Európa jelentős konfrontáció helye azok között, akik mindent birtokolnak és akiknek szinte semmijük sincs.
Ez a rendszer a kapitalista liberális reformok támadása alatt áll, és tisztában kell lennünk vele: az európai intézmények, a tagállamok kormányainak aktív bűnrészességével ennek szolgálatába álltak, és ezt a logikát különböző szerződésekben rögzítették.
A lakosság közszolgáltatásokhoz való hozzáférésének feltételei romlanak, miközben ennek költségei emelkednek, ami a lakosok életszínvonalának romlásához vezet. Ebben a kontextusban az Európai Unió nem tud megfelelően válaszolni a gazdasági és társadalmi szükségletekre.
A verseny, a liberalizmus és az állami kiadásokkal való szembenállás továbbra is lényeges az európai integrációban, ahelyett, hogy az embereket helyeznék a politika középpontjába.
Mégis, új lehetőségek nyílhatnak meg a társadalmi mozgalmakon alapulva. Európában éppen most éljük a megújult harcok idejét a bérek, a nyugdíjak, a lakhatás, a feminista kérdések és az ökológiai követelések terén. A társadalmi mozgalmak létfontosságú támpontokat jelentenek.
VÉDJÜK, FEJLESSZÜK, ÉS TEREMTSÜNK TÁRSADALMI VÉDŐHÁLÓKAT A VÁLSÁG ELLEN:
AZ ALAPVETŐ SZÜKSÉGLETEK PROBLÉMÁIRA ADOTT VÁLASZHOZ KÖZSZOLGÁLTATÁSOK ÉS SZOCIÁLIS VÉDELEM KELL
A megélhetési költségek Európában az utóbbi évek során folyamatosan emelkedtek, egyre nehezebbé téve a mindennapi fogyasztási cikkek, termékek és szolgáltatások elérését. Minden szolgáltatás, a kultúrától az egészségügyön, a postai szolgáltatásokon, telekommunikáción, audiovizuális szolgáltatásokon, a helyi közszolgáltatások és az állami fejlesztésekig, minden oldalról támadva vannak, noha ezek kulcsfontosságúak lennének az emberi fejlődést elősegítő társadalom felépítéséhez.
Az energia létfontosságú szükséglet, de annak ellátását alávetették a piaci törvényeknek, ami a spekulációnak enged teret. Az áruk és emberek szállítása központi kérdés a bolygó számára.
A személyszállításhoz való hozzáférés mostanában még inkább alapvető kérdéssé vált: hogyan tolerálhatjuk, hogy Európa főbb fővárosait már nem köti össze közvetlen vasútvonal, és hogy a légiközlekedés vált a polgárok számára az államok közötti közlekedés fő eszközévé? A minőségi, alacsony árú élelmiszerhez való hozzáférés gazdasági, környezetvédelmii és közegészségügyi kérdéssé vált, különösen a szegénység szempontjából.
A SZEGÉNYSÉG
és a szélsőséges szegénység szélesen elterjedt jelenség Európában, és minden állami beavatkozást be kell vetni annak érdekében, hogy megszüntessük ezeket az botrányos egyenlőtlenségeket. Elengedhetetlen, hogy az EU végre elfogadjon egy integrált európai szegénységellenes stratégiát, amely kezeli a nyomor és a társadalmi kirekesztés többdimenziós problémáját.
A KÖZSZOLGÁLTATÁSOK
esetén biztosítaniuk kell a hozzáférést az alapvető jogokhoz. A többség számára a közszolgáltatások bővítése az egyetlen társadalmi védőpajzs a megélhetési költségek csökkentése érdekében. Az elsőként a tőke spekulációja, majd a háború által okozott infláció azt mutatja, hogy az európai uralkodó osztályok szándéka a válság költségeinek áthelyezése a lakosságra, az árak emelése révén, miközben a reálbérek csökkennek, és a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek szédületes ütemben növekednek.
