Felsorolni is nehéz azokat a megnyilvánulásokat a Thürmer-pártban, amelyek erősen a szélsőjobb felé közeledést mutatják, holott olyan történelmi helyzetben élünk, amelyben a legerősebb baloldali összefogásra lenne szükség a kormányzati és Jobbik féle fasizmus letörésére.
A Thürmer-pártnak nem csak kósza elszólásai voltak mérsékelt jobbos szervezetek felé. A legarcosabb neonyilasokkal, a Magyar Nemzeti Arcvonallal tartottak közös sajtótájékoztatót és tüntetést; a Honfoglalás 2000 szervezettel írtak alá együttműködési megállapodást, és még meg is látogatták velük Erdő Péter bíborost (pontosabban csak a helyettese fogadta őket). Legutóbb Thürmer a cigányság elleni gyűlöletuszítással ózdi polgármesteri széket nyert jobbikos Janiczak Dáviddal találkozott.
Most a Heves megyei „Munkáspárt” (immár erősen idézőjelesen) tette ki a klasszikus „Bitangok! Ezt akartátok?” feliratú képet az asztalra csapó vörös ököllel. A kép jobb felső sarkába a „Munkáspárt” szimbólumát illesztették, mégpedig egy Nagy-Magyarországos logóval keretezve.
Azt most hagyjuk, hogy hogyan is veszik a bátorságot, hogy egy más által megalkotott műre rárakják a saját logójukat.
A Nagy-Magyarország jelkép mérsékeltebbek számára jelentheti a magyarság egészének összetartását, nemzeti egységét. Ezzel természetesen nincs semmi baj, csak éppen azok, akik használják, 99%-ban nagy ívben tesznek a nemzeti összetartásra; ők egyszerűen puszta nacionál-soviniszta, irredenta, a szomszédos népeket a határon túli testvéreink kárára provokáló szimbólumként használják. Mi több, fasiszta mondanivalójukat is eme jelképbe és számos nemzeti-forradalmi szimbólumunkba (mint a háromszínű nemzeti zászló) tekerik. A jelkép irredenta, a szomszédos népek felé agresszív, a környező országok területi integritását megkérdőjelezi. Még akkor is, ha ez a területi integritás sok helyütt minden, csak nem igazságos, és történelmileg is óriási károkat okozott.
Nem véletlenül nevezte Lenin „imperialista rablóbékének” a trianoni diktátumot. 100%-os magyar falvak és városok lecsatolása természetesen csak mesterséges etnikai feszültségek provokálását szolgálta, amelyből ma még mindig megélnek a két nemzet degenerált nacionalista pártjai. Másik oldalról nem feledkezhetünk meg róla, hogy a lecsatolt részeken minden nemzetiségnek jár az önrendelkezés, sem arról, ahogy a magyar királyság elnyomta a területén élő kisebbségeket (és persze saját népét is).
A szélsőjobboldal elveti az osztályharcot, és a magyarság felemelkedését egyszerű területi átrendezésekben látja – az anyagi javak és a termelőeszközök átrendezése helyett. Abban a tévképzetben élnek, hogy a magyar állam területi expanziója majd a magyar szegényeket fogja szolgálni. Nem! A határok kiterjesztése ugyanis nem nyúl hozzá a tulajdonviszonyokhoz. Csupán a az egyik kizsákmányoló állam leváltja a másikat, a kizsákmányoló tőkések pedig ugyanúgy helyben maradnak. Nagy-Magyarország semmit nem segítene a magyar szegényeken, csak újabb etnikai feszültségeket szülne, lásd Palesztina.
Hogy mi a Thürmer-párt célja ezzel a Nagy-Magyarországos szimbólummal és a sorozatos szélsőjobbra nyitással, az mindig is rejtély volt. Talán így próbál a párt a szegényebb társadalmi rétegek (a lehetséges bázisa) helyett már elhülyített szélsőjobboldaliakhoz szólni. Nem fog sikerülni, szerencsére. Ilyen dilettáns vezetés ne vezesse a munkásosztályt!