Miniszterelnök Úr!
Az 1848-as demokratikus forradalom évfordulóján azt mondta ország és világ előtt, hogy a választások után erkölcsi, politikai és jogi elégtételt akar venni az ellenzéken.
Azon az évfordulón mondta ezt, amikor a demokratikus világ azokra a forradalmárokra emlékezett, akiknek első dolguk az volt, hogy kiszabadítsák Táncsics Mihályt, az akkori rendszer politikai foglyát.
Ön beszél elégtételről, miközben a pribékjei egyre nagyobb számban lakoltatják ki tartozásaik miatt a nyomorba döntött honfitársainkat, köztük kisgyerekes családokat? Szájára meri venni az elégtétel szót, amikor minden évben emberek százai hűlnek ki fűtetlen lakásaikban, ezrek halnak meg a pusztuló kórházakban a nyomorban szerzett betegségek következményeként?
Ön beszél erkölcsről, amikor pártjának vezetői között és még a tágabb családjában is korrupciós botrányok miatt magyarázkodnak a sajtónak, ha éppen nem sikerül elszökniük a kamerák elől?
Ön beszél jogról, amikor a rendőrök nem a náci propaganda terjesztői, hanem az ellene tiltakozók ellen lépnek fel? Milyen jogról beszél, amikor a náci felvonuláson az arcukat eltakaró, SS-egyenruhát viselők ellen nem tesznek semmit, de az ellenzéki demonstrációról elvonuló diákokat és újságírókat egy egész rendőrszázad keríti be?
Miniszterelnök Úr!
Ön erkölcsileg már veszített, és sok jogi csatát is elbukott már. A szélsőjobbal szövetkező politikai maffia nem győzhet Európában, a tolvaj politikusok sorra le fognak bukni.
Elégtétel számunkra az lesz, amikor a kirabolt, megalázott, megnyomorított nép egy új Alkotmány elfogadásával védi meg alapvető demokratikus és szociális jogait, és a gyűlölet helyett a szolidaritás lesz társadalmunk meghatározó érzése.
Nagyon sokan ezért fogunk dolgozni minden fenyegetése ellenére, a gyűlölet, az elnyomás és az önkény hatalmát meg foguk dönteni.
Vajnai Attila
elnök
Európai Baloldal