Miután a DK lenyúlta a Fizessenek a gazdagok jelszavunkat, mindenki Botkára emlékezett.
Pedig ez a jelszó az Európai Baloldal – Munkáspárt 2006 találmánya. Kb. már Botka előtt is 10 éve használtuk. De nem csak pár kósza sajtóközleményünkben, a pólóinkra nyomtattuk rá. Ez volt az a jelszó, amely amellett, hogy teljesen jogos, hiszen a társadalmunkat a gazdag elit tartja túszként, és ennek a rétegnek kellene megfizetnie azt a válságot, amit ő okozott a mi kárunkra, hogy jachtokkal furikázhasson az Adrián, azonban a neoliberális pártok szájából kissé demagóg populizmusként hat, mert hazug képmutatás.
Mikor Botka lenyúlta ezt a jelszót, felkértük nyílt levélben, hogy akkor ezt bizonyítandó lesz szíves polgármesteri hatalmával ingatlanadót bevezetni a gazdagokra, ez nem történt meg.
És most kik jelentkeztek be ezzel a jelszóval? Maguk a gazdagok! Az a DK, amelynek prominensei kormányon már bizonyították, hogy a neoliberális megszorító politika és az azt kiváltó gazdaságpolitika hívei. A ténykedésüket persze a világgazdasági válsággal indokolták, csak azt felejtették el, hogy azt a pénzügyi válságot, az a kapitalista gazdasági rend idézte elő, amelynek feltétlen hívei és védelmezői voltak Magyarországon és az Unióban, és hogy azt a válságot markánsan baloldali programmal is meg lehetett volna oldani, de hát nem azért fizette be őket a tőke a parlamentbe. Ahogy mondani szoktuk: válságot egy hülye is tud megszorításokkal kezelni, ahhoz nem kell közgazdaságtani diploma.
Gyurcsányék úgy jelentkeztek be ezzel a szlogennel, mintha nem ők háborodtak volna ők fel akkor, amikor Botka lenyúlta tőlünk. Csak kiderült, Botkának egy baja volt: hogy nem Gyurcsány. Ami akkor nekik demagóg populizmus és veszélyes program volt, az ma az ő „Programjuk”. Csak éppen nem vesszük be.
Még egy kis adalék. Egy időben pártunk, az Európai Baloldal szinte minden közleményében szerepelt az a kulcsmondat, hogy „Orbánt csak baloldali, szolidáris, humánus és szociális programmal lehet legyőzni.”
Erre most Gréczy Zsolt DK szóvivő előhúzta az „Orbánt csak balról, szociáldemokrata programmal lehet legyőzni” mondatocskát. Néhány szót megváltoztatott, de a hasonlóság kísérteties, de ezt sem vesszük be.
Mivel éppen nálunk ez azt is jelentette, hogy nem jelölteket kell keresni, nem jelöltek fogják legyőzni Orbánt, hanem programok! Ezzel szemben Gréczy következő mondata már az, hogy „a legnagyobb támogatottságú párt jelöltje áll szemben a Fideszével.” Ez nem ugyanaz a gondolat. Gréczy nem érti, mit értettünk program alatt. Mi a programot kvázi ellentétbe állítottuk a jelöltek fetisizálásával. Mikor programról beszélünk, arra gondolunk, felejtsük el a kirakatembereket, összpontosítsunk célokra. Ez is azt mutatja be, hogy a DK csak embert akar küldeni pozícióba és nagy ívben tesznek ők nemhogy baloldali, nemhogy szocdem, de akármilyen más, hatalomtól független célokra. Arról nem is beszélve, hogy ki a frászt érdekel, ki a legnagyobb támogatottságú párt jelölteje??? Ha a támogatottság azt jelentené, hogy kinek van igaza, elég nehezen érvelhetnének pl. a jelentős támogatottságú Adolf Hitler vagy maga Orbán ellen. A támogatottság egy kapitalista, piacgazdaság alapú kamudemokráciában azt jelenti, kinek mennyi pénze volt kampányra.