AZ LAKHATÁSHOZ VALÓ JOG:
Az otthonnal kapcsolatos kérdés kritikus, magas árakkal és kínálati hiánnyal. A városfejlesztés, a spekulatív befektetések, a megfizethető telkek hiánya, a szociális lakhatásra nyújtott közpénzek csökkenése és az ingatlanpiacon való elégtelen szabályozás mind hozzájárulnak a lakhatási válsághoz. Több millió lakás üresen áll, és épületek állnak üresen, anélkül, hogy visszavennék azokat.
A lakhatási válság az EU és tagállamai neoliberális politikáinak eredménye. Az eredmények: bizonytalanabb lakáskörülmények, egyre több kilakoltatás, elárverezések és hajléktalanság, valamint a városrészek gentrifikációja.
Európa lakosságának több mint 20%-át érinti ez a komoly bizonytalanság. Ráadásul a városi épületállomány jelentős hatással van az urbánus környezetre – a klímasemlegesség előtérbe helyezése érdekében a regeneráció és a területfelhasználás csökkentése prioritást élvez.
AZ OKTATÁSHOZ VALÓ JOG:
Az oktatáshoz való hozzáférés és az oktatási eredmények terén tapasztalható egyenlőtlenségek igen aggasztóak, markáns különbségekkel a hátrányos szociális-gazdasági háttérrel rendelkező diákok és a kedvezőbb helyzetű háttérrel rendelkező diákok között.
A liberális politikák támadása alatt álló közoktatási intézmények romlanak, míg az drága, profit-orientált magánszektor, amely igazságtalanul nagy mennyiségű közpénzből is részesül, egy virágzó piac a tehetősebbek számára. Az oktatásnak fel kell készítenie a polgárokat a jövőre, és mentesnek kell lennie minden előítélettől a szociális származás, etnikum vagy nem alapján. Az információs és kommunikációs technológiákhoz, oktatási erőforrásokhoz és megfelelő tanulóterekhez való hozzáférési egyenlőtlenségek veszélyeztetik a diákok oktatási sikerét és jóllétét.
Az iskoláknak ingyeneseknek kell lenniük, és menteseknek kell lenniük a magán vagy vallási érdekektől. Küzdünk az oktatásban a nemek és sztereotípiák reprodukálása ellen. Az egyetemeknek és kutatóintézeteknek mentesnek kell lenniük az anyagi nyomástól.
Elutasítjuk a Bologna-folyamatot, amely a felsőoktatás privatizációját támogatja, az egyetemi tanulmányokért rendkívül magas tandíjat követelve, és kényszerítve a diákokat arra, hogy hatalmas összegeket fizessenek lakhatásért vagy a tanulmányaikhoz szükséges anyagokért.
Küzdelmet folytatunk a diákok és kutatók nemzetközi cserelehetőségeiért, amelyek nem függnek azok gazdasági lehetőségeitől.
AZ EGÉSZSÉGHEZ VALÓ JOG:
Az egészségügyi rendszerek, beleértve az összes európai ország kórházait, szenvednek a közkiadások csökkentésére irányuló politika káros hatásaiban, és látható, hogy a pénzügyi szempontok előtérbe kerülnek a betegellátás minőségével szembeni irányításukban, ami a szektor munkaerő-kiáramlását és a szakmák céljainak elvesztését eredményezi.
A globális erőfeszítés a vakcinák kifejlesztése és terjesztése terén szintén rávilágított az egészségügyi szektor nemzetközi együttműködése és a szellemi tulajdon kihívásaira.
A világjárvány rámutatott az iparunk kiszervezésével kapcsolatos problémákra, valamint a stratégiai kérdések, például a kutatás és az orvosi eszközök gyártása feletti állami ellenőrzés hiányára.
Ez egy olyan stratégia, amely hiányokat kíván létrehozni.
A gyógyszergyárak oligopóliuma lehetőséget teremtett számukra arra, hogy hatalmas profitokat szerezzenek a járványból anélkül, hogy hajlandók lennének biztosítani az univerzális hozzáférést a vakcinákhoz és a gyógyszerekhez. Az elengedhetetlen biomedikai kutatási rendszert az emberiség egészségének védelmére irányuló küldetésétől eltérítik, és kizárólag a gyógyszeripari oligopólium maximális profitjának centralizálása felé irányul.
