Volt már Aranycsapat Magyarországon óriási nemzetközi sikerekkel… csak közben a szocializmus újjáépítette a fasiszták által lerombolt országot, mindenki számára ingyenes és világszínvonalú egészségügyet teremtett és felszámolta az írástudatlanságot.
Az ország működött, ezért a foci is működött. Manapság fordítva van.
Orbán Viktor személyes hobbijára a becslések szerint alaphangon 330 milliárd forintot szórtak el csak 2010 és 2020 között. És ez csak a stadionépítések, további milliárdokat tehetnek ki más költségek is a focit illetően.
Közben lerohadt az egészségügy, a tanárokat megalázzák és leépül a demokrácia maradéka is. Elsőre demagógiának tűnhet, de sajnos minden összefügg.
A labdarúgásra elpazarolt pénzeknek ugyanis ezerszer jobb helyeken kellett volna lenniük. Mivel Orbánnak fontos volt a személyes hobbija, ezért költeni kellett rá, a pénz pedig nem a fán terem, valahonnan el is kell venni. Hát, tőlünk vették el.
A másik, hogy a Fidesz-rezsim számára a labdarúgás nem csak cél, de eszköz is. Mégpedig kétfelől. Egyfelől cirkusz a népnek. Különösen, ha a futballválogatott sikeres vagy klubszinten érnek el nemzetközi eredményeket. Akkor mindenki a fociról beszél, nem az inflációról és arról, hogyan tömik ki a fidesznáci propagandistákat súlyos milliárdokkal. Másfelől a futballnak szervező ereje van… ha azokat a szélsőjobboldali ultrákat (vandál huligánokat) kell mozgósítani és bandákba szervezni, hogy azok bevethetőek legyenek ellenzékiek elleni erőszak levezényléséhez… lásd a Kubatov-kopaszokat, akik megakadályozták egy MSZP-s népszavazási kezdeményezés beadását.
Szóval teszünk a focisikerekre, miközben évente 30 ezer ember hal meg feleslegesen az egészségügyben, mert elégtelen az ellátás, kilométeresek a várólisták, nincs elég orvos és megfelelő műszerek.
Ez pedig a jelenleg hatalmon lévő jobboldal bűne.
Azé a hatalomé, amely önmaga igazolására használja fel a futballsikereket. Csak éppenséggel a fasizmus nem lesz nem-fasizmus csak azért, mert a válogatott nyert. A nyomor sem lesz jólét tőle, maximum a megrészegült tömegek nem törődnek vele egy ideig.
És ahogy várható volt, az egész Fidesz vezérkar és a teljes médiájuk totális propaganda-offenzívát kezdett, hogy a focisikerekkel demózza magát. Szánalmas.
Még szánalmasabb, hogy Orbán háziellenzéke is ugyanolyan gratulációs hullámba kezdett, beidomulva a rendszerbe és félve a hazaárulás rájuk sütött billogától. Nem merik bevállalni a jogos kritikát a rezsim ellen, inkább demózzák a rendszer által elvárt kamu hazaszeretetet és telerakják magyar zászlókkal a facebookot, mintha egy labda hálóba rúgásának bármi köze is lenne a magyarsághoz.
Egy ország sikereinek ne az legyen a fokmérője, hogyan szerepel a teljesítménysportok területén. Mert az a legegyszerűbb, ezt most a NER bizonyította. Ha tízenpáréven keresztül mérhetetlen pénzzel kitömnek túlfizetett játékosokat, idehoznak csúcsösszegekért vezetőedzőket és százmilliárdokért emelnek stadionokat akadémiákkal, akkor meg lehet csinálni. Gratulálunk! Csak közben a rákos gyermekek alapítványa nem kapja meg a neki ígért pénzt és nincs fizika és kémia tanár számos iskolában, aki kinevelhetné a jövő magyar Nobel-díjasait (akik sikereit a közelmúltban megint csak pofátlanul zsákmányolta ki a Fidesz-vezérkar).
Büszkeség helyett megint csak szégyent kellene éreznünk.
Mi is gratulálnánk a válogatottnak, de ez csak egy semmit nem jelentő vacak sportsiker, és éppen ezt nem ezermilliárdokból kellett volna elérni, hanem a grundon focizva, mint Puskásék.