Egy kizsákmányoló társadalomban bizony rengeteg társadalmi feszültség halmozódik fel a nyomor, a szegénység, a kitaszítottság és a lecsúszás miatt. Ez a feszültség néha a kormányok, a hatalom, a rendszer ellen irányul.
A hatalom célja, hogy ezeket a társadalmi feszültségeket úgy vezesse le, hogy azokat teljesen rossz mederbe terelje. És ezzel elérkeztünk a fasiszta szervezeteknek a kapitalista berendezkedésben jutott szerephez.
Az elégedetlen tömegek ugyanis így nem a szegénypárti baloldali erőkhöz fognak csapódni, akik rövidre zárnák a kizsákmányolás kérdését a hatalom megdöntésével, az elrabolt vagyon újraelosztásával és a termelésnek a nép szolgálatába állításával. Nem! Szépen megnézik a tévében, hogy kik a kormány bűnbakjai, majd felmennek az internetre, ahol elolvashatják, kik a fasiszták bűnbakjai (a kettő között sokszor kemény átfedés van, különösképp ma, mikor a menekültek ellen uszítanak közös erővel), és a valódi bűnösök helyett őket utálják. A kizsákmányoló hatalom ezzel biztonságban van, és a tőke folytathatja szabad garázdálkodását (még akkor is, miután a kapitalista rendszer nyílt terrorisztikus diktatúrába csap át).
Mindazonáltal a kapitalizmus parlamentáris, látszat-demokratikus, látszat-jogállami fokán a nyíltan (vagy rosszul burkolózó) fasiszta szervezetek valamiféle „lázadást” képviselnek. Persze rossz rendszer ellen, hiszen a kapitalizmust semmilyen szinten nem vetik el. Ezért nem is lehet őket „radikálisnak” nevezni. Néha persze neoliberálisoznak, de ők ezt lényegében nem mint gazdasági fogalmat használják, hanem a „zsidó” szinonimájaként. A „lázadás” iránya mellett annak módja is hagy kifogásolni valót, hiszen ők „rendet” akarnak, nem pedig a problémákat megoldásának első valódi lépcsőjét: a rendszerdöntést. Királyszimbólumokkal „szabadságot” követelni kb. annyit ér, mint lángszóróval tüzet oltani.
Ezért van, hogy a Jobbik tevékenységében szinte soha nem vállal fel szociális kérdéseket. Kivéve persze a vidéken és a nagyvárosi szegénynegyedekben tapasztalható, nyomor szülte bűnözést, amelyet ők tévesen és bűnösen faji jellegűnek titulálnak (ezért nem is találhatnak rá valódi megoldást). Ez pedig meghozta számukra a sikert a parlament felé. Jelenleg szintén nem a nép valódi problémáival foglalkoznak, hiszen a menekültek elleni hergelés lett utóbbi időben a fő profiljuk. Holott számos társadalmi kérdést felkarolhattak volna, ha komolyan veszik a néptömegek problémáit. Lenne itt egészségügy, áfa, túladóztatás, felesleges katonai hadműveletek, stadionmutyi és számos más kérdés, amelyben a Jobbik alig foglal állást. Persze egy-két alkalommal követeltek béremeléseket, de ezt is teljesen populista és demagóg módon, még az azt finanszírozó források megnevezését is teljesen elmulasztva.
A Jobbik legújabb agymenése pedig szintén a „teljesen felesleges” vonalon halad tovább: imakápolnát akarnak a parlamentben. Gratulálunk! Ez most a parlamenti képviselőik egyik legfontosabb dolga: azért lobbizni, hogy a fejükben létező, mesebeli teremtményekhez szóljanak a parlament falain belül. Ők imádkozni akarnak a parlamenten belül, szerintünk az országház meg egy munkahely, ahol dolgozni kellene. Bár a „munka” mostanában nem jellemzi a „tisztelt” házat, amely a szocializmus konstruktív párbeszédeinek és a nép boldogulását elősegítő hatalmi intézményből szánalmas politikai performanszok színpadává lépett elő, vagy pedig teret ad olyan zárt ajtók mögötti megbeszéléseknek, amelyek legfőbb témája, hogy hogyan zsákmányoljuk ki jobban az amúgy is elszegényített milliókat.
Most legalább már imádkozni is lehet hozzá. Persze ezek csak szavak lesznek. Mutassatok egy jobbikos képviselőt, aki megadja a mindennapi kenyerünket, nem esik kísértésbe, és megbocsát az ellenük vétkezőknek.