Az írás Buharin: A Világforradalom Programja című művének XVI. fejezete
(A külföldi kereskedelem államosítása)
Jelenleg minden országot körülvesznek más országok, amelyektől bizonyos mértékben függnek. Nagyon nehéz egy ország számára, hogy külkereskedelem nélkül működjön, mivel egy ország többet termel egy termékből, mint a másik, és fordítva. A blokád alá vont Németország most megtapasztalja, milyen nehéz dolga van más országokból jövő ellátmány nélkül. És ugyanígy – például – Anglia, amelyet ha ugyanolyan szoros gyűrűvel fontak volna körül, mint Németországot, már rég összeomlott volna. Az orosz ipar, melyet államosított a munkásosztály, valószínűleg nem képes nélkülözni bizonyos külföldi árukat, és másfelől külföldi országok, különösképp Németország súlyos nyersanyaghiánnyal küzd. Egy percig sem feledhetjük, hogy a kapzsi kapitalista államok között élünk. Természetesen ezek a rabló államok mindent próbálnak megszerezni, amire szükségük van a további rabló céljaikhoz. És az orosz burzsoázia, amelyet annyira körbekerítettek és üldöznek Oroszországban, nagyon boldog lesz, hogy közvetlen kapcsolatba léphet a külföldi imperialistákkal. Mindenestre nincs kétség, hogy a külföldi burzsoázia még sokkal többet is fizetne az orosz spekulánsoknak, mint a mi hazai, igaz-orosz hazafi burzsoáziánk. Egy spekuláns – ahogy tudjuk – annak adja el magát, aki a legtöbbet fizeti. És így csak meg kell adnunk a burzsoánknak az esélyt, hogy árut exportáljon külföldre, és a külföldi rablóknak a lehetőséget, hogy itt intézzék a kis üzleti ügyeiket, és a Szocialista Szovjet Köztársaságnak már kevés oka lesz örvendezni ennek eredménye miatt.
Hajdan, mikor felmerült a külföldi kereskedelem kérdése, a vita két pontra korlátozódott; magas behozatali vám szükséges-e a külföldi árukra, vagy töröljük-e el mindet; azaz Védővám vagy Szabad Kereskedelem. A tőke uralmának utolsó éveiben a kapitalisták nagyon aktívak voltak a Védővámok politikájának kivitelezésében. Ennek köszönhetően a szindikalisták többletprofitra tettek szert. Mivel nem voltak versenytársaik és riválisaik az országban, a hazai piac monopolistái voltak, a behozatali vámok magas fala megvédte őket a külföldi versenytársaktól. Ily módon a magas vámok segítségével a szindikalisták, akik a tőke legnagyobb cápái, szégyentelenül megkopaszthatják honfitársaikat. A honfitársaik eme dupla behajtásával a szindikalisták extrém alacsony áron kezdték külföldre exportálni áruikat azért, hogy eltávolítsák útjukból más országok rivális szindikalistáit. Természetesen ezek az alacsony árak csak átmenetiek voltak. Ahogy eltávolították ellenfeleiket, azonnal felemelték az árakat az újonnan meghódított piacon. Rendben volt véghezvinni ezt a politikát, amelyhez szükségük volt a magas vámtarifákra. Az ipar védelmében felkiáltva a szindikalisták valójában a külföldi piacok megtámadásáért, a gazdasági meghódításukért lármáztak. És ahogy ilyen esetben mindig is történik, ezek a professzionális imposztorok azzal palástolták a rablásukat, hogy ez a nemzeti érdekek védelme miatt történt.
Néhány szocialista látja ezt, és az országok közti Szabad Kereskedelem követelését hangoztatja. Ez azt jelentené, hogy mindent ráhagynának az egyes burzsoák közti szabad gazdasági harcra. De ez a csatakiáltás a levegőben lóg; egyszerűen nem használ senkinek. Miféle szindikalista utasítaná el a járulékos profitot? És mivel elfogadta ezt a járulékos hasznot, amely következtében immunis lesz a külföldi versenyre, hála a magas vámtarifáknak, hogy várhatná, hogy a szindikalista elutasít ilyen magas vámot? Először is kötelességünk megdönteni a szindikalistákat. Elsődleges célunk a Szocialista Forradalom. Így válaszolják meg a kérdést az igazi Szocialisták, a Kommunista Bolsevikok, ahogy most hívjuk őket. És a Szocialista Forradalom olyan rend intézményét jelenti, amelyben minden a munkásosztály szervezett államának kezében van. Láttuk, milyen károkat okoz a magánkereskedelem az országban: a kár, amelyet ez a fajta kereskedelem okoz a különböző országok között, semmivel sem kevesebb. Más szóval, a Szabad Kereskedelem eltörlése az országban, miközben azt külföldön fenntartjuk, teljesen nonszensz. Ugyanígy abszurd, a munkásosztály szemszögéből, a külföldi kapitalisták adózási rendszere. Egy harmadik kiútra van szükség, és ez a külföldi kereskedelem államosítása a proletár állam által.
Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy senkinek, aki orosz földön él, nincs joga üzleti egyezséget kötni a külföldi kapitalistákkal. Ha bárkit rajta kapnak, meg kell büntetni vagy bebörtönözni. A külföldi kereskedelem egészét csak a Munkások és Parasztok Kormánya intézheti. Utóbbi végez minden tranzakciót, amikor csak szükséges. Tegyük fel, hogy amerikai gépeket ajánlanak cserébe bizonyos árukért vagy bizonyos mennyiségű pénzért vagy aranyért, miközben a németek ugyanazokat a gépeket különböző áron vagy különböző feltételekkel ajánlják. A munkások szervezetei (Kormányzati Szovjet szervezetek) megfontolják, hogy szükséges-e a vásárlás, és kitől előnyösebb megvenni. A döntésük szerint a gépeket olyan úton és olyan feltételekkel veszik meg, amelyek a legjövedelmezőbbek. Az ily módon vásárolt termékeket úgy osztják ki a népesség között, hogy abból nem csinálnak profitot, mert a tranzakciót nem a kapitalisták viszik véghez azért, hogy pénzt csináljanak a munkásokból, hanem a munkások maguk végzik ezt. Ily módon a tőke uralma ezen a területen is megszűnik. A munkásoknak kell kezükbe venniük a külkereskedelem üzletét (ahogy tették ezt, és teszik most is), és úgy kell megszervezniük, hogy egyetlen csaló, spekuláns vagy boltos ne játszhassa ki a munkások éberségét. Világosan érthető, hogy a kapitalista csempészekkel kíméletlenül el kell bánni. El kell feledtetni velük ezeket a trükköket. A gazdasági élet igazgatása jelenleg a munkásosztály dolga. Csak a rend további erősítésével lehetséges, hogy a munkásosztály elérje az átkozott kapitalista rend maradványai alóli végső felszabadulást.
Nyikolaj Buharin
1918