A fű legalizálásának vitája ezer sebből vérzik.
Legfontosabb problémái, hogy a pro és kontra oldal hajlamos túlzásokba esni, rózsaszín köddel (stílszerűen) szemlélni saját álláspontját. Probléma, hogy sokakat nem érdekel a téma, hiszen sokkal nagyobb társadalmi, gazdasági és politikai problémák is keserítik az életünket. Ez persze még nem ok, hogy a témát teljesen mellőzzük. Szintén gond, hogy a fűkérdés, nem egy kérdés, hanem több, amelyeknek valójában semmi közük sincs egymáshoz, kizárólag a kérdés tárgya, a fű a kapocs. Az egészségnek semmi köze a maffiához, az orvosi felhasználásának pedig a függőséghez.
Cikkünk célja minden aspektust objektíven és hitelesen, valamint röviden áttekinteni, hiszen a téma óriási.
Nincs fűkérdés, csak a fűvel kapcsolatos kérdések halmaza. Mik ezek az aspektusok?
1, Egészség
2, Orvosi felhasználás
3, Kapudrog
4, Gazdaság és maffia
5, Büntetés/Tiltás
6, Az ópium is a nép ópiuma
Egészség
A fű mellett hadakozók egyik fő érve, hogy az valójában gyógyszer testnek és a léleknek. Még olyan földtől elrugaszkodott ötletek is keringenek a neten, hogy gyógyítja a rákos sejteket. Ez természetesen nem igaz. A fű ugyanis rendkívül káros az emberi egészségre.
Ezt a kérdést itt megint ketté kell választani: kipróbálásra/alkalomszerű fogyasztásra és rendszeres fogyasztásra.
A füvezés lényegében a dohányzásnak egy speciális válfaja, amikor a dohányt kábítószerrel is keverik és a füstöt a tüdőbe leszívják, ahol bejut a keringésbe. Minden orvosi kutatás azt bizonyítja, hogy a rendszeres füvezés magán hordozza a dohányzás minden egészségkárosító hatását, beleértve a tüdőrákot, a szájüregi rákokat, gégerákot, illetve más komoly, tüdőt érintő kórképeket (COPD). Ahogy a cigaretta, a füves cigi is szűkíti az ereket, szív- és érrendszeri panaszokat okoz, magzatkárosító.
Mivel a fű fogyasztásának kábítószer komponense is van, további problémákat okoz: a rövidtávú memória romlását, paranoiát, szorongást, depressziót és akár skizofréniát. Ez természetesen csak a hosszútávú fogyasztásra igaz, ha valaki kipróbál egy füves cigit, nem lesz terrorista, sem hippi, sem függő, sem kemény narkós.
Természetesen a dohányzási jellege miatt, ez is függőséget okoz. Hosszútávú fogyasztásánál ugyanúgy kívánja a szervezet a további adagokat, mint a sima cigaretta vagy az alkohol esetén.
Sokkal veszélyesebbek a szintetikus THC készítmények, amelyek nem valódi füvek.
A füvet pártolók egyik főbb érve, hogy az alkohol, az egészségtelen ételek és a dohányzás is káros, még sincs tiltva. Ez már a tiltás kérdése, amely nem változtatja meg azt a tényt, hogy a fű erősen egészségkárosító hatású.
Az egészségüket önként károsító emberek ráadásul újabb terheket rónak az amúgy is katasztrofális helyzetben lévő egészségügyre. Persze mindenkinek joga van saját egészségét úgy károsítani, ahogy csak akarja. De ne csináljunk úgy, mintha a marihuána valami sámán-csodagyógyfű lenne, amely minden bajra gyógyír!
Orvosi felhasználás
A marihuánának azért vannak előnyös tulajdonságai is. Fájdalomcsillapító, bódító hatású. Ennél fogva a komoly fájdalmaktól szenvedő, halálos betegek számára több országban elérhetők ezek a szerek, kifejezetten erre a célja. Az ő állapotukban már sajnos a hosszútávú következményekkel nem kell számolni. A marihuána orvosi felhasználása mellett abszolút letehetjük a voksunkat.
Kapudrog
A marihuánát ellenzők szerint a füves cigi kapudrog, azaz út a komolyabb kábítószerek felé. Aki belekóstol a fűbe, többet és újat akar, ezért kemény drogokhoz fog nyúlni. Logikus.
A marihuánát támogatók szerint viszont a füves cigi pont azért válik kapudroggá, mert nincs legalizálva, tehát illegális útvonalon, dílerektől kell beszerezni, akik persze fel fogják ajánlani a vevőnek a komolyabb szereket, így válik a marihuána kapudroggá. Tehát legalizálás esetén a dílert és ezzel a további kemény drogokat is kivonnánk a forgalomból. Ez is logikus!
Ez valójában alkati kérdés. Ki mennyire hajlamos komolyabb drogok után nyúlni? Kinek olyan a szociális helyzete, nyomora, hogy az elől a drogok bódulatában keressen álságos és ideiglenes megnyugvást és menekülést? Kinek milyen díler ismerőse van? Rendkívül komplex szociális és pszichológiai kérdés, amelyben mindkét félnek igaza van. A tiltott és a legalizált rendszerben is foglalkozni kell ezekkel a buktatókkal. A tiltó rendszernek hatósági erővel kell fellépnie a dílerek ellen, a legalizáló rendszer pedig olyan szabályokat hozzon, amelyben nem teszi lehetővé a függőség kialakulását. Ezek újabb nehéz problémák elé állítják a törvényhozókat és a hatóságokat.