A SZOCIÁLIS VÉDELEM
nagy kihívást jelent Európa számára. Az egészségügy, a nyugdíjak és a munkanélküli segély társadalombiztosítási fedezetének kiterjesztése szignifikánsan csökkenti a szegénységi rátákat. Az összes szociális védelmi rendszer, beleértve a nyugdíjrendszert is, megkérdőjeleződik az EU tagállamai és az Európai Bizottság irányelvei által, amelyek a privát stratégiát támogatják. Elutasítjuk a privatizáció kikényszerítésének megközelítését, különösen a nyugdíjalapok esetében. Azok a reformok, amelyek azt állítják, hogy megerősítik a társadalombiztosítási rendszerek “pénzügyi fenntarthatóságát”, a kapitalista profitorientáltság által diktáltak, és a társadalmi javakat és a polgári jogokat veszélyeztetik, ahelyett, hogy szociális pajzsot hoznának létre.
A KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZERVEZETI ALAPELVEI
Az európai intézmények, egyetértésben a neoliberális elvek mellett elkötelezett kormányokkal, minden erejüket bevetik annak érdekében, hogy megtörjék a közszolgáltatások sajátos logikáját, és a pénzpiacok érdekeit helyezzék előtérbe a közérdek felett. Az európai szerződések és az általuk generált jogszabályok vagy joggyakorlatok szolgáltak ezen erőfeszítések vektoraként, hogy mindenáron csökkentsék a közkiadásokat, és új területeket biztosítsanak a tőke jövedelmezőségének.
Egyre romló szolgáltatás, magasabb árak, rosszabb hozzáférés, rosszabb életkörülmények a felhasználók számára, és rosszabb munkakörülmények a munkavállalók számára: ezeknek a politikáknak a kollektív következményei katasztrofálisak voltak. A válságok rámutattak az európai kontinens súlyos működésképtelenségére, és felhívták a figyelmet Európa felkészületlenségére egy nagyobb válság esetén.
Az új gazdasági, társadalmi és környezeti hatékonyság érdekében a közszolgáltatásoknak lehetővé kell tenniük a hozzáférést az alapvető jogokhoz. Ez a jellegzetesség azt jelenti, hogy minden területen mindenki számára elérhetőknek kell lenniük. Ezért egy tömeges befektetési tervre van szükség. Ezenkívül felveti az állam munkaadói szerepének szükségességét.
A munkakörülmények növekvő bizonytalansága főként az “uberizáció” folyamatában nyilvánul meg, amivel azért szállunk szembe, hogy mindenki, munkaadók és munkavállalók, beleértve a digitális platformokat is, egyenlő jogokat és kötelezettségeket élvezzhessenek. Ez az uberizáció főként a fiatalokat és bevándorló munkavállalókat érinti.
A megszorító intézkedések és a munkaerőpiac átalakulása, a vállalkozói szellem terjedése és az ideiglenes szerződések számának növekedése megnehezítette a fiatalok számára, hogy stabil, jól fizető munkát találjanak. Őket erősebben érintik az oktatási egyenlőtlenségek és a mentális egészségügyi problémák, ideértve az akadémiai teljesítményhez kapcsolódó nyomásokat, az anyagi bizonytalanságot és a társadalmi hálózatokkal való kapcsolatokat. Nem engedjük meg, hogy a fiatalokat arra használják fel, hogy munkajogaikat fizetetlen szakmai gyakorlatokon keresztül sértsék meg.
