A megszorítások, a munkajog elleni támadások, a korrupció, vagy a természeti forrásunk kizsákmányolása mindenhol jelen van Európában.
Ezekkel a problémákkal szemben, hiányzik egy közös összefogás az európai antikapitalista és baloldali rendszerkritikus mozgalmakkal. Külön-külön nem tudnak egy hiteles megoldást nyújtani Európa szegényeinek, munkásainak és a neoliberális politika kizsákmányoltjainak.
A szélsőjobboldali demagógok, mint a francia Front National, a Brexit-pártiak Nagy Britanniában, vagy Magyarországon a hatalmon lévő Fidesz-KDNP koalíció, ezt kihasználva próbálják az embereket egymás ellen fordítani. A francia munkás attól fél, hogy Magyarországra települhet át a cége, ahol alacsonyabbak a bérek. Vannak, akik azt mondják neki, hogy ha országa kilép az Unióból, akkor megoldást jelenthet erre a problémára. A magyar munkás pedig úgy érzi, hogy nyugaton és Brüsszelben, nem érdekel senkit a sorsa, és hogy nincs európai szolidaritás. Ennek oka is van: míg a bolgár minimálbér havi 235 euró bruttó (https://www.eurofound.europa.eu/observatories/eurwork/articles/statutory-minimum-wages-in-the-eu-2017), egy luxembourgi munkás kvázi havi 2000 eurót kap. Ebből az egyenlőtlenségből természetesen profitálnak nyugaton. Közben a munkások közti konkurencia, amit a neoliberális kapitalizmus teremt, a nyugatiak munkajogait is rontja. Franciaországban, Emmanuel Macron törvény erejű rendeletekkel döntött a Munka Törvénykönyv olyan módosításairól, amelyek célszerűen gyengíteni kívánják a szakszervezeteket, könnyítik a munkások kirúgását, és “biztonságot” nyújt a munkáltatóknak, hogy jogellenes munkaszerződés felmondás esetén ne fizessen többet, mint egy bírság. Közben csökkente a lakhatási segélyeket, viszont eltörölte a nagy vagyonokról szóló adókat (Impôt sur la Fortune).
Ez ellen kell szolidaritást vállalni. A különböző európai baloldali mozgalmak készen állnak erre a küzdelemre. Ez egy pozitív tendencia: nem félünk a vitáktól, mert nem a hatalom miatt politizálunk, hanem egy közös ügyért küzdünk. Demokraták vagyunk, fontosnak érezzük, hogy mindenki elmondhatja a véleményét. Meg kell mutatnunk, hogy van egy közös célunk, és képesek vagyunk együttműködni, és európai erőként megjelenni, hogy megváltoztassunk az EU-t.
Pont ezért találkozott majdnem 80 szervezet, több mint 30 országból, a Marseille-i Fórumon. Az Európai Fórumot, a Sao Paolo-i Fórum inspirált, aminek a célja, hogy pártok, szakszervezetek, civil szervezetek közös célokat és szövetségeket építsenek.
Többek között szó volt a Szociális Jogok európai pillérjéről is, ami 20 általános elvet ír elő, többek között a nemek közötti egyenlőséget, a tiszteséges bérhez való jog, viszont ez csak ajánlás és nem törvény erejű. Ami azt jelenti, hogy az 1961. évi Európai Szociális Charta óta semmi nem változott! Az egyetlen európai norma a munkaórák száma (heti maximum 48 óra), ami nevetségesen magas, hiszen még a görögök, akik a legtöbbet dolgoznak Európában bizonyos adatok szerint sem dolgoznak átlagosan több mint heti 43 órát ( https://www.theguardian.com/news/datablog/2011/dec/08/europe-working-hours ).
Kilépni az Európa Unióból csak erősítené az ellentéteket a különböző országok között, és a munkásoknak is ártana. A mostani neoliberális és konzervatív politika, amit majdnem mindenhol folytatnak Európában nem fenntartható. Ezért kell egy baloldali és európai politikát nyújtani a választóknak, ami a szolidaritás elvén alapul.
Találkozzunk 2018-ban, a következő Fórum, és építsünk közösen egy szolidáris Európát!