A szocializmus kritizálóinak elég nehéz dolguk van, mert komoly eredmények és igazságok ellenében kell badarságokat képviselniük.
A szocializmus rendszere nem volt tökéletes, ám az mindenki számára világos, hogy nem mennyországot és utópiát építünk. A kritikusok ezért bele-belekapaszkodnak a szocializmus valós vagy vélt hibáiba, és azt dogmaként addig ismételgetik, amíg minden ember nem fújja ugyanazt. A tömeg már csak így működik.
Ilyen dogma, hogy a szocializmus kölcsönökből tartotta el magát, amely teljes badarság. Ilyen tévképzet, hogy a szocializmus egy véres diktatúra, amely szintén óriási ferdítés. Ilyen dogma, hogy megszüntetjük a kisemberek magántulajdonát, mindenkit egyenlősítünk, mindenki ugyanannyit fog keresni a kommunizmusban, stb. stb…
A szocializmusnak azonban voltak valós hibái is, pl. az úgy nevezett kapun belüli munkanélküliség, vagy hogy a dolgozók néha elég szemérmetlenül megzabrálták a gyárakat. Igen, ezek előfordultak, de soha nem voltak olyan szintűek, mint amilyennek ezt a mai nosztalgikus gondolkodás és a propagandisztikus felnagyítás érzékelteti.
Mi a kapun belüli munkanélküliség?
A teljes foglalkoztatottság elérése érdekében mindenkinek dolgoznia kellett. Esetenként előfordult, hogy a gyárakba több embert vettek fel a szükségesnél, ezért voltak olyan dolgozók, akik effektíve nem sokat dolgoztak, csak a gyár területén lézengtek.
Milyen mértékű volt?
Egyáltalán nem volt olyan mértékű, hogy károsan érintette volna a népgazdaságot. Próbálják úgy ezt a jelenséget beállítani, mint a szocializmus megbuktatásának („bukásának”) egy faktorát, de erről szó sincs.
Miért látszik jelentősnek a kapun belüli munkanélküliség mértéke?
Mert olyan jelenség, amely sokaknak szemet szúr. A kapun belül lézengők felháborítják az embert, hiszen ők is pénzt keresnek, mint a dolgozó munkások. Mivel mindenki számára erősen feltűnik és mindenki felháborodik rajta, ezért sokak emlékezetében jelentősen megmarad. Az antikommunista propaganda a rendszer lejáratásához pedig felhasználja ezeket az emlékeket, és ezzel próbálja nevetségessé tenni a szocializmust.
Mennyi volt a keresetük?
Nem igaz, hogy ezek az emberek annyit kerestek, mint az effektíven dolgozó munkások. Számos pótlékból és juttatásból kimaradtak. A szocializmus nem bánik egyenlően a rosszul és jól dolgozó munkásokkal. A szocialista rendszerben a jobban teljesítő munkások ünnepekkor, év végén, különleges alkalmakkor prémiumokat kaptak.
Ezek az emberek semmit nem dolgoztak?
De igen. A „kapun belüli munkanélküliek” nem csak lézengtek egész nap, hanem olykor a pluszfeladatokat ellátták. Az sem igaz, hogy ezek az emberek mindig munkanélküliek voltak. Szezonális termelési ágaknál előfordult, hogy csak bizonyos időszakokban nem volt munka azok számára, akik az év nagy részében rendszeresen dolgozhattak.
Mi volt az előnye?
A kapun belüli munkanélküliségnek a hátrányai mellett rengeteg előnye is volt:
1, A családfenntartó megtarthatta társadalmi pozícióját mint munkás. Nem került a munkanélküliek közé.
2, Megmaradt a kenyérkereső családi tekintélye, jó példát mutathatott gyermekei számára.
3, Segély helyett fizetést kapott.
4, Munkaidőben a gyár falai között voltak, munkára készen, ha szükség volt rá, nem pedig a kocsmában, játékteremben töltötték az idejüket. Nem volt megadva az esély a társadalmi elzüllés felé.
5, A létfenntartás hiányának okán nem váltak bűnözővé.
6, Mivel ezek az emberek nem indultak meg a társadalmi lezüllés lejtőjén, a szociális háló, az egészségügy (alkoholisták), közbiztonsági szervek leterheltsége sem növekedett.
7, Nem növelték a feketemunkások számát, a legális munkatevékenység keretei közt maradtak.
Mi történik ezzel szemben manapság?
A kapitalista rendszer megteremtette a tömeges munkanélküliséget hazánkban és szerte a rendszerváltó országokban. A munkanélküliek tömege indul el a társadalmi lecsúszás lejtőjén. Egyre nő az öngyilkosságok, a válások, az alkoholisták, szenvedélybetegek, pszichiátriai betegek száma. Óriási méretűen fokozódik a nyomor. A munkanélküliek nem tudják eltartani családjukat, amelyek szétesnek, az apák hajléktalannál válnak, a gyermekek számára az erkölcsi példakép eltűnik. A társadalom kiveti magából a hajléktalan réteget, amelynek már esélye sincs visszakapaszkodni a munkaképesek közé. A létfenntartáshoz szükség van a bűnözésre. A rendőrség tehetetlen, a szociális ellátóhelyek tömve, a védőháló pedig már rég elszakadt. A társadalmi számkivetés sokszor fasiszta jelleget ölt, megjelenik a rasszizmus. Emberek megfagynak a saját lakásukban. A rendszer egymásra épülő hibái és bűnei napestig sorolhatóak.
Ma is van kapun belüli munkanélküliség?
Furcsa, de van! A közmunka-program egyik célja ugyanis – az olcsó rabszolgamunka kizsákmányolása mellett – a munkanélküliségi statisztikák erős kozmetikázása. Sőt, sokszor még csak kizsákmányolás sem folyik, mert ezek az emberek nem a termelésben vesznek részt, hanem teljesen felesleges munkát végeznek, vagy csak vannak. A különbség ez és a szocialista verzió között, hogy a kapitalizmusban ezért minimális éhbért fizetnek, amelyből lehetetlen megélni, míg utóbbi biztosította a családok számára az anyagi biztonságot.
Ezzel szemben a szocialista típusú kapun belüli munkanélküliség – a hibáival együtt is – ezerszer jobb rendszer volt, mint amit ma tapasztalunk.