Az írás Buharin: A Világforradalom Programja című művének III. fejezete
Már tudjuk hogy minden rablóháború gonoszságának, a munkásosztály elnyomásának és a kapitalizmus minden atrocitásának gyökere az, hogy a világot igába hajtja néhány kapitalista csoport által szervezett állam, akik a föld minden javát a magántulajdonukként birtokolják. A termelőeszközök tőkés magántulajdona – ez az okok oka, amely magyarázza a dolgok barbár jelenét. A munkásosztály, a munkáspárt és a kommunisták pártjának legfőbb feladata, hogy megfossza a gazdagokat a hatalmuktól, a vagyonuktól való megfosztás és erő által.
Néhányan azt gondolják, hogy miután megfosztják a gazdagokat javaiktól, ezeket gondosan, igazságosan és egyenlően el kell osztani mindenki között, és akkor minden jó lesz. Mindenki – mondják – csak annyit kap, hogy mindenki felemelkedjen; mindenki egyenlő lesz és mentes az egyenlőtlenségtől, elnyomástól és kizsákmányolástól. Az egyenlő elosztásnak, általános megosztásnak és a szegények közötti minden gazdagság kiosztásának köszönhetően mindenki megélhet, minden megfelelő eszközt birtokolni fog saját hasznára, és az ember ember feletti uralma eltűnik.
De ez nem a Kommunista Párt nézőpontja. A Kommunista Párt szerint az egyenlő elosztás semmi jóhoz nem vezetne, és nem okozna mást csak zűrzavart és visszatérést a régi rendhez.
Először is, számos dolog van, amelyet lehetetlen felosztani. Hogy osztanál fel például egy vasutat? Ha egyik ember megkapja a talpfát, másik az acéllemezt, egy harmadik a csavarokat, és a negyedik elkezdené felaprítani a vagonokat, hogy befűtse a kályhát, egy ötödik betörné a tükröket, hogy legyen üvege borotválkozási célokra, és így tovább – világos, hogy ez a fajta elosztás egyáltalán nem lenne igazságos, és csak a hasznos dolgok ostoba elrablásához és pusztításához vezetne. Lehetetlen felosztani egy gépet. Ha valaki elvesz egy fogaskereket, a másik egy csavart és a többi részt, a gép megszűnik gépnek lenni, és az egész dolog rommá válna. Ugyanez a helyzet a komplikált gépekkel kapcsolatban, amelyek olyan fontosak a további termelés eszközeiként. Csak gondoljunk a távíró és a telefon és a kémiai eszközök apparátusára, stb. nyilvánvaló, hogy csak egy unintelligens ember vagy a munkásosztály közvetlen ellensége tanácsolhat ilyen jellegű elosztást.
Bár ez nem az egyetlen ok, amiért a megosztás káros. Tegyük fel, hogy valami csoda által, többé-kevésbé elosztanánk mindent, amit elvettünk a gazdagoktól; még ez sem vezetne végül kielégítő eredményhez. Mi az elosztás lényege? Azt jelenti, hogy kevés nagy tulajdonos helyett fellépne sok kisszámú. Ez nem jelentené a magántulajdon eltörlését, hanem a szétoszlatását egy nagyobb területre. A nagy magántulajdon helyét elfoglalná a kis mértékű magántulajdon. De ilyen időszak volt már a múltban is. Nagyon jól tudjuk, hogy a kapitalizmus és a nagytőkések a kistulajdonosok és mások versenyéből fejlődtek ki. Ha létrehozunk számos kistulajdonost az elosztással, a következő eredményt kapnánk: egy részük (és tekintélyes részük) másnap megszabadulna az elosztott dolgoktól a piacon vagy máshol (mondjuk a Szucsarev piacon Moszkvában), és a tulajdonuk ezért a javasabb tulajdonosok kezébe kerülne; a maradék között küzdelem alakulna ki a vevőkért, és ebben a küzdelemben is a javasabbak tennék rá a kezüket a kisebbekre. Utóbbiak hamar tönkremennének, és proletárokká válnának, és a szerencsésebb ellenfeleik felhalmoznák a vagyonukat, alkalmazva embereket, hogy dolgozzanak nekik, és ezért fokozatosan átalakulnának első osztályú kapitalistákká. És így nagyon rövid időn belül visszatérnénk abba a rendbe, amelyet elpusztítottunk, és újra a kapitalista kizsákmányolás problémájával állnánk szemben.
A kis tulajdonosok közti felosztás nem ideális a munkás vagy a mezőgazdasági dolgozó számára. Ez inkább a sok kis, bolttulajdonos álma, akiket elnyomtak a nagyok, akik maguk is nagy bolttulajdonosokká akarnak válni. Hogyan legyen „főnök”, hogyan birtokoljon annyit, amennyi lehetséges, és hogyan szerezze meg ezt fukar karmaival – ez a bolttulajdonos célja. Hogy másokra gondoljon, és figyelembe vegye, mihez is vezet ez, azzal nem törődik, amíg egy extra hatpennys csörög a zsebében. Őt nem rémíti el a kapitalizmusba való lehetséges visszatérés, mivel számára halk remény kecsegtet, hogy ő maga, Kovács János, tőkéssé válhat. És ez nem is lenne számára olyan rossz.