Gazdaság és maffia
A füvet legalizálók egyik fő érve, hogy az illegális marihuána fogyasztása nem erősíti a gazdaságot, hanem az erre költött pénz bűnszervezeteknél landol, viszont legalizálás esetén adót lehetne fizetni rá, amely az államkasszát gazdagítaná, illetve munkahelyeket teremtene és vállalkozásokat tartana fenn, hiszen ezt gyártani, termeszteni, csomagolni, szállítani és elosztani kellene. A fű illegalitása lényegében hasonlít az amerikai szesztilalomhoz, amelyből rengeteg maffiaszervezet nőtte ki magát, hiszen illegálisan tetemes bevételt tudtak bezsebelni. Azonban a fű fogyasztása nem annyira elterjedt, mint az alkoholé. Így a fűpénzekből egy maffiaszervezet sem tud busásan meggazdagodni hazánkban. Nyilván vannak dílerek, akik viszonylag jól megélnek ebből az üzletből, de koránt se higgyük azt, hogy a marihuána illegalitásából itt bűnszervezetek fognak kinőni.
Nyilván borzasztó, ha némi pénz mégis a szervezett bűnözésnél landol, hiszen ezt újabb tőkeként felhasználhatják fegyverek vételére, saját fenntartásukra, stb… De nem lenne egyszerűbb pusztán elmagyarázni a fiataloknak, milyen erőket támogatnak a fű vételével?
Gazdasági szempontból némileg marxista fejjel kell gondolkodnunk. Miért jó, ha a fű adóját megkapja a kizsákmányoló magyar állam? Miért jó, ha kizsákmányoló vállalatok legálisan profitálhatnak kábítószerből?
Büntetés/Tiltás
Nyilvánvalóan, ha a fű bevételei bűnözőket támogatnak, azt szankcionálni kell. Ha egy fiatal készpénzt ad dílerek és maffiózók kezébe, hogy cserébe drogot kapjon, és ezzel a szervezett bűnözést támogatja, azt szankcionálni kell. De jelenleg aránytalanul nagy büntetéseket szabnak ki szinte ártatlan fiatalokra, akik eltévedtek, kipróbálták a füvet, menőzésből, megfelelési kényszerből, kíváncsiságból, vagy pusztán a nyomor elöli menekülésként. Abszolút támogatható lenne, hogy pusztán egy füves cigi elszívásáért senkinek ne lehessen priusza, és ne törjék derékba ezért egyetlen fiatal fogyasztó életét sem.
Az ópium is a nép ópiuma
Marx szerint a „vallás a nép ópiuma”. Szerinte a vallás eltompítja a szellemet, bárányokká formálja azokat a tömegeket, amelyeknek forradalmi módon kellene fellépniük saját jogaikért, jólétükért, szabadságukért és igazukért. Ehelyett a vallás úgy hat az emberre, mint a drog. Letompítja, megfosztja a gondolkodástól, hamis megnyugvást ad, szolgává tesz. Ha a vallásnak nevezett, átvitt értelemben ópiumhoz hasonlított eszme ezt teszi az emberrel, akkor mit tehet maga a kábítószer a társadalommal? Nos, sokkal rosszabbat. A baloldali, forradalmi mozgalmak tudatosan mindig kiálltak a kábítószerek ellen. A Fekete Párducok az Egyesült Államokban szintén kiálltak az ellen, hogy a fehérek kábítószerekkel bomlasztották a fekete közösségeket.
Sajnálatos módon a magyar társadalom óriási rétegei vannak nyomorban, akik naponta megküzdenek olyan démonokkal, mint az egészségtelen (minőségileg és mennyiségileg hiányos) táplálkozás, a dohányzás és mindenek felett az alkoholizmus. Az alkohol miatt rengetegen nyomorodtak el, még többen vannak, akik a társadalmi lecsúszás miatt nyúlnak az alkoholhoz. Az alkoholfüggőségből pedig szintén olyan hosszú és rögös a kiút, mint a kábítószer-függőségből. Ha rászabadítanánk a társadalomra a legális füvet, még több embert züllesztenénk le az anyagi és szellemi nyomor állapotába, vagy a már oda lecsúszott rétegek helyzetét súlyosbítanánk vele. Különösképp a marihuánára fogékony fiatalokat. Egyre nagyobb tömegek kerülnének a drog hatása alá, és ezzel jelentős erőt veszítene a szegények érdekeit képviselő forradalmi mozgalom. Ha pont a fiatalok választják a kábítószert ahelyett, hogy munkát, kenyeret, fedelet követeljenek, az érvágás a szegény társadalomnak, miközben a kizsákmányoló pozíciója rendíthetetlen marad.
A marihuána legalizálói előszeretettel utalnak Hollandiára, de Hollandia koránt sem Magyarország. Gazdagabb társadalmakban, amelyek fejlett szociális hálóval rendelkeznek, nincs tömegnyomor, gyermekszegénység, tömeges munkanélküliség, a fű talán nem jelent akkora veszélyt, mint olyan sérült, megalázott és kizsigerelt társadalomban, mint a magyar. Ahogy egy egészséges szervezet sem reagál olyan súlyosan a kábítószerekre, mint a legyengült beteg, egy egészségesebb társadalom is jobban tudja kezelni a füvet és mellékhatásait, mint hazánk.
Összefoglalva:
Nyilván a felsoroltakon túl még rengeteg szemszög és téma létezik, amely mentén vitatkozni lehetne a legalizálásról, pro és kontra. Egészségkárosító? Igen! Enyhíti a betegek szenvedését? Igen! Veszélyes a sérült társadalmakra? Igen! Támogatja a szervezett bűnözést? Igen. Súlyosan büntetni kell? Nem.
Nyilvánvalóan nincs egységes válasz a legalizálásra. Ezt több külön szemszögből értékeltük, és a törvénykezésnek is eme szempontok alapján, több úton kell haladnia. És akár tiltás, akár legalizálás lesz a vége, további cselekvésre van szükség a következmények kezelésére!