Úgy tűnik, nem kérdéses, hogy az emberiség elkezdte megszenvedni a válságok és világjárványok következményeit, amelyek meghatározzák a bolygón az élet összeomlásának vagy káoszának helyzetét.
Az, hogy az uralkodó osztályok a saját játszmáikkal vannak elfoglalva, hogy az előkelő helyükön maradjanak, és hogy a politikusoknak kis szándéka van megmozdulni, szintén nyilvánvaló a népesség nagy része számára.
Zavarók és fájdalmasak a folyamatban lévő összeomlás által érintett szektorok csekély reakciói. Részt vettünk demonstrációkon, sztrájkokon, még néhány felkelő természetű lázadáson is, amely megrázta a napokban Ecuadort, de a fő áramlat a tehetetlenség felé halad, a normalitásba való visszatéréshez, mélyen lefelé, amelyet mind akarunk.
Nagyon sokszínűek annak okai, hogy hiányoznak a válaszok a kihívások szintjéhez. Az egyik, hogy a kollektív akció régi formái, amelyeket különösképp a munkásmozgalom űzött, már elégtelenek a kihívásokra, amelyekkel szembesülünk. Egy új politikai kultúra nem születik meg egyik napról a másikra, bár vannak területi tapasztalatok, amelyek rendkívül sikeresek.
A CONAIE országos sztrájkja megbénította az ecuadori városokat.
Néhány napja a francia Politikai Részvétel Európai Laboratóriuma agytröszt rászánta magát, hogy elemezze és előrejelezze a globális gazdasági fejleményeket egy független európai perspektívából, figyelmeztetve néhány központi kérdésre annak júniusi szerkesztőségi hírlevelében.
Az első, hogy egy „500 éves civilizáció totális válságával” szembesülünk, amely hanyatt-homlok egy „új globális Középkorba” vezet minket. Ezen „sötét” történelmi periódus inkább vitatott vonatkozásán túl a nagy probléma az, hogy „egy új rendszerszintű szervezetbe való átmenet nem áll készen, és ezért nem fog kontrollált módon megtörténni.”
Összefoglalva, az elkövetkező évek drámaiak lesznek. A Laboratórium előrejelzi, hogy egy „szakadás” fog történni akár még idén a kormányok bénultsága, a szűkölködés, a széleskörű elszegényedés, a „példa nélküli” éhínségek és természeti katasztrófák miatt, amelyek meghatározzák azt az összeomlást, amelyet még fát az egyenlőtlenség fenntarthatatlan növekedése.
2022-ban Dél-Szudán és 3 ENSZ ügynökség hivatalosan éhínséget jelentett be két dél-szudáni megyében az elhúzódó háború és a gazdasági válság miatt.
A második a központi témára mutat: „Történelmi precedens nélküli, potenciálisan elborzasztó válságok követik egymást anélkül, hogy visszafordíthatatlan hatásuk lenne a mindennapi életünkre, amely csökkenti az ezektől való félelmet, és az emberek csak visszatérnek az életük normális kerékvágásába.”
A probléma teljes mértékben kihívást jelent számunkra, azaz az antikapitalista mozgalom és a nép számára. A bukás, amelynek szemtanúi vagyunk, rosszul felkészülve talál minket, mikor szembesülünk vele; ez hátrány, amelyen felül lehet kerekedni területi kollektív szervezetekkel, amelyek képesek biztosítani a túlélést és az életet a halál és a pusztítás korában. Az ukrajnai válság megtanította nekünk, hogy az Államokra való fogadás, ahogy az európai baloldaliak teszik, rossz út. Ha nem készülünk fel a helyzetre, a károk óriásiak lesznek.
Ahogy az idézett szerkesztőségi hírlevél rámutat, még az Észak nagyobb Államai sem képesek megállítani az összeomlást. Ezért hazárdírozik a rendszer az elnyomással és a militarizációval. „Az ellenállhatatlan vágy, hogy szorítsa a kontrollt a tömegek felett, most az egyetlen módja, hogy fenntartsák a rendszerük maradványait,” – állapítja meg a Laboratórium. Új technológiák által serkentett kontroll, amely „a vezetőknek példa nélküli hatalmat” ad.
A fentieknek más átmenetek során hosszan tesztelt stratégiájuk van: militarizmussal és háborúval áttervezni az összeomló világot. Ez az Egyesült Államok és az Európai Unió opciója, de Oroszországé és Kínáé is, vagy bármely nagyhatalomé, a diskurzusától függetlenül.
Néhányan azt mondják, hogy Kína nem ezen az úton ját, de ők nem akarnak emlékezni rá, hogy zúzta szét Peking a Hong Kong-i népi tüntetést, rendőri erőszakot és fegyveres brutalitást felvonultatva, mint bármely más ország, amely az uralmáért küzd.
Több évtizednyi „demokrácia” és „fejlődés” érzéstelenítette a lakosság jó részét, amely továbbra is azt hiszi, hogy az Állam vagy a politikai vezetők megmentenek minket, vagy a pénznek némi haszna lesz az összeomlás szélsőséges pillanataiban. Az individualizmus halálra ítélt minket.
Hét évvel ezelőtt a zapatisták figyelmeztettek a küszöbön álló rendszerszintű viharra, de kevesen értették a szervezés sürgősségére való felszólítást. A fenti hatalom fegyveres csomagokat indít a legjobban szervezett közösségek ellen, amelyeket a média drogtermesztőknek keresztel, hogy félrevezessenek minket, hogy ők a kapitalizmus éllovasai.
Az általunk ismert világ eltűnt; a kapitalizmus ugyanolyan módon fog összeomlani, mint ahogy megszületett: „vér és szenny csöpög minden egyes pórusából” (Marx). Csak az maradt számunkra, hogy megalkossuk a hatalom kollektív formáit, az alulról jövő hatalmat, hogy népekként túléljük az összeomlást és a káoszt.
==Ω==
Írta: Raúl Zibechi
Eredetileg megjelent spanyol nyelven a La Jornada-ban