Röpködnek a facebookon a március 15-ei ünnepi képek, és tele vannak koronás címerrel. Még a Google is beszállt.
A koronás címernek márpedig semmi köze március 15-e szellemiségéhez. 1848 márciusában ugyanis az elnyomott osztályok polgári forradalmakat robbantottak ki a feudális elnyomás ellen. Magyarul a korona ellen. A forradalom egyik szimbolikus személyiségévé vált Petőfi is több ízben kikelt a nacionalisták által paradox módon imádott koronáról. A korona ugyanis pont a nemzeti függetlenségünk elvesztését, az államunk egyháznak való alárendeltségét, a Vatikáni Államnak való vazallus alávetettséget jelképezi. A koronás fők történelmi funkciója az itt élő paraszti, jobbágyi, sőt később még a munkásosztályi tömegek elnyomása volt. A jobboldal elképzeléseivel ellentétben a korona semmiképp sem nemzeti szimbólum. Ugyanis értékrendje nem képviseli az egész nemzettestet, maximum csak egy szűk elnyomó elit érdekeit a néptöbbség ellenében.
Petőfi élesen kelt ki híres költeményeiben a korona és a hozzá tartozó uralkodó osztályok ellen. Akasszátok fel a királyokat! című verse már címében egyértelműen kifejezi radikális ellenérzéseit az elnyomókkal szemben. A versben konkrétan utalás is történik a korona megsemmisítésére:
„Hiába ömlik, hősök, véretek,
Ha a koronát el nem töritek,
Fejét a szörny ismét fölemeli,
S akkor megint elől kell kezdeni.
Hiába lenne ennyi áldozat?
Akasszátok föl a királyokat!”
Másik művében, az 1848-ban is említésre kerül a korona, de már mérsékeltebben:
„Csatatér a nagyvilág. Ahány kéz,
Annyi fegyver, annyi katona.
Mik ezek itt lábaim alatt?… hah,
Eltépett lánc s eltört korona.
Tüzbe véle!…
No de mégse,
Régiségek közé zárjuk,
De nevöket írjuk rájuk,
Különben majd a későn-születtek
Nem tudnák, hogy ezek mik lehettek.”
Petőfi jóslata beteljesült, a későn születtek ugyanis már nem tudják mi ez. Sokáig a régiségek között volt a múzeumban, ahol helye van, de végül átkerült a parlamentbe, annak jeleként, hogy itt a népnek többé szava nincs, és olyan eszméknek sem lehet létjogosultsága a rendszerben, amely a munkás, paraszt, munkanélküli, szegény, nyugdíjas, fiatal, diák tömegek érdekeit képviseli a tőkés elnyomók ellenében.
Reméljük Petőfi egy másik verse is beteljesül majd a XXI. században:
„Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik”