Az utóbbi időben nagy divat ilyen szavakkal dobálózni, mint radikalizmus és szélsőség. A gazdasági világválságnak két fontos hatása is van:
– a nyomor és kilátástalanság felerősíti a gyűlöletet, a harag pedig rossz tanácsadó ezért szélsőséges gyűlöleteszmék kapnak lángra;
– a válságban az emberek felteszik a kérdést, miért is történik velük ez a sok rossz; elkezdenek gondolkodni.
Az első hatására felerősödik a fasizmus és nácizmus eszméje, illetve magyar becenevein a nyilas és hungarista ideológiák. A második hatására egy forradalmi mozgalom kezd kibontakozni, benne a marxistákkal. A hatalom ezért mindent megtesz azért, hogy a normálisok helyett a szellemi és lelki sérült fasiszták kerüljenek inkább nyeregbe, ezért velük van tele a média, mindenhonnan ők folynak, elvégre a marxista munkásmozgalom, ami veszélyes a fennálló nyomor rendszerére.
Politikai elemzők, hétköznapi emberek sokszor és sokféleképpen használják a szélsőjobb, szélsőbal, szélsőséges és radikális szavakat. Ezeket sokszor teljesen egyenértékűen, szinonimaként alkalmazzák, abszolút helytelenül. Vigyázzunk vele, mert sokszor teljesen az ellentétét is kifejezhetjük a helytelen szóhasználattal annak, amit igazából mondani akarunk.
Szélsőjobb, szélsőbal
A politikai palettán lévő nézetek besorolása a francia forradalom alatt keletkezett. Ekkor a konventben, a baloldalon ülő pártok támogatták a változást, a társadalmi haladást, a jobboldaliak pedig inkább maradiak voltak. Ez a tendencia körülbelül rokon a mai eszmei palettával, bár ma már a magyar fősodró “baloldali” pártokra nem mondható már el, hogy haladók. Jelenleg a kapitalista rendszert meghaladni akaró eszméket hívjuk szélsőbaloldalinak, ilyenek vagyunk mi, kommunisták, illetve az anarchisták. A paletta másik végén a történelem kerekét a feudalizmus felé visszakormányozni vágyó jobboldal, vagy a fasizmus vakvágányára hajtó szélsőjobboldal található. De vigyázzunk! A szélsőbaloldal kifejezés nem egyenlő a szélsőséges baloldal kifejezéssel.
Szélsőségesség
A szélsőségesség több dolgot is kifejezhet, két formája van: értelmezhetünk valamit objektíven szélsőségesnek, illetve valamihez viszonyítva (relatíve). Objektíven szélsőséges valami, ha az összeegyeztethetetlen az egyetemes emberi erkölcsökkel. A fasizmus szélsőséges eszme, mert a gyengék elleni erőszakot hirdeti, más nemzetek elnyomását propagálja, emberellenesen militarista. A kapitalizmus szintén objektíven szélsőséges, mert az emberi kizsákmányolást terjeszti, amely csak nyomort és éhezést szül. Ellenben a kommunista – és némely humanista vallási – eszme nem szélsőséges, mivel az egyetemes emberi erkölcsöt tiszteletben tartja, küzdenek a kizsákmányolás, az elnyomás, a háborúk ellen; küzdenek az egyenlőségért, a dolgozók szabadságáért és jólétéért. Az Európai Baloldal – mint szélsőbaloldali párt – tehát egyáltalán nem tekinthető szélsőséges pártnak, amíg a szélsőjobboldali Jobbik szélsőséges is egyben.
Relatíve azonban mondhatjuk, hogy az Európai Baloldal „szélsőséges”, hiszen a rendszer amelyben élünk, önmaga szélsőséges: nyomor, éhezés, kilátástalanság, maximális kizsákmányolás, szupergazdagok. A kapitalista rendszertől tehát mi szélsőségesen különbözünk. Azaz, objektíven nem vállaljuk fel a szélsőséges jelzőt, de a kapitalizmushoz képest viszont igen.
A szélsőjobboldal mindenképp szélsőséges, mivel emberellenes eszméket hirdet vagy gondol és ezek szerint is cselekszik. Nincs elfogadható szélsőjobboldal, még akkor sem, ha cukikampánnyal és demagóg populizmussal próbálják magukat legitimálni, és akkor sem, ha ezt sokan be is veszik.
Szélsőséges szélsőbal viszont nem létezik, mert ez egy oxymoron. Ha valaki nem humánus, ártatlanok ellen lép fel, a terrorizmus eszközeivel él, az már nem tekinthető baloldalinak, még akkor sem, ha annak hívja magát és visszaél az eszme jelképrendszerével. (Hozzátéve azt is, hogy amit nyugaton “szélsőbaloldali terrorizmusnak” hívnak, annak többségében semmi köze nincs a klasszikus terrorizmushoz, hiszen civilek és ártatlanok ellen sosem követtek el célzott, megfélemlítő jellegű támadást.)
Radikalizmus
A radikalizmus a radix, azaz gyökér szóból ered. Jelentésében tehát a gyors, gyökeres változást hirdeti. Az Európai Baloldal a kapitalizmus nyomorát gyökeres változással, azaz a rendszer alapvető megváltoztatásával akarja elérni, tehát vállalhatjuk, hogy radikális párt vagyunk. A Jobbik tulajdonképpen radikális és nem is. Radikális abból a szempontból, hogy ők is más rendszert képzelnek el a kapitalista demokrácia helyett. Ők egy szélsőséges, monopolkapitalista, fasiszta, félfeudális rendszerben gondolkoznak, amely a mai rendszerhez képest radikális változás (mint a szlogenjük). De ha figyelembe vesszük, hogy ez a jobbik pokol tulajdonképpen a kapitalizmus korcs szülötte, talán nem is olyan gyökeresnek tűnő.
Szokása a médiának a radikalizmust keverni a szélsőségességgel, azaz az erőszakkal, népirtással, erkölcstelenséggel. A gyökeres változás azonban nem csak rossz lehet. Létezhet radikális előrelépés, mint már annyi gyönyörű forradalomban a történelemben.
A média próbálja ezeket a fogalmakat összemosni. A lényege az kell, hogy legyen, hogy amely párt szélsőbaloldali, az egyben szélsőségesnek is hasson. Amelyik párt radikális, az látszódjon szintén szélsőségesnek, erőszakosnak, ördöginek. Ez egy jól bejáratott médiamanipuláció.