A Szovjetek vagy Parlament
A parlamentáris rendszer és a szovjethatalom közötti alapvető különbség már ismeretes. Ismeretes, hogy a szovjetek nem garantálnak politikai jogokat a nem termelő osztályoknak. Az országot a munkás népesség által a munkahelyükön, a gyárakban, bányákban, falvakban választott tanácsok kormányozzák. A kapitalisták, a földbirtokosok, a középosztálybeli értelmiségiek, a bankárok, a tőzsdebrókerek és spekulánsok, kereskedők és boltosok, papok és szerzetesek, röviden a kapitalizmus fekete hadserege, meg van fosztva a szavazati jogától és nincs politikai hatalma.
Az Alkotmányozó Gyűlés (vagy parlament, amelynek tagjait területileg választják) a parlamentáris köztársaság alapja. A kommunista köztársaság legmagasabb hatalmát a Szovjetek Kongresszusa gyakorolja.
Miben különbözik egyik a másiktól?
Valójában abban, hogy az Alkotmányozó Gyűlésben nem csak a munkások és parasztok által választott képviselők, hanem a magántulajdonosok, bankárok és tőkések, az ez egész tőkés osztály képviselőinek és csatlósainak képviselői is jelen vannak.
A Kapitalista Diktatúra
A tapasztalat megmutatta, hogy akárhol is élvez a burzsoázia politikai jogokat, azt arra használja, hogy rászedje a munkásokat és a parasztokat. Mivel övé a sajtó, mind a napilapok és a hetilapok, a kezeiben: mivel hatalmas vagyon felett rendelkezik, a burzsoázia képes korrumpálni a közhivatalnokokat, ügynökök százait és ezreit alkalmazni a szolgáltatásaik hasznáért; mindig képes fenyegetni és zsarolni a szolgáit a saját előnyére; és valójában ily módon úgy szervezik az ügyeiket, hogy egy darabnyi hatalom se csússzon ki a kezeik közül.
Minden ember kétségtelenül részt vehet a választásokon, de a látszat mögött ott bujkál a kapitalizmus uralma, amely azt fecsegi magáról, hogy garantálja az embereknek a szavazójogot és minden „demokratikus” privilégiumot, de amelyek csak a saját privilégiumainak megtartását szolgálják.
A parlamenti rendszerben minden polgár leadhatja szavazatát az urnáknál négy vagy ötévente egyszer, és utána tiszta a terep a parlament tagjai, a kabinet miniszterei és az elnökök számára, hogy mindent úgy intézzenek, hogy ne is törődjenek a gürcölő munkásokkal. A hivatalnokok által átverve és kizsákmányolva, a melósoknak nincs részük a kapitalista állam kormányzásában.
A Szovjet Rendszer
A Szovjet Köztársaságban, a munkások diktatúrájának megszületésével, a kormányzat teljesen új alapokon nyugszik. Ez nem a tömegektől független és a tőkésektől függő hivatalnoki szervezet. A központi kormány a munkások és parasztok nagy osztályszervezetéhez tartozik: az ipari szakszervezetekhez, a gyári bizottságokhoz, a helyi munkás és paraszt tanácsokhoz, valamint a katonák és tengerészek szervezeteihez. A központból vezető szálak ezrei és milliói nyúlnak ki, amelyek a tartományi szovjetekhez, a megyei szovjetekhez és a helyi szovjetekhez vezetnek, és végül a gyári és üzemi szovjetekhez.
Vegyük például, a Fő Gazdasági Szovjetet (vagy Tanácst). Ezt az ipari bizottságok, gyári bizottságok és hasonló intézmények képviselői alkotják. Másfelől az ipari szakszervezetek felölelik a teljes ipari tevékenységet, ágazataik vannak számos városban, és a szervezett munkások tömegei működtetik. Másfelől manapság minden gyárban létezik egy munkások által választott bizottság. A gyári bizottságok összecsoportosulnak és elküldik képviselőiket a Fő Gazdasági Szovjethez, amely alaposan kidolgozza a terveket a gazdasági változások és a termelés irányítását illetően. Ugyanígy a kormányzat központi szervezetét is a munkások képviselői alkotják, és a munkásosztály tömegszervezetein alapszik.
