Alexander De Croo belga miniszterelnök bemutatta a belga EU-elnökség akciótervét az Európai Parlament félciklusához.
Mind visszatekintő, mