Kevin Ovenden cikke a Morning Star-ban.
Görögország szerte tüntetések és koncertek emlékeztek meg Pavlosz Fisszasz rapperről, akit az Arany Hajnal neonácijai öltek meg öt éve.
Az Arany Hajnal pere részét képezi annak, hogy eldöntsék, hogy ez egy bűnszervezet, amely politikai pártnak álcázza magát. A per 2015 áprilisában kezdődött és most végső szakaszába ért. Az ítéleteket jövő tavaszra várjuk.
Az évfordulón a GUE/NGL radikális baloldali EP frakció egy tanulmányt tett közzé, amelyet én írtam nekik és a szélesebb antifasiszta mozgalomnak. A címe: Az európai neonáci szervezetek terrorista tevékenysége: az Arany Hajnal esete.
Ez három és fél évnyi bírósági eljáráson alapszik, valamint a Börtönözzük be az Arany Hajnalt kis ügyvédcsoport munkáján, amely a görög antifasiszta mozgalomban lép fel, és hozzájárultak még a neonáci bűncselekmények némely áldozatai is.
Két részre oszlik. A kritikus bizonyítékok törvényszéki vizsgálatára, valamint az erőszakos rasszizmussal szembeni tömeges demokratikus ellenállás és a fasiszta fenyegetés felmérésére, amely már nagyon látható manapság Európában.
Fontos megérteni ezen bűnvádi eljárás természetét és törvényi alapját. A görög jogrendszert alapvetően az áldozat és az ügyvédek hajtják, az állami ügyészi hatóságokkal, amelyek kevésbé ellenséges szerepet vesznek fel.
Ez nem az eszmék pere. Nem célja betiltani az Arany Hajnalt bizonyos alkotmányos rendelkezések és szólásszabadságra vonatkozó megkötések, valamint politikai szervezetek alapján, amelyek számos országban léteznek, hogy megvédjék a liberális demokráciát.
Ez egy bűnügyi per a büntetőjog alapján – különösképp a büntető törvénykönyv 187-es cikkelye alapján, amely a maffiával és a szervezett bűnözéssel foglalkozik.
Az Arany Hajnal emberei tettekért vannak perben, nem szavak miatt – gyilkosságért, gyilkossági kísérletért, testi sértésért, gyújtogatásért, zsarolásért és más súlyos bűncselekményekért.
A vezetés és a szervezet egésze szintén vád alatt van bűnszervezet működtetéséért, amelyek úgy szervezik és irányítják az erőszakos akciókat, ahogy a maffia don ellenőrzi a gyalogos katonáit, hogy direkten bűncselekményeket kövessenek el.
Az a zord törvényi helyzet, hogy az eljárás felderítette, hogy a görög állam évtizedek során képtelen volt kezelni a neonácizmust, illetve bizonyítékot talált a rendőrség elemei, az állam és az Arany Hajnal közti kollaborációra és kapcsolatokat a szélesebb jobboldal és a neonáci szervezetek szükségszerű bűnözése között.
A törvényi logika párhuzamos a második világháború utáni nürnbergi perrel.
Várunk az ítéletekre, de a törvényi és politikai stratégiát mindenkinek máshol kell keresni, aki ellenáll a fasizmus fenyegetésének.
Ez például kontrasztban áll a jelenlegi elbukott állami eljárással a nácik által inspirált NPD ellen Németországban.
Ez az alkotmányos alaptörvény szerint folyt, amely törvényen kívül helyezhet pártokat, amelyek „fenyegetik a demokráciát” – amely sokkal ingadozóbb és kétélűbb rendelkezése a büntető törvénynek.
Az eljárást meg kellett szüntetni, amikor világossá vált, hogy a német hazai hírszerzés behatolása az NPD-be annyira ellenőrizhetetlenné és törvényileg bizonytalanná vált, hogy a bíróság közölte, hogy a védelem joggal állítja, hogy agent provocateur akciók manipulálhatták.
A bukás nagy löketet adott a német szélsőjobboldalnak és néhány súlyos kérdést vetett fel arról, ahogyan az állambiztonság válaszol a fasizmusra.
Ez is kiderült – bár kevésbé határozottan, mint kellett volna – a müncheni Nemzeti Szocialista Underground (NSU) betiltott náci terrorcsoport egyetlen életben maradt tagjának pere során.
Az NSU évekig képes volt súlyos bűncselekményeket elkövetni, beleértve 10 ember meggyilkolását, köztük egy rendőrnőt és kilenc bevándorlót.
Annak ellenére, hogy a bírák korlátozták a perre való rálátást, erős bizonyíték volt arra, hogy a hírszerzési és rendőri ügynökségek látványosan megbuktak abban, hogy védjék a szélsőjobboldalon belüli „forrásokat” – hozzátéve azokat a rasszista és hibás feltételezéseiket, hogy az áldozatok bűnszervezetek tagjai voltak.
Számos esetben úgy tűnik, hogy ezen „hírszerzési beépülők” állami pénzeket kaptak és arra használták, hogy felgyorsítsák a fasiszta jobboldal bűncselekményeit, amelyeket el is követtek.
Csak kis mértékben vizsgálták ezt és az NSU náci terroristáival, valamint a szélesebb szélsőjobbal való összefonódást.
Hans-Georg Maassan az MI5 német megfelelője igazgatójának kényszerű eltávolítása ezen a héten, további aggodalmakat vet fel.
A kelet-német Chemnitz városa látta a fasiszta jobboldal borzasztó őrjöngéseit, amely összecsapott a menekültekkel és a bevándorlókkal augusztus végén. A globális média megjelentetett számos mobiltelefonnal készült videót, szemtanúk vallomásait és a pogromszerű légkör más bizonyítékait. Több száz rohamrendőr sem volt képes beavatkozni, hogy megvédje azokat, akiket megtámadtak.