A nők alkotják a közszolgáltatások legtöbb munkavállalóját, különösen a szociális szektorban. Ez történelmileg lehetőséget adott nekik a munkaerőpiacra való belépésre és szerződések megkötésére, de a béreik nagyon alacsonyak. A női munkavállalók bizonytalan helyzete nyilvánvaló: a gyermekgondozók, háztartási munkások, otthoni segítők és háziasszisztensek több mint 95%-a nő. A nem fizetett házimunka és gondozási munka lehetővé teszi a tőkének, hogy újratermelje férfi munkások generációit, akik minimális házimunkát végeznek, tehát a maximális profitért dolgoztathatják őket a nők kárára. A nők alkotják a gondozók 91%-át, az ápolók 87%-át, a takarítók 73%-át, a pénztárosok és bolti eladók 76%-át, a tanárok 71%-át… A patriarchátus és a kapitalizmus kéz a kézben járnak, és hasznuk származik a nők és munkájuk alábecsüléséből. A társadalmunk egész szervezése erre a két uralmi formára épül. A nők viselik a legtöbb informális gondozási felelősséget, ami különösen sebezhetővé teszi őket a gondozási szektor változásaival szemben, és növeli a szegénység és a társadalmi elszigetelődés kockázatát. A nők elsőként szenvedik meg a közszolgáltatások gyengülését.
Az állami szférának tömegesen kell toboroznia, jó munkaadónak kell lennie, megfelelően kell fizetnie, és meg kell hallgatnia a munkavállalókat arról, hogyan szervezzék meg a munkát, és nem szabad rákényszeríteniük a részmunkaidős foglalkoztatást. Az erőforrásoknak és a finanszírozásnak elegendőnek kell lennie annak biztosítására, hogy a munka emancipatórikus legyen, és a munkavállalóknak ne kelljen többé az etikai terhekkel szembesülniük egy rosszul elvégzett munka miatt.
A mesterséges intelligencia (MI) óriási segítség lehet egyre összetettebb társadalmi és környezeti problémák megoldásában, de veszély is lehet, ha rosszindulatú szereplők használják, vagy ha a kapitalista piacra hagyják. Ez azt jelenti, hogy ezen a területen európai szuverenitást kell kialakítani, és etikai kritériumokat kell meghatározni a felhasználásához. Az MI-t állami ellenőrzés alá kell helyezni, olyan szabályokat meghatározva, amelyek engedélyezik az algoritmusok használatát. Óvakodjunk az állami intézkedések dematerializációjának illúziójától, ami a folyamatok megkönnyítése látszatával hozzájárulhat egyes társadalmi rétegek kiszorításához, és gyakran arra szolgál, hogy a közszolgáltatások hanyatlását elrejtse.
A KONKRÉT ÉS ALKALMAZHATÓ JAVASLATOK, AMELYEK IRÁNT ELKÖTELEZZÜK MAGUNKAT
MEGÉLHETÉSI KÖLTSÉGEK:
A szociális védelem fejlesztése a szociális jogok és garantált jövedelmek növelésével.
Magasabb minimálbér, biztonságos munkaszerződések, munkahelyteremtés és a munkavállalók és munkanélküliek számára a minőségi fizetett képzéshez való rendszeres jog.
Az energiatermelés árazási szabályait együttműködési megközelítésre és a termelési és fejlesztési költségekhez igazított árakra kell cserélni.
Európai Szociális Jogok Pillére, amely húsz elvre épül, az egyenlőségre és a képzéshez és munkaerőpiachoz való hozzáférésre, tisztességes munkakörülményekre, szociális védelemre és integrációra vonatkozóan. Ezek az elvek egy cselekvési tervvel együtt konkrét kezdeményezéseket kell, hogy eredményezzenek az állampolgárok javára.
Gondozási gazdaság / szociális védelem: felvállaljuk a szakszervezetek által védelmezett “Igazságos Átmenet” koncepciót, amely az ökológiai átalakulást összekapcsolja a szociális védelemmel.
A szociális védelem kiterjesztését követeljük a gyermekgondozástól a nyugdíjakig.
KÖZSZOLGÁLTATÁSOK:
Tömeges beruházások az infrastruktúrába a szolgáltatások minőségének és hozzáférhetőségének javítása érdekében. Az épületek építése és felújítása, amelyeket az Európai Központi Bank kamatmentes kölcsönökkel finanszíroz államoknak és helyi önkormányzatoknak.
Környezetre összpontosító közberuházási programok a környezetbarát átmenet elősegítése érdekében.
