Adott egy fiatalasszony, akinek van egy gyermeke, valamint két fiatalabb édestestvére, akiket gyámként nevel, mert szüleik öngyilkosok lettek. A kőbányai önkormányzat utcára akarja rakni őket.
A két gyermek pszichiátriailag kezelt, hiszen édesanyjuk a szemük láttára lett öngyilkos. Nővérük – nevelőjük – mindent megtett a számlák gondos fizetéséért, sokáig ez sikerült is nekik, ám a kormány „szabadságharca” és „rezsiküzdelme” ellenére ők sem tudták fizetni a számláikat.
Így most három gyermek és egy édesanya a kilakoltatási moratórium és a százakat meggyilkoló téli fagyok előtt két héttel kerül utcára.
Bocsátkozhatnánk mély politikai elemzésekbe a rendszer tehetetlenségéről, embertelenségéről, a bürokrácia lelketlen hivatalnokairól, az össztársadalom apátiájáról, de felesleges.
Az egész történet elintézhető egy mondattal:
Ez a rendszer egy rohadék.
Egy olyan rendszer, amelyet sóval kell behinteni, és a rabszolga hadnak végképp eltörölni.
Köszönettel tartozunk A Város Mindenkié csoportnak, hogy legalább ők megjelentek a helyszínen tiltakozni. Ha tudtunk volna a dologról, besegítettünk volna a mozgósításban. Nyilván a kormánymédiából ilyen akciókról nem fogunk hallani, azonban az underground szférában, az interneten elő lehetne segíteni, hogy tíznél jóval több ember jelenjen meg ilyen kilakoltatások megakadályozására.
A MI IDŐNK javasolja, hogy egy ilyen hálózatot szervezzünk meg, amely gyorsan mozgósítható, és nem csak a fővárosban, hanem vidéken is – különösképp nagyvárosokban, ahol ez lehetséges.
kép forrás: A Város Mindenkié