„…sem a gazdasági szabadság, sem a gazdasági verseny szabályai nem élvezhetnek prioritást a szociális jogokkal és a társadalmi fejlődéssel szemben…”
A háttér
Mi történik, ha az üzleti profit összeütközésbe kerül a munkások szociális jogaival? Az Európai Igazságügyi Bíróság szerint (CJEU) a gazdasági érdekek előnyt élveznek a munkások jogaival szemben.
A 2004-es Laval-ügy szembeállította a Laval Un Partneri Kft. lettországi építőipari céget a Svéd Építőmunkások Szakszervezetével. A Laval cég elutasította a kollektív szerződés aláírását, amely az EU-s törvénykezés által garantált helyzethez képest is javította volna a lett munkások helyzetét, akiket Svédországban dolgoztattak.
Az elutasításra válaszul a szakszervezetek blokád alá vonták az építkezési területet. Az ügy végül eljutott a CJEU-ra, ahol 2007-ben úgy döntöttek, hogy a szakszervezeti akció túl messzire ment, és arra kényszerítették Svédországot, hogy változtassa meg a törvényt és szorítsák meg a szakszervezeti akciókat.
Az ítélkezés de facto precedenst adott a vállalati szabadság számára, hogy a határon túl ívelő szolgáltatásai a belső piacokon, amely az Európai Egyezményekben rögzítve van, felülírja a munkások sztrájkhoz és egyenlő bérhez való jogát, amelyet az EU Alapvető Jogi Kartájában rögzítettek.
Míg a vita helyi volt, a következmények európaiak. Megkérdőjelezte az európai projekt természetét, és hogy kik is az európai integráció valódi nyertesei.
Gazdasági válság és megszorítás
A Laval-ítélet a 2008-as gazdasági válság előestéjén történt, amely során a munkanélküliség és az EU által elrendelt megszorítások végigsöpörtek Európán.
A neoliberális kormányok és főnökök fokozták a munkások kizsákmányolását ezen időszakban. A bizonytalan munkahelyek egyre gyakoribbak lettek, kihangsúlyozódott az egyenlőtlenség és növekedett a nyomor szintje.
Az agresszív megszorítás az EU kormányzattal való széleskörű elégedetlenséghez vezetett és olyan ellenreakcióhoz, amelyet érezni lehetett a választások során. Az európai gazdasági válság élő példája volt a Laval-törvény betűjének és szellemének gyakorlatba ültetésének.
Egy neoliberális Európa, ahol az üzlet és az érdekeltségek a nép és a munkások szociális jogai elé kerülnek. Egy Európa, ahol a szociális háló vékony, a bérek alacsonyak és a vállalatok puszta áruként kezelhetik a munkásokat.
A Szociális Protokoll
Az Európai Szakszervezeti Kongresszus (ETUC), amely szerte Európában képviseli a munkásokat, felszólította az EU-t, hogy hozzon létre egy Szociális Protokollt az EU Egyezményekben. Ez a Protokoll világos és egyértelmű szabályokban jelentse ki, hogy „sem a gazdasági szabadság, sem a gazdasági verseny szabályai nem élvezhetnek prioritást az alapvető szociális jogok és a szociális fejlődéssel szemben”, és hogy „konfliktus esetén az alapvető szociális jogok jelentsenek precedenst.”
A Szociális Protokoll kötelező érvényű lenne az európai szociális modellre egy olyan időben, amikor ezt a modellt példa nélküli fenyegetés éri. Ez azt jelentené, hogy a „gazdasági teljesítmény és a társadalmi fejlődés felbonthatatlan kapcsolatában az erősen versenyképes szociális piacgazdaság nem önmagáért van, hanem mindenki javára kell használni.”
A Szociális Protokoll kötelezné és befolyásolná az Európai Igazságügyi Bíróság döntéseit. Biztonságot adna a polgároknak és munkásoknak, hogy a kollektív akciókhoz fűződő jogaik, beleértve a sztrájkjogot, védve vannak és sosem áldozhatok fel újra, különösképp a jelenleg tapasztalt gazdasági válság időszakában.
Támogatjuk a munkások követelését az EU Egyezmények Szociális Protokolljára. Felismerve a megszorító politika szélsőséges károkozását, amelyet az európai társadalom szociális szövete ellen követett el, az EU 2017-ben bemutatta az úgy nevezett Szociális Jogok Európai Pillérét. Ez egy kísérlet volt, hogy az EU megvédje az olyan szociális jogokat, mint az igazságos bérezés, az egészségügy, az oktatás, a tisztességes életkörülmények stb.
Bár a Szociális Jogok Pillére se nem tisztázza, se nem állítja helyre a vállalatok gazdasági szabadsága és a munkások szociális védelemhez való joga közti hierarchiát. Gyakorlatban az EU folytatja ugyanazt a neoliberális logikát, amely a gazdasági válsághoz vezetett, mint a liberalizáció és a bizonytalan munka pártolását.
Ezért az EP képviselőink vezetik azokat az erőfeszítéseket az Európai Parlamentben, hogy az EU kötelező érvénnyel lépjen fel a szociális jogokért a Szociális Protokoll által.
Amit az EP képviselőink mondanak
Rina Ronja Kari (Folkebevægelsen mod EU, Dánia): „A Laval-ügy jól illusztrálta, ahogy az EU egyezmények a vállalatokat a munkások elé helyezték, valamint a belső piacot – neoliberális logikával – a szociális jogok elé. A Szociális Protokoll segítené, hogy változtassunk ezen, mivel kötelezné az Európai Igazságügyi Bíróságot, hogy a munkások jogait tegye az első helyre. Ez fontos és szükséges lépés a megfelelő irányba.”
Egyesült Baloldal / Északi Zöldek EP frakció (GUE/NGL)