Amikor meghal egy ember, sokan úgy gondolják, hogy minden korábbi bűne mellékessé válik.
Ilyenkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy arról beszéljünk, hogy az illető mit tett hozzá a világhoz, milyen döntéseket hozott, és ezek a döntések hogyan hatottak mások életére.
Ezt látom most Vajna András György halála kapcsán is. Egyre több helyen jelenik meg, hogy nem illik örülni egy ember halálának. Annyira meg akarunk felelni a társadalmi elvárásoknak, hogy figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy egy ember ilyen szintű meggazdagodásához több tízezer (százezer?) ember elszegényedése szükségszerű.
Andy nem volt jó ember és attól sem lett jobb, hogy meghalt. Vagyonát sohasem fordította más emberek életének javítására, sőt, egy piócaként élősködött az országon, miután hazajött az USÁ-ból, mert persona non grata lett Hollywoodban.
A mi Andrew-nk kiegyezett Orbán feudálfasiszta rendszerével, szerves alkotóeleme, támogató oszlopa és nyertese lett annak. Vagyona napról napra gyarapodott, miközben másoké percről percre csökkent. És itt most nem az állami erővel a kezébe tett kaszinókról beszélek, aminek hasznából a köz nem részesült arányosan, hanem sokkal inkább a Tv2-ről, mint közpénzből finanszírozott „kereskedelmi” kormányszócső, melynek működése még a kapitalizmus legalapvetőbb szabályait is figyelmen kívül hagyja.
Szokás felsorolni a filmművészetben betöltött szerepét is, de ha igazán őszintén beletekintünk, elsősorban profitorientált közönségfilmeket készítésében vett részt. Ezen filmek sem rendelkeztek olyan mondanivalóval, amik jótékonyan hatottak a világra.
De most már mindegy. Meghalt. Az élet pedig megy tovább nélküle.
Tulajdonképpen nem is történt semmi.
Völgyesi Krisztián