Borzalommal szemléljük a Jobbikkal összefogni vágyó „ellenzéki” idiotizmust.
Aki a Jobbikkal össze akar fogni, nincs tisztában a történelmi folyamatokkal. Ugyanis a Jobbik cukikampánya és „megtisztulása” (tisztogatása) már megtörtént egyszer a történelemben, mégpedig Adolf Hitler alatt.
A történelmi párhuzam kézzelfogható. A Jobbik a 2006-os zavargások idején kihasználta a neoliberális „baloldal” elleni gyűlöletben rejlő potenciálokat, és épített egy radikális jobboldali pártot. Akkor ez elég volt a párt felfuttatására és a parlamentbe való bejutásra. Az akkori rajongótábor közhangulata világos volt: zsidók kellettek és cigányok. Ma pedig migránsok. Gyűlölet kellett, félelem, harag és számos negatív érzelem, amely kőkeményen szavazatokra váltható.
Azonban tisztában voltak vele – hazánk történelmének tükrében -, hogy a társadalom immunrendszere még egészséges annyira, hogy ne engedjen 10% fölé egy kvázi neonáci pártot, ezért megteremtették a cukikampányt, a kutyákkal és őzikékkel fotózkodást, a gyermekek és családok vidám képeit a plakátokon, valamint háttérbe küldték és kigolyózták a radikálisabb prominenseket.
Ez már egyszer pont ugyanígy lejátszódott már a történelemben. A weimari köztársaság összeomlása közepette egy Adolf Hitler nevű gonosztevő üzleti vállalkozást csinált a Német Munkáspártból, és felszabadította a tömegek akkori keserűségét, félelmét és gyűlöletét, amelyet a háború elvesztése és a gazdasági világválság okozott. Meglátta a radikális jobboldal űrét, és lecsapott rá. Majd mikor észrevette, hogy a német társadalom józan többsége ezt elutasítja, akkor a politikai ellenfelek meggyilkolása, megverése, megfélemlítése után jött a hitleri cukikampány. Előjöttek a szociális jelszavak, némi forradalmiság, munkáspártoskodás, persze egyiknek sem volt semmilyen alapja, hiszen a kisemberek érdekében semmi nem történt, hatalmon annál inkább kedveztek egykori támogatóiknak, a Simicskáknak Kruppoknak. Még egy cuki olimpiát is szerveztek, amikor eltűntek az antiszemita feliratok és a gárdisták barnaingesek Berlin utcáiról. Hitler ugyanúgy fotózkodott gyermekekkel, őzikékkel és kutyákkal, mint Vona. Aztán 1934-ben úgy döntött, megszabadul pártja radikális elemeitől. Akkor ő még megtehette, hogy halomra gyilkoltatta saját embereit és közte még egy csapásra egyéb politikai ellenfeleit is, illetve rengeteg ártatlant, akiknek semmi közük nem volt a politikához, egyszerűen csak névrokonai voltak egy-egy jelentősebb ellenzékinek. Ez volt a hosszú kések éjszakája.
Tudjuk, hogy mi lett az eredménye. A szociáldemokraták bedőltek a kampánynak és opportunista módon részt vettek Hitler parlamenti színjátékában, míg a kommunisták már Dachauban és egyéb koncentrációs táborokban és börtönökben szenvedtek már jóval a második világháború kitörése előtt.
A cukikampányban és a radikálisok eltávolításában jeleskedő náci párt ezután végrehajtotta a történelem első és egyetlen ipari jellegű népirtását.
Fontos megértenünk, hogy a báránybőrbe bújt farkas mindig is farkas marad. Ez alól nem kivétel a Jobbik sem.