Ellenben Maasen közölte – hiteltelenül -, hogy az ügynöksége nem látott ilyen jellegű bizonyítékot és helyeselte a szélsőjobboldal hamis állításait, hogy Chemnitz pusztán aggódó állampolgárok spontán kitörése volt. Ezt annak ellenére mondta, hogy más német városokban két héttel később hasonló mozgolódás volt, ahol az erőszakos mag azt kiabálta, hogy „nemzeti szocializmust most!”.
Azt is jelentették, hogy Maasen a hazai hírszerzésből kétes figurákat küldött a szélsőjobboldali AfD parlamenti képviselői számára.
Angela Merkel koalíciós kormánya végül belenyugodott a baloldal követelésébe, hogy Maasent távolítsák el, de őt valójában a keményen jobbos Horst Seehofer belügyminiszter nevezte ki a posztjára.
A pártja (CSU) Bajorországban tovább közeledik a rasszista jobboldalhoz, hogy megpróbálják megakadályozni a konzervatív szavazatok átáramlását az AfD felé, amelyben már domináns a fasizálódó szárny.
Ez a fejezet megvilágítja az alakuló összefonódást a rasszista demagóg politikusok, a szélsőjobb, a valódi neonácizmus és az erőszakos bűnözés között, és ami még rosszabb: ezek összefonódását az állambiztonsági apparátussal.
Ez az apparátus óriásit nőtt Európa szerte a terror elleni háború ébredésével. Franciaországtól és a szükségállapotától Németországig, valamint a kommunisták alkalmazásának tiltásáig a második világháború utáni bonni kormány által, nincs hiány a rendőri és hírszerzési erőkben.
A probléma a politikai elkötelezettség hiánya és az állandó előítélet, amely a baloldalt és a bevándorló közösségeket tekinti fenyegetésnek, nem pedig a hitlerizmus követőit.
A legtöbb terrorizmus elleni nyomozás Nagy-Britanniában az elmúlt 12 hónapban a szélsőjobboldal ellen folyt – ez a fenyegetés!
Hánynak kell még lebuknia és hány bűnözőt kell még bíróság elé vinni, hogy a hatóságok ne a környezetvédő és béke csoportokba küldjenek téglákat, ne a szakszervezeti tagokat zsarolják vagy ne a törvénytisztelő muszlimokat kriminalizálják az elmúlt 20 év megelőzési stratégiájával?
Az őrjöngő baloldal-ellenesség gyakori közös fonal a radikális és rasszista szélsőjobboldali politika között a parlamenti képviselőktől a neonáci terrorcsoportok tagjaiig.
A különbségek a különféle formációk között fontosak, de nem abszolútak.
A szélsőjobboldali Svéd Demokraták a nordikus neonáci színtérből léptek elő, vettek egy fordulót a parlamenti politika felé, de a fejlődésük során manapság már a legerőszakosabb fasiszta elemeket nevelgetik a rojtjaik között.
A németországi AfD-ben az EU megszorításokra való thatcherista soviniszta válaszból muszlimellenes és bevándorlóellenes rasszizmus került a középpontba és jelenleg fasiszta vezetést termelt ki.
Az új kommunikációs technológiák azt jelentik, hogy már könnyebb a szélsőjobboldali populista aktivisták számára, hogy kapcsolatokat teremtsenek a keményvonalas nácikkal, akármilyen politikai kapcsolataik is legyenek.
A görögországi tapasztalat megmutatja a baloldal és az elkötelezett demokraták számára annak fontosságát, hogy rávilágítsanak az erőszakos fasiszta, neonáci szervezetekre, amelyek a transzatlanti szélsőjobboldal posványából nőttek ki, amelyet az Egyesült Államokban Donald Trump tol.
Természetesen a szélsőjobboldali sarlatánok megpróbálják kihasználni az emberek gazdasági nehézségeit és az elterjedt reakciós előítéleteiket.
De ez nem „spontán” reakciója a bizonytalanul alkalmazott munkásnak Németországban, aki tévesen azt gondolja, hogy túl nagy a bevándorlás, ezért az utcára vonul, hogy a harmadik Birodalom visszatérését követelje.
Erre edzett fasiszta mechanizmusra van szükség. És mi nem fogjuk izolálni a magban rejlő mechanizmust azoktól, akik ellenzik, amíg nevén nem nevezzük. A Neonácizmus áll ennek a mechanizmusnak a szívében Londontól Litvániáig.
Szintén fontos továbbá, hogy egy millimétert se engedjünk a rasszista eszmék számára, hanem álljunk ellen ezen hazugságoknak a militáns antirasszizmussal, amely a munkások jóérzésén alapszik.
Horst Seehofer megpróbálja megülni a parlamentáris és fasiszta rasszista jobboldalt, miközben ezt mondja: „Minden probléma oka a bevándorlás.”
Frankfurtban volt hivatott beszéni a héten, de nem jelent meg. Ez nem akadályozta meg azt a 6000 embert, akik ellene demonstrálnak.
Zászlók voltak a menekültek mellett és az Európa Erőd ellen. Egy óriási zászlón megakadt a szemem. Azt mondta: „Minden probléma oka a köztünk és a zsíros macskák közti ellentét.”
Ez az az üzenet, amelyet minden munkahelyre és kerületbe el kell vinni – és az utcákra – szerte Európában.
forrás: Morning Star
A cikkben említett tanulmány elérhető IDE KATTINTVA.