Ha létezik a kapitalizmusnak szimbóluma a dollárjel után, az talán a Fekete Péntek förtelme.
A Fekete Péntek lényege, hogy a karácsony előtti fogyasztási lázban egyes boltok extrém engedményeket adnak, amelyet a fogyasztó ki is akar használni, ezért némi árcsökkentés miatt kivetkőzik emberi méltóságából, átgázol másokon, pöröl másokkal, majd csodálkozik, ha épp ő kerül földre egy erősebb konkurens által.
Ne legyenek illúzióink: a kapitalizmus hazájában, az Egyesült Államokban nem csak eltapossák az embereket az ilyen áruházi hajszák során, de több halálos lövöldözésre is sor került már.
Nem kell messzire menni hasonló példákért: EZ A HÉTKÖZNAPI KAPITALIZMUS!
Az önzetlen, közös megegyezésen, közös munkán, csoportszellemen és úttörő-becsületen edződött, élhető és biztonságos szocialista társadalomból pillanatok alatt sikerült egy depressziós, önző, irigy, dögöljönmegaszomszédteheneis, mindenenésmindenkinátgázolok, kihaénnem és csaknekem társadalmat létrehozni.
Lényegében lassan 28 éve Fekete Péntek van, csak éppenséggel kicsiben. Amit a Fekete Péntek (vagy nagyképűen már angolul Black Friday) nyújt, az csupán koncentrálása annak, amit ez a társadalom (tisztelet a kivételnek) az év többi napján kicsiben, lassan és elszórtan művel.
A Fekete Péntek tükör a társadalom előtt. De van remény, hiszen a társadalom jelentős rétegei kapnak hányingert attól, amit a híradóban látnak a Fekete Péntek beszámolóiról. Néha persze képmutató módon, mert akik adott évben hányingert kapnak, következő évben – lehet – már másokat taposnak, vagy egészen más döntéshelyzetben viselkednek olyan embertelenül, mint a Fekete Péntek napján egymást taposó, embernek látszó élőlények.
Hogy mit lehet tenni? Bojkottálhatjuk a Fekete Pénteket… ez az első lépés. Nem sok, hiszen lesznek mindig elegen, akik lecsapnak a jó árajánlatokra, legalább nem kell annyit tolonganiuk. Aztán persze nem árt, ha igyekszünk röhejessé tenni azokat, akik részt vesznek ebben az őrületben (a fogyasztókat és a cégeket is). De legfőképp új társadalmi berendezkedésre van szükség. Új termelési móddal, amely nem az önző kizsákmányoláson alapul. A lecsorgó gazdaságból ugyanis nem a pénz és a javak csorognak le, hanem pont ezen önzés, gyűlölet, depresszió és félelem.