Hetekkel ezelőtt a Silicon Valley Bank minden idők második legnagyobb amerikai bankja lett, amely csődbe ment.
Sok más kisebb amerikai intézmény követte. Ezután jött a svájci óriás, a Credit Suisse majdnem összeomlása és felvásárlása.
Az események nyomása miatt az amerikai pénzügyminisztérium és az Európai Központi Bank sürgősségi finanszírozást hozott létre a „likviditási válsággal” szembesülő bankok számára. Ez azt jelenti, hogy kifogytak a pénzből. Ez a lépés, és ahogy a nagy bankok kötelességtudóan felvásárolják a kisebbeket, azt sugallják, hogy a válság már elmúlt.
Azután az egyik legnagyobb pénzügyi intézmény, a 153 éves Deutsche Bank került nehézségekbe. Az előző hónap végére a részvényárfolyama zuhanni kezdett, és hihetetlenül 27 milliárd fonttal csökkent a piaci értéke.
A Deutsche Bank részvényei jelentősen csökkentek saját hosszú távú hiányosságai és sorozatos botrányai miatt. De ez része egy szélesebb instabilitási mintázatnak a rendszerben. Az infláció elleni küzdelmük részeként a központi bankok szándékosan emelték a kamatlábakat, hogy a világot recesszióba sodorják.
Remélik, hogy a növekvő munkanélküliség és csökkenő bérek végül csökkentik a keresletet. Ez pedig várhatóan csökkenti az árakat. A probléma, hogy a politikájuk által okozott emberi szenvedéssel együtt a gazdaság összezúzása növeli annak valószínűségét, hogy az emberek és a vállalatok nem tudják visszafizetni adósságaikat.
Ez csökkenti a megtakarításokat, mivel az emberek felélik, ami megmaradt, hogy fedezzék mindennapi szükségleteiket. Ez már jelentős hatással van a szektorra, a bankok egyre inkább hiányt szenvednek pénzből, és sok kockázatos adóssággal küzdenek.
Az összeomlások sorozata után a befektetők most az egész pénzügyi rendszer miatt aggódnak. Keresik azokat a bankokat, amelyeknek gyengeségei lehetnek, és készek eladni részvényeiket – még csak pletykák alapján is. Az a folyamat, amely során a nagy bankok felvásárolták a küzdő bankokat, valójában növelte az aggodalmaikat.
Amikor a UBS felvásárolta a szenvedő Credit Suisse-t, a megállapodás egyik része az volt, hogy a rizikósabb adósságai közül, az úgynevezett AT1 kötvények közül, egy hatalmas részt leírnak. Ez azt jelentette, hogy ezek a kötvénytulajdonosok elvesztették az összes befektetésüket. Ez jó hír volt a részvényeseknek és az új tulajdonosoknak, de példa nélküli a pénzügyi jogban.
A leírás megrémítette a kötvénypiacokat. Elindult az adósságok mindenféle értékpapírjának értékesítése, mert azon aggódtak az befektetők, hogy ami az AT1 kötvényekkel történt, az más értékpapírokra is kiterjedhet.
A piaci zűrzavar miatt most drágább azoknak a bankoknak emelni a pénzügyi tőkéjüket, amire szükségük van a működéshez. Ez pedig további nyomást helyez azokra, akiket már korábban is gyengének tartottak.
Ezen folyamat során vált a Deutsche Bank a következő célponttá, és senki sem tudja, hogy ki lesz a következő, és mikor. És nem csak a kötvénypiacok okoznak remegést a rendszerben.
Michael Roberts marxista közgazdász más veszélyeket is lát a fejünk felett körözni. Rámutat, hogy az amerikai bankok “erősen benne vannak az ingatlan-kereskedelmi eszközökben” – például irodákban, ipari parkokban és bevásárlóközpontokban.
“De a kereskedelmi ingatlanok árai a pandémia végétől csökkennek” – írja. “Sokan üresen állnak, nem termelnek lakbért. És most, amikor a kereskedelmi jelzálogkamatok emelkednek (a kamatemelések miatt), sok banknak a hitelei miatt nagyobb fizetésképtelenségi lehetőséggel is szembe kell néznie.”
Ez már rossz adóssághullámot indított el, mivel az ingatlanfejlesztők összeomlanak. Ennek eredményeként a bankok nehezebbé és drágábbá teszik a vállalatok számára a hitelfelvételt – és ez növeli annak valószínűségét, hogy az ingatlanárak tovább romlanak.
Minden fordulónál a pénzügyi szektor zűrzavarral szembesül, és a vezetőknek nincs mindig válaszuk – kivéve, hogy a munkásoknak kell fizetniük. De ne várjunk arra, hogy a bankárok hamarosan kiugrálnak az ablakon. Tudják, hogy a központi bankok és államok általában hajlandóak kisegíteni őket.
forrás: Socialist Worker