A Marx és Engels korabeli burzsoá reakció még azzal vádolta a kommunistákat, hogy eltörlik a „magántulajdont.”
Nyilvánvalóan ennek az volt a célja, hogy a kizsákmányolt osztályok elkezdjék félteni a gondosan összekuporgatott vagyonukat és családi örökségüket azon egyetlen mozgalomtól, amely mellettük áll. A reakciós politikai propaganda e téren több mint 150 év alatt semmit nem változott.
Ezt akkor a Kommunista Kiáltványban voltak kénytelenek cáfolni, pontosabban megmagyarázni, mi a különbség a kizsákmányoló tőkés magántulajdon és a kisemberek személyi tulajdona között. Igen, a kizsákmányoló jellegű tőkés magántulajdont meg fogjuk szüntetni, ha tetszik ez az elitnek, ha nem. Viszont még a mai napig tartja magát az az avitt vád a kommunisták ellen, hogy megszüntetik ámblokk a magántulajdont. Még a felszabadulás után is kénytelenek voltak „a kisemberek magántulajdonát védi a kommunista párt” feliratú plakátokat terjeszteni, hogy ellene menjenek a reakciós propaganda ostobaságainak.
“Munkával keresett, szerzett, megszolgált tulajdon! A kispolgári, kisparaszti tulajdonról beszéltek-e, amely a polgári tulajdont megelőzte? Ezt a tulajdont nem kell eltörölnünk, az ipar fejlődése eltörölte és napról napra eltörli.” – Kommunista Kiáltvány, 1848
Végül a kapitalizmus és annak mai ultrareakciós formája, a neoliberalizmus lett, amely elérte, hogy a javak olyan módon koncentrálódtak egy kis uralkodó elit kezében, hogy az teljesen eltorzította a világunkat, és amely előidézte a globális dél tömeges nyomorát, az ebből adódó menekülthullámokat és terrorizmust (a kettő nem egyenlő, csak párhuzamos egymással), a klímakatasztrófát, az atomháború fenyegetését és a borzalmas, agymosó médiakontrollt a kulturális rothadással együtt. Miközben a világ javainak 99%-a a leggazdagabb 1% kezében összpontosul, kimondhatjuk, hogy a kapitalizmus folyamatosan és hatékonyan megszünteti a kisemberek személyi tulajdonát.
A tőkének már az is csípi a szemét, ha az embereknek olyan vagyontárgyaik vannak, mint ingatlanok és gépjárművek. Előbbi számára kialakult a bérlakásrendszer (a főbérlő és albérlő viszonya), utóbbira pedig a lízing, vagy a véget nem érő hitelek. Manapság már a mobiltelefonokra is olyan részletfizetést lehet felvenni, ami során a sokszorosát fizethetjük meg a készülékeknek, ráadásul sokszor már tönkre is megy, mielőtt a részletfizetés ideje lejár (de persze már a garanciaidőn túl).
A tőke számára sajnos még mindig problémás, hogy egyesek megengedhetik maguknak a mobiltelefonokat vagy a gépjárműveket.
Az új trükk, hogy teljes felszereltségű gépjárműveket és mobiltelefonokat (vagy más számítástechnikai eszközöket adnak el), amelyek tartalmaznak olyan funkciókat, amik az egyszerű halandók számára korlátozva vannak, havidíjért cserébe viszont feloldják. A sajtóban már megjelent, hogy a belső híresztelések szerint a Samsung fog olyan mobiltelefonokat árulni, amelynél számos funkció csak havidíjas lesz, holott az már be van építve a készülékbe. Hasonló botrány volt a BMW esetében, mivel a cég havidíjhoz kötötte az ülésfűtés bekapcsolását! Ezt a jogos felháborodás hatására ugyan visszavonták, de valami borzalmas jövőt festenek le. Ezen funkciók működtetése ugyanis már semmilyen plusz erőfeszítésébe nem kerülne a nagyvállalatnak, azok készen vannak, a fogyasztó működtetné őket a saját energiaforrásából, ülésfűtés esetén kvázi a benzinből származó energiával, amiért a fogyasztó fizetett a kúton (szintén nem keveset).
A számítógépes szoftverek világában már megjelent hasonló. Ott kiadnak játékokat, majd a frissítések során olyan új funkciók, fegyverek, erős karakterek válnak pénzért elérhetővé, amely az adott játékosok számára előnyt jelent. Olykor a játék teljes élvezeti értéke elvész, ha nem fizetünk be az alapszoftver megvásárlása után újabb összegeket.
Itt megint csak ugyanezen jelenség figyelhető meg: a fogyasztónak ne legyen teljes kontrollja a saját személyi tulajdona felett! A kapitalizmus nem ad semmit ingyen, és ha már fizettél érte, fizess többet. Ezek a plusz funkciók nem társadalmi kincsek, nem képezik a közös javainkat, mint a szocializmusban, holott készek, rendelkezésre állnak, jobbá tehetnék az életünket. Olyan funkciók, amelyeket sokszor nem is a nagyvállalat fejleszt ki, hanem sokszor közpénzből fenntartott egyetemi kutatócsoportok. De még ha a multik laborjaiban is kutatják ki ezeket a vívmányokat, akkor is olyan munkások, akik közpénzből fenntartott állami iskolákban és egyetemeken edződtek.
A szomorú az egészben, hogy azon vívmányok, amelyeket ezen cégek kiadnak, rendkívül megkönnyítik vagy biztonságosabbá tehetnék az életünket, ráadásul egyszer már fizettünk érte – nem is keveset. A kapitalizmus profitéhsége miatt gépjárműtulajdonosok tízezreit fosztották volna meg olyan kényelmi funkcióktól, amelyek stresszmentesebbé teszik az amúgy egyre veszélyesebbé váló autós közlekedést. Ki kell mondani, hogy a munkások agyonhajszolásának korában akár egy ülésfűtés is lehet azon stresszfaktor csökkentésének módja, ami az utolsó hajszál egy halálos ütközés elkerüléséhez.
Onnan, hogy ez a profitéhség megvont tőlünk funkciókat és jogokat, már csak egy apró lépés, hogy olyan tulajdontörvényeket hozzanak, amelyek csak időleges birtokjogot rendel például ingatlanvásárlások felé. Azaz vehetünk ingatlant, de csak 10 évre. Utána a tulajdonjog elvész vagy visszaruházódik az államra vagy egy ingatlanmultira. Vagy ugyanez eljátszható autóknál. Nagy-Britanniában a hasonló ingatlanvásárlások már működnek.
A tőke ezzel ismét olyan eszközökhöz nyúl, amelyek igyekeznek megfosztani minket azoktól a javaktól, amelyekért megdolgoztunk és amelyekért nem kis pénzt fizettünk. Már aki ebben a nyomorult világban ezt megteheti.