Mikor mi az Európai Baloldalban programokról beszélünk, akkor olyan konkrétumokról van szó, mint a minimálbér növelése, a gazdaság talpraállítása, a kulcsszektorok állami kézbe vétele, a rendszerváltás körüli meggazdagodások kivizsgálása és a NER korrupcióinak felderítése, és az elkorrumpált összegek visszaszerzése, a gazdagok illegálisan összeharácsolt vagyonának tényleges elvétele. Hol van ettől a DK? A DK-nak se mersze, se ereje, se ideológiája, se képessége, de legfőképp hajlandósága sincs rá, hogy egy baloldali programot végrehajtson, amely szükséges nem csak a szociális helyzet normális mederbe tereléséhez, de a demokratikus intézmények visszaállításához, elsőként a szabad és igazságos választásokhoz. Fogalmuk sincs a demokratikus terek kiszélesítéséről, és arról, hogyan menedzseljék a tragikus szociális helyzet orvoslását, beleértve az egészségügy és oktatás katasztrófáját, amelyhez bőven hozzájárultak nem csak kormányon, de még kamuellenzékként is. (Vizitdíjjal ez nem fog menni!)
Emlékeztetnénk a DK-t, hogy sem ők, sem a hazai szövetségeseik, de még az Európai parlamenti pártcsaládjuk tagjai sem szociáldemokraták. Olyan messze állnak ők a szociáldemokráciától és a baloldaliságtól, mint a Fidesz a fiataloktól és a demokratáktól, vagy mint a Jobbik a jóságtól, vagy mint az Liberálisok a liberalizmustól, vagy az LMP-sek a más politikától.
Lehet, most rájöttek, hogy a baloldalon kell teret nyitni a retorikának, csak éppen ezt a nép nem egy Gyurcsány nevű neoliberális megszorító milliárdosnak fogja elhinni. A DK-s szekta ezzel újabb komoly lépést tett Orbán következő kétharmada felé.
És a gyöngyszem: belőtték a “soha többről jobbról előző, mint az előző” szójátékos jelszót is, utalva itt Márki-Zay Péterre. Csakhogy azt sem kell megint elfelejteni, hogy a jobboldalt – bocsánat, a szélsőjobboldalt, bocsánat, a kampány alatt karlendítgetős náci Jobbikot – a DK is ugyanúgy behozta a buliba, mint a többi kamudemokrata párt, aki nem tudta, hogy nácikkal nem csak nem erkölcsös, de nem is prosperáló kollaborálni. Egyedül az Európai Baloldal közölte, hogy a náci Jobbikkal való kollaboráció több szavazót fog taszítani, mint hozni, és hogy sokkal veszélyesebbek a demokráciára, mint akár maga a Fidesz. Nem hallgattak ránk. Az eredmény újabb kétharmad volt, és fokozódó náciveszély, mint ahogy ezt tapasztaltuk Sopronban.
A soproni esetnek sok tanulsága és leckéje volt, amit megint csak mi tanultunk meg a saját bőrünkön:
1, A nácik biztonságban érzik magukat Magyarországon.
2. A náciknak minden okuk megvan rá, hogy biztonságban érezzék magukat Magyarországon
3. A Fidesz-média tőlünk, antifasisztáktól retteg, és terroristának próbál beállítani, ami rossz jövőt jósol annak a DK-nak is, akikre majd pár év múlva rásütik az “antifa” bélyeget.
4. A magyar ellenzék és az ellenzékinek titulált média segghülye és öngyilkosságra hajlamos.
Nem csak a jelszavainkat kell lenyúlni, esetleg megfogadhatnák az okoskodásunkat, hamár rendre mindig igazunk volt minden politikai előrejelzés terén. Ha elfogadnák végre, hogy a marxizmus tudomány is, azaz képes tudományos módszerekkel előre jósolni dolgokat, akkor talán egy borzalmas napon majd nem egy közös cellában diskurálnánk róla, hol szúrtuk el, mint elődeink Horthy és Hitler alatt. Bár ez még mindig jobb forgatókönyv, mint a gomabfelhőre meredve, mert már az is a pakliba került.