Demokratikus átalakulási folyamat. A felhasználóknak és a helyi képviselőknek hatékony hatalmuknak kell lenniük a stratégiai irányelveik felett; afelett, hogyan elégítik ki az igényeket; a felhasználni kívánt anyagi és humán erőforrások felett; és az irányítás értékelésénél a kollektív, társadalmi és környezeti hatékonysági szempontok alapján.
Erőforrások a személyzet képzésére és toborzására elegendő számban, olyan munkakörülményekkel, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy feladataikat ellássák. Új jogokat kell kapniuk az irányítás, a beruházások és a kutatási döntések, valamint a munkaszervezés terén.
A közszolgáltatások terjedelmének és feladatainak meghatározása a parlamentek, sőt a népi konzultációk hatáskörébe kell, hogy tartozzon.
Egy független közszolgáltatásokat felügyelő megfigyelőközpont létrehozása Európában, az Európai Bizottság keretein belül, hogy mérje és értékelje ezeknek a szolgáltatásoknak a javulását vagy romlását.
Európai alap a környezeti és társadalmi fejlődés, a közszolgáltatások és a foglalkoztatás terén, az EKB általi finanszírozással, nullszázalékos vagy akár negatív kamatlábbal, amint azt a Lisszaboni Szerződés 123.2 cikke lehetővé teszi, valamint demokratikus kormányzattal.
Európai együttműködés a főbb országos közszolgáltatások között. Az együttműködést Európában és világszerte szolidaritáson alapuló megközelítések révén kell ösztönözni.
Európának el kell érnie a nők és férfiak egyenlő jogait a fizetés, a munkakörülmények, a karrierfejlődés és a részvétel szempontjából, különösen a közszolgáltatásokban.
Az etikai szempontoknak megfelelő, demokratikus irányítású mesterséges intelligencia bevezetése. Etikai képzést kell biztosítani az “algoritmikus lánc” minden résztvevőjének (tervezők, szakemberek, polgárok). A digitális műveltségnek az algoritmikus rendszereket kell érthetővé tennie a meglévő jogok megerősítésével és a felhasználókkal való közvetítési lehetőségek szervezésével. Európai platform létrehozása az algoritmusok auditálásához. Az etikus mesterséges intelligencia kutatásának ösztönzése. Az etikai ellenőrzések megerősítése a nagyvállalatokon belül.
LAKHATÁS:
Az üres lakások, drága ingatlanok és nagy lakóhelyiségek progresszív adóztatása, ösztönzők és támogatások eltörlése a tulajdonok cseréjéből vagy elhagyásából származó többletek esetén, valamint a hosszú távra elhagyott épületek közvagyonba való átvételének lehetősége.
Ezen intézkedésekből származó bevételeket át kell irányítani a közösségi lakások és energia programok finanszírozására.
Mentesíteni kell az állami lakásfinanszírozást a belső piaci és verseny szabályok alól.
Az EU forrásait a szociális lakásépítésre történő beruházásokra a közérdek szolgálatába kell állítani – és nem spekulatív árakon.
Strukturális beavatkozások a szociális lakások kínálatának növelése érdekében, valamint az üres középületek, például katonai területek használatának vagy átalakításának lehetősége.
A lakáshitelek pénzügyi termékesítésének és értékpapírosításának visszafordítása.
Európai eszközök létrehozása a bérleti díjak korlátozására, rövid távú bérletek szabályozására és az ingatlanpiac szabályozására, hogy megtörjék a spekulatív árakat, és megakadályozzák az eléárverezést és kilakoltatást, ha egy tagállam nem biztosítja a megfelelő lakhatást.
Közberuházások az energia-szegénység megszüntetésére és az épületek energia-hatékonyságának javítására.
A lakáspolitika összekapcsolása a társadalmi összefogással, az energia megtakarítással és az ökológiai átmenettel.
OKTATÁS:
Egy átfogó terv a közös munkára és konkrét intézkedésekre az összes diszkriminációs forma és a társadalmi egyenlőtlenségek ellen, az oktatási nehézségek elleni küzdelem érdekében, és az összes bevándorló gyermek feltétel nélküli elfogadásának elősegítése érdekében.