Népi Kezdeményezés
Ezzel már van is egy a kapitalista köztársaságtól egészen különböző intézmény. Nem csak azért, mert a nem-termelőket megfosztják a szavazati joguktól; nem csak mert az országot munkások és parasztok kormányozzák, hanem mindenek felett azért, mert a Szovjetek Kormánya állandó kapcsolatban van a szervezett tömegekkel, és ily módon, mindenkor, a népesség többsége részt vesz az Állam irányításában. Minden szervezett munkás befolyást gyakorolhat rá, nem csak azért, mert egy vagy két havonta megválasztja azokat a képviselőket, akikbe bizalmát helyezi, hanem mert az ipari szakszervezetek gondosan megtervezhetik a saját szervezeti tervüket. Ezeket a terveket felülvizsgálják az érintett szovjetek, a gazdasági szovjetek, és ha elfogadják, azonnal törvénnyé válnak, amint a Szovjetek Központi Végrehajtó Bizottsága beiktatja őket. Egy ipari szakszervezet vagy gyári bizottság ily módon részt vehet az élet új formája felépítésének közös munkájában.
A Munkások Új Státusza
A kapitalista köztársaságban az állam pozíciója növekszik, amint a tömegek aktivitását korlátozzák; a tömegek érdekei ugyanis ellentétben állnak a kapitalista Állammal. A Szovjet Köztársaság, amely a néptömegek diktatúráját testesíti meg, nem maradhat fenn egy pillanatnyit sem a támogatásuk nélkül. Ellenkezőleg, az ereje növekszik, ahogy a tömegek feleszmélnek, és minden irányban egyre aktívabbak lesznek: a gyárakban és az üzemekben, minden városban és faluban.
Az Októberi Forradalom előtt a munkások és parasztok szervezetei egyszerű eszközök voltak az uralkodó és birtokos kapitalisták elleni osztályharcban. A tőkével a magasabb bérekért és rövidebb munkanapokért harcoltak a szervezetek, és a falvakban pedig a földek kisajátításért. Most, hogy a hatalom a munkások és parasztok kezében van, ők lesznek a kormányzati mechanizmus fogaskerekei. Az ipari szakszervezetek nem pusztán harcolnak a kapitalizmussal. A Munkások Szovjet Kormányának szerves és lényeges részeként csatlakoznak a termelési és gazdasági tevékenység szervezeteihez. Ugyanily módon a falusi és paraszti Szovjetek nem csak a falusi uzsorások, a kapitalisták, a termőföld elbitorlói ellen viselnek háborút, hanem mind kormányzati szervek, mint fogaskerekek ennek az óriásnak a mechanizmusában, a munkások és parasztok államában, új mezőgazdasági törvényeket dolgoznak ki.
A Munkások Győzelme
Így fokról fokra, a munkások és parasztok szervezetei által, az aktív népesség legkiterjedtebb részeit szólítják fel, hogy vegyenek részt az Állam ügyeiben. Egyetlen más ország sem ajánl ehhez foghatót, mivel egyetlen más ország nem ismerte meg a munkásosztály győzelmét, a proletariátus diktatúráját, a Szovjetek Köztársaságát.
Sokan írtak már a proletárdiktatúráról, de senki nem tudta, hogy ez milyen formában fog megvalósulni. Az Orosz Forradalom megmutatta ennek a diktatúrának a precíz formáját. Ez a Szovjetek Köztársasága. Ezért van a Szovjet címer a nemzetközi proletariátus legjobbjainak zászlajára tűzve.
Nyikolaj Buharin
1919
Megjelent: The Workers’ Socialist Federation, 400, Old Ford Road, London, E. 3.