Mikor vörös festékkel öntötték le hazánkban Horthy szobrát és emléktábláit, egy egész társadalom lélegzett egy szabadot, majd elismerősen bólintott.
Egy civilizált demokrata számára ugyanis az volt a bűncselekmény, hogy ezeket a fasiszta Horthyt méltató förmedvényeket közszemlére tették.
A fasizmust és a kommunizmust összemosó „demokraták”, „neoliberálisok” most csalódhatnak, hiszen Marx londoni szobrának – síremlékének! – meggyalázási kísérletével az angliai társadalom felháborodott.
Horthy szobrának leöntése egy össztársadalmi hang volt, Marx szobrának összefestékezése pedig egy szélsőséges egyed szánalmas próbálkozása. Pedig ez az utóbbi hetekben már a második alkalom, korábban valami éles eszközzel esett valaki titokban neki és karistolta össze.
Komolyan van Angliában olyan szélsőjobbos, aki azt hiszi, hogy ha marhaságokat írogat Marx szobrára, azzal kicsit is árthat a filozófus-közgazdász zseni és mozgalmár emlékének?
Ezek az ostoba elemek esetleg megpróbálhatnák egy teljesen másmilyen festékkel megtámadni Marxot: tintának hívják. Csak éppenséggel ehhez hiányzik az értelem, hiányzik a morális tartás és legfőképpen nem is lenne igazuk.
Marxnak ugyanis nem volt állama, nem volt pártapparátus alatta, nem voltak forradalmi osztagai és hadseregei, nem volt gerillaszervezete. Marxnak egy valamije volt: IGAZA. Marx temérdek forradalmi újítást írt le a filozófia és a közgazdaságtan területén, amelyek mind a mai napig megállják a helyüket, és több mint 150 év után is úgy lehet a műveit forgatni, mintha a mai történéseket elemezné.
Ha viszont valaki hülye, akkor marad számára az egyetlen fegyver: az erőszak. Sokkal egyszerűbb az éjszaka leple alatt leönteni egy védtelen szobrot, mint vitába szállni – még akkor is, ha a vitapartner már több mint 100 éve halott.
De hát a fasisztáknak ez az érv elég. Eddig is elég volt elég komoly történelmi tragédiák véghezviteléhez. A fasizmus célja – és ezt a Marx szobor elleni támadás ismét bizonyítja -, hogy szétverje a munkásosztály szervezeteit. Pont Angliában történt, hogy a Tommy Robinson mellett tüntető brit fasiszták hazafelé menet még bele is kötöttek a munkások jogaiért máshol tüntető és sztrájkoló szakszervezeti tagokba. Korábban az RMT szakszervezet elnökét egy tüntetés után véresre is verték. A brit konzervatív kormány 2010 óta komolyan felgyorsította a szélsőjobb erősödését. Nem csak a Marx sír elleni támadások gyakorisága fokozódott, de jelentősen meg is nőtt az LMBT közösség, a bevándorlók és a rokkantak (!) elleni bűncselekmények száma. A szélsőjobb erősödése ezzel járt a történelemben is, és ezzel jár ma is.
Magyarország sem kivétel, a mi konzervatív kormányunk azonban inkább gondolt egyet, és nem hagyta a piszkos munkát a létező szélsőjobboldalra, hanem maga vette át a gyeplőt és ő vált fasisztává. Ők ugyanis a rendszerüket nem tudták tovább demokratikus eszközökkel fenntartani, ezért megszállták a médiát, a hivatalokat, az oktatási intézményeket, a bíróságokat és az ország legfőbb stratégiai pontjait, majd elindították a rasszista menekültellenes és az antiszemita Soros-ellenes kampányt. Az itteni szélsőjobb célja ugyanúgy szétverni a munkásosztály szerveződéseit, mint máshol a világon. És ebben a Fidesz, a Jobbik és mindenféle gárdaklón örökös szövetségben lesz egymással.
Ez akár olyan pitiáner dolgokban is megnyilvánul, mikor gyáva tettesek egy tüntető tömegben elkapják a rabszolgatörvény ellen tiltakozó Európai Baloldal – Táncsics Alapszervezetének vörös zászlaját, majd a tömeg adta tumultust kihasználva hősiesen elszaladnak vele. Vagy amikor a kitörés napi túra ellen tüntető antifasiszta aktivistáinknak mobiltelefont próbálnak a képükbe nyomni és számon kérni, miért merjük őket lenácizni, miközben ők SS-tetoválásos, SS-egyenruhás és horogkeresztes zászlót cipelő neonácikkal túrázgatnak. A Jobbik is rászállt hazánkban a rabszolgatörvény elleni tiltakozásra, amely miatt értelmes és civilizált demokrata humanisták tömegei nem látogattak ki többet a tüntetésekre… el is halt komoly eredmény nélkül az egész. A szélsőjobb teljesítette történelmi küldetését. Mit is várt az „ellenzék”? Hogy a Simicska tőkéjéből tengődő szélsőjobboldal majd kivételesen most a munkásokat fogja szolgálni az oligarchák tőkéje helyett? Komoly hiba volt, amelyet már a 30-as évek Németországában is benéztek.
Akkor Hitler nemzeti szocialista néven úgy játszotta a szocialistát, mint manapság a Jobbik a megváltozott demokratát.
Míg a Horthy-szobrok és plakettek leöntése csak felhívja a figyelmet az azokat felállító erkölcsi nullák gerinctelenségére, naivitására és ostobaságára, a Marx-síremlék leöntése csak erősíti Marxot és követőit. Marx sírjánál most baloldali szervezetek állnak őrt, akik jelenleg is beszélgetnek és szervezkednek. Nem csak britek, de számos nemzetközi szervezet feltűnt, köztük helyi kínai, indiai, török és kurd baloldaliak is. Ott van az Ifjú Kommunista Liga, a Marx Emlékkönyvtár munkatársai, de még a British Museum sajtófelelőse is kiment a sírhoz, aki „sokkolónak” nevezte a támadást.
Bár lássuk be. Elég gyenge volt.