A munkásmozgalom számos taktikával próbál fellépni az elnyomás ellen. (Sajnos hazánkban erre nincs tömeges hajlandóság a komoly agymosás, megfélemlítés és elnyomorítás miatt.)
Sztrájk, engedetlenség, tüntetés, foglalások, a fasiszta diktatúrák elleni jogos fegyveres felkelések, nemzetközi segítségnyújtás… Azonban arra senki nem gondolt még álmában sem, hogy egyszer a pápa marxista lesz!
Ferenc pápa már számos alkalommal foglalt állást a szegények mellett. Ráadásul a kapitalizmus ellen. Ráadásul a globalizáció ellen is. Ráadásul a nyomort és a kapitalizmust direkt kapcsolatba is hozta. Ráadásul rendszeresen használja a marxisták által is használt zsargont, amelyet ma a jobboldal dehonesztálni próbál. Persze ettől még nem lesz marxista, de ösztönösen úgy beszél, ahogy mi, az elesettek iránt elkötelezett kizsákmányoltak mozgalma.
A Pápa nem csak a szegénység miatt szól! Olyan időben is fel meri emelni a szavát a menekültek mellett, amikor ez a fasisztoid európai kormányok félelem- és gyűlölet-propagandája miatt nem túl népszerű. És azt se felejtsük el, hogy az említett kormányok – különösképp a Fideszé – erősen keresztény színekben próbálnak tetszelegni.
Nem is akárhogy:
„A migránsok a fivéreink és nővéreink, akik jobb életet keresnek, olyan életet, amely mentes a szegénységtől, éhségtől, kizsákmányolástól, a föld gazdasági és egyéb forrásainak igazságtalan elosztásától, hiszen ezek mindenkit egyformán megilletnek.”
A Pápa alapvető igazságra tapint rá! Hogy a mesterségesen létrehozott nemzetek nem írják felül minden ember testvériségét, hisz biológiai tény, hogy végső soron minden ember rokon. Ezáltal, aki menekült embertársait bántja, testvéreit bántja. Külön érdekes, hogy a pápa ismét a probléma Lényegét és Okát tapintja meg: a gazdaságot, azaz a kapitalista gazdaságot, és az ebből fakadó igazságtalan elosztást.
Szavait január 17-e alkalmából címezte, amely a menekültek világnapja.
„A közömbösség és a hallgatás bűnrészességhez vezet, ha ebben a helyzetben csupán nézői, tanúi vagyunk annak a pusztító halálnak, amelyet napjainkban a tengerbe fulladás, a nélkülözés, az erőszak és a sok hajótörés okoz.”
Tehát a pápa már a közömbösséget is elítéli, nemhogy az embertelen ellenzést.
Egy dolgot azonban rosszul lát:
„Hogyan lehet elérni, hogy az integráció kölcsönös gazdagodást jelentsen, a társadalmak számára pozitív utakat tárjon fel és mind e mellett megelőzze még a diszkrimináció, a rasszizmus, a szélsőséges nacionalizmus, az idegengyűlölet veszélyeit is?”
A probléma, hogy a diszkrimináció, a szélsőséges nacionalizmus és az idegengyűlölet nem veszély, hanem már a mindennapjaink része. Nem csak Magyarországon, de Európában is. Rendszeres a menekültek elleni erőszak, és rendszeres a tősgyökeres európaiak elleni erőszak is, akiket borzasztóan ostoba és erőszakos jobboldali hordák menekülteknek néznek!
A pápa akkor sürgeti a közvélemény tájékoztatásának sürgősségét, „azért is, hogy megelőzzék a megalapozatlan félelmeket és spekulációkat a migránsok kárára”, amikor már régóta fenn vannak a Fidesz-kormány és párt fasiszta plakátjai.
Mindazonáltal rendkívül pozitívan értékelhetjük a pápa dicséretes megnyilatkozását.
Viszont közben a Fidesz-KDNP is megszólalt Balog Zoltán személyében, és őrült nagy ferdítéseket tett. Szerinte a „határvédelem” miatt Magyarországon sikerült a kölnihez hasonló „humanitárius katasztrófát elkerülni”. Ezzel a miniszter ismét a menekülteket tette felelőssé a kölni eseményekért, holott minden jel arra utal, hogy már korábban ott élő, sokadik generációs, a német kapitalizmusban szocializálódott egyénekről van szó. Balog mindenesetre minden bizonyíték nélkül egész emberek csoportját ítéli el, és általánosít is… mintha ilyen gondolkodásmódot alkalmaznának pont a nácik is.
Másrészt nők tömeges szexuális molesztálása szörnyű, de semmiképp sem tartozik a klasszikus „humanitárius katasztrófa” fogalomkörébe. A humanitárius katasztrófa az, amikor Magyarországon gyermekek tízezrei éheznek. Humanitárius katasztrófa az, amikor telente százával halnak meg honfitársaink kihűlés miatt! Humanitárius katasztrófa az, amikor nem menekültek, hanem saját nemzetünk tagjai hetente egy nőt agyonvernek családon belüli erőszak címszóval. Ezekre a problémákra nem költ tízmilliárdokat a kormány, mert nem lehet vele félelmet és gyűlöletet gerjeszteni úgy, hogy milliós tömegek politikai támogatását megszerezzék.
Ennek a fajta jobboldali gyűlöletpolitikának ismét olyan katasztrofális következménye lehet, mint a 20-as, 30-as években. Csak rajtunk múlik, hogy a félelem, a düh és a gyűlölet helyett inkább radikálisan váltsunk valami békésebb, szolidárisabb és szeretetteljesebb felé.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.