Nem; van egy teljesen másik út, amelyen a munkásosztálynak haladnia kell, és halad is. A munkásosztály a társadalom újraszerkesztésében érdekelt, ahogy a kapitalizmusba való visszatérést lehetetlenné teszi. A javak elosztása azt jelentené, hogy a kapitalizmust elűznék az első ajtótól, hogy a hátsó ajtón visszatérjen. Ebből a dilemmából az egyetlen kiút a szövetkezeti munka (kommunista) rendszere.
A kommunista rendben a javak nem az egyének vagy osztályok tulajdonai, hanem az egész társadalom egészéé, amely egy nagy munkásegyletté alakul; senki nem uralkodik felette. Mindannyian egyenlő elvtársak. Nincsenek osztályok; a kapitalisták nem alkalmaznak munkaerőt, és a munkások sem adják el a munkaerejüket munkáltatóknak. A munkát közösen végzik az előre meghatározott munkaterv szerint. A statisztika központi hivatal kiszámítja mennyit szükséges előállítani évente: ennyi és ennyi csizmát, nadrágot, kolbászt, cipőpasztát, gyapjút, ruhát, és így tovább. Azt is kiszámítják, hogy e célból ennyi és ennyi munkásnak kell dolgoznia a földeken és a hentesmunkában, és ennyi és ennyi számú embernek a nagy közösségi szövőműhelyekben, stb., és a munkáskezeket e szerint osztanák el.
Az egész termelést egy szigorúan kiszámolt és egyeztetett terv szerint végzik, minden gép, minden nyersanyag és a közösség minden munkaerejének pontos becslése alapján. Szintén rendelkezésre áll egy pontos mennyiség a közösség éves szükségletéről. Az előállított terméket a közösségi raktárban tárolják, ahonnan szétosztják a munkások között. Minden munkát csak a legnagyobb munkahelyek végzik a legjobb gépekkel, megspórolva ezzel a munkaerőt. A termelés igazgatását a legfőbb gazdasági vonalak mentén történik: minden szükségtelen kiadást megszüntetünk a termelés általános terve alapján elvégzendő munka miatt. Itt nincs olyan rend, amely lehetővé tesz egy fajta igazgatást az egyik helyen és másfélét a másikon; vagy hogy például egy gyár ne tudja, hogy mennek a dolgok egy másik gyárban. Ezzel ellentétben itt az egész világot számításba vesszük. A búza csak ott nő, ahol a talaj erre alkalmas. A szén termelését a leggazdagabb bányákra koncentráljuk, a vasüzemet a szén szomszédságába építjük, és azokon a helyeken, ahol a talaj alkalmas a búza termesztésére, ott nem fogunk nekilátni óriási város építésébe, mivel minden fajta termelést ott kell folytatni, ahol az számára leginkább alkalmas, ahol a munkát legsikeresebben lehet elvégezni, ahol a dolgokat legkönnyebb biztosítani, és ahol az emberi munkaerő legtermelékenyebb. Ezt csak akkor lehet megoldani, ha egyetlen terv szerint dolgozunk, és ha az egész közösséget egy óriási munkaközösségbe szervezzük.
Az emberek ebben a kommunisztikus rendben nem mások kárából húznak hasznot. Itt nincsenek gazdagok, újgazdagok, nincsenek főnökök és megalázottak; a társadalom nem oszlik osztályokra, hogy az egyik uralkodjon a másikon. És az, hogy nincsenek osztályok, azt jelenti, hogy nincs kétféle ember (szegény és gazdag), fogcsikorgatva egymás ellen, az elnyomó az elnyomott ellen, és vica versa. Ugyanezen okból nincs olyan szervezetünk, mint az állam, mert nincs uralkodó osztály, amelynek szüksége lenne olyan speciális szervezetre, amely az osztálya ellenségeit elnyomja. Nincs Kormány, hogy uralja az embereket, és nincs hatalma senkinek mások felett. Csupán a dolgok igazgatása létezik, a gépek igazgatása; az emberiség társadalmának pedig hatalma van a Természet felett. Az emberiség nem oszlik ellenséges táborokra; a közös munka egyesíti őket, az elemek elleni közös harc. A politikai gátak, amelyek megosztják a nemzeteket, eltűnnek. Az elszakadt hazák eltűnnek. Az egész emberiség nemzeti megkülönböztetés nélkül összekötődik, minden részével egybefonódva egyetlen egésszé. Minden nép egy hatalmas, egyesült munkaközösséget alkot.
Nyikolaj Buharin
1918