A kötelező, közös és világi oktatás kiterjesztése a gyermekeknek és fiataloknak, valamint hatékony ingyenes oktatás az összes EU országban.
Országoktól függően a szakmai középfokú oktatás fenntartása vagy fejlesztése állami státusszal, amelyet nem befolyásolnak a munkáltatók.
Európai együttműködési modulok bevonása a tanárok képzésébe, az együttműködés és kutatások előmozdítása, valamint gyakorlatok kidolgozása a társadalmi egyenlőtlenségek és diszkrimináció elleni küzdelem érdekében.
Európai együttműködési terv a felsőoktatás és kutatás fejlesztésére.
Európai tanulmányi és kutatási ösztöndíjak diákoknak, szociális kritériumokon alapulva, az európai cserék elősegítése és megkönnyítése a középiskolától az egyetemig terjedő képzések során.
Minőségi közfinanszírozás minden iskolának és egyetemnek Európában, és tilalom a magániskolák állami finanszírozására Európában.
Az európai diploma harmonizálása ne alulról felfelé történjen; az oktatásnak ki kell szabadulnia a kompetencia alapú képzés csapdájából, amely egyéni szinten ismeri el a diplomákat a jövőbeli munkáltatókkal szemben: a diploma kollektív garanciának kell lennie.
EGÉSZSÉGÜGY:
Európai Közegészségügyi Központ létrehozása az ezen a területen közérdekű tevékenységek koordinálására.
Az általános és ingyenes hozzáférés biztosítása az ellátáshoz, és a közegészségügyi rendszerek megerősítése az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében.
Növelt támogatás az egészségügyi szakembereknek, toborzás, képzési idő és fizetési emelések terén.
Az ápolási gazdaság megerősítése és demokratizálása a nem hivatalos ápolási munka nagyobb elismerésének és értékelésének elősegítésével, a családi segítők támogatásával, valamint otthoni gondozási és támogatási szolgáltatások fejlesztésével a szakemberek számára. Küzdünk azért, hogy a bevándorló munkavállalók is ugyanazokat a jogokat élvezhessék.
A gyógyszeripar demokratikus ellenőrzése és működésének garantálása olyan kritériumok alapján, amelyek nem a profitráta szerint működnek; az európai közegészségügyi gyógyszerek központjának létrehozása, amely beavatkozik a gyógyszerek, technológiák és vakcinák ciklusába, megfizethető áron, az emberiség szolgálatában.
A környezetvédelem és az ökológiai szempontoknak be kell épülniük az egészségstratégiába.
Felvetjük az egészségügyi kérdést az fenntartható és minőségi élelmiszerekhez való hozzáférés érdekében, az piac döntéseivel szemben.
Az oltóanyagok szabad szabadalmaztatását követeljük, és határozottan támogatjuk a „Nincs Profit a Pandémián” kampányt.
Védjük a reproduktív jogokat, a szabad és nyílt családtervezést, beleértve az abortuszhoz való jogot is. Szeretnénk, hogy Európa visszanyerje szuverenitását és függetlenségét az abortusztabletták gyártásában.
ZÁRÓGONDOLATOK:
Az Európai Baloldali Párt számára sürgető kérdés a szegénység elleni harc, amelybe az európai népek süllyednek. Minden európai népnek garantálni kell a felemelkedést az emberi jogok és a társadalmi védelem minden területén. Támogatni szeretnénk az új közszolgáltatások létrehozását mindenütt annak érdekében, hogy kiterjesszük ezeket a védelmi területeket a kapitalizmus ellen, és ezzel elősegítsük az új gazdasági, társadalmi és ökológiai hatékonyságot. A közszolgáltatások és a társadalmi védelem értékes támpontok lehetnek a kapitalizmus leküzdésének folyamatában, elengedhetetlenek az emberi fejlődés számára, hogy kilépjen a rendszerszintű válságból és a szembeszálljon történelmi időszak kihívásaival. A közszolgáltatások már létező barázdák, amelyeken keresztül az emberiség új utakat áshat.