Ma az emberek világszerte más módokon emlékeznek Május Elsejére, tisztelegve a chicagoi Haymarket téri tüntetésen 1886-ban meggyilkolt négy munkás előtt.
A tiltakozások egyszerű dolgot követeltek – 8 órás munkanapot akartam, valami olyasmit, amely normálisnak tűnik a nyugati világ néhány részén.
Ma az események többről szólnak, mint nosztalgiáról.
A munkások által vívott harc folyamatos jelentősége ma is átjárja a mai munkások munkakörülményeit.
A 8 órás munkaidő követelését ma egyszerűen a ma Nagy-Britanniában lassan új normává váló nullaórás szerződések elleni harc váltotta fel.
A munkakörülmények, amelyek felbőszítették a korai szakszervezeteket a mai európai és a kevésbé fejlett országok hivatalaiban is tükröződnek.
Ha megnézzük az Európán kívüli országok munkásainak egészségügyi és biztonsági körülményeit, borzalommal vesszük észre azokat a hanyag és kizsákmányoló körülményeket, amely a dhakai Rana Plaza tragédiájához vezettek Bangladesben.
Április 24-én volt a második évfordulója annak az emberi katasztrófának, amely 1,134 életet követelt. A Haymarketen kezdett közdelem még azért is mindig olyan szükséges és fontos, hogy mozgósítsuk a bangladesi női ruházati munkásokat, hogy élhető bérért és jobb munkakörülményekért harcoljanak az egészségük és biztonságuk tekintetében.
Tehát ideillő, ha elkezdünk egy évenkénti esemény, hogy a Május Elsejét az Altab Ali Parkban, a Tower Hamletsben ünnepeljük. London eme része hagyományosan az első útba eső kikötő és a világ bevándorlóinak otthona volt.
Itt él a legnagyobb számú bangladesi diaszpóra.
A terület parkját egy bangladesi textílmunkás, Altab Ali tiszteletére nevezték el, akit a Brit Nemzeti Párt fasiszta gyilkosai öltek meg 1978-ban.
A faji és osztályharc a bengáli közösség legnagyobb tüntetését szabadította el, és a Tower Hamlets Szakszervezeti Tanácsa egy üres koporsóval vonult a Downing Street 10 elé.
Csak pár percnyi sétára van a Cable Street-től, Oswald Mosley és a feketeinges fasisztáinak 1936-os, híres mozgósításának helyszínétől.
A Cable Street-i csata 75 évfordulóján emlékezve, 2011-ben a Tower Hamlets-i bangladesi közösség tüntetést szervezett, és felvonult a Brit Kommunista Párt és a szakszervezetekkel.
A Cable Street-től Altab Ali haláláig a múlt és jelen közti kapocs folytatódik Tower Hamlets utcáin az EDL elleni mai küzdelemben.
2015 Május Elseje alkalom, hogy újra rávilágítsunk a Tower Hamlets-i munkásosztály küzdelmének hagyományai és a bangladesi munkások által viselt harc kapcsolataira.
Alkalom felismerni a bow-i Bryant & May Üzem női munkásainak 1888-as küzdelmének és a ma Dhakában dolgozó bangladesi nők harcának kapcsolatát.
Alkalom emlékeznünk, hogy Bow munkásai, akik fellázadtak a rossz munkakörülmények és a szegényes fizetések ellen újra lényegesek, ahogy láttuk, mi történt két évvel ezelőtt, 2013-ban a Rana Plaza összeomlásánál.
A nyolcemeletes ruhagyár nem földrengés miatt, hanem az olcsó szerkezet miatt, amelyet a nagyobb profit miatti kapitalista vágy szült, amelyet az olcsó divat globális követelése tüzel.
Két évvel az összeomlás után a gyárakat még mindig területi bejárás vagy megfelelő felülvizsgálatok nélkül engedélyezik.
A munkások csupán 5%-a szakszervezeti, és a munkakörülmények fejlesztése csigalassúsággal folyik.
A Bryant & May munkásainak fontossága és a Tower Hamlets dokkmunkásainak küzdelme még mindig jelentős. Fontos, hogy a bengáli közösség egyesülve a szakszervezeti mozgalommal és a haladó erőkkel szolidaritást mutassanak.
A munkások küzdelme világméretű és egyesíti az emberiség többségét. Hadd nyissuk meg az idei rendezvényt, hogy hangosan és érthetően kijelentjük: MI VAGYUNK A 99%!
Harounor Rashid
a Bangladesi Kommunista Párt (Egyesült Királyságbeli Egysége) Végrehajtó Bizottságának tagja
forrás: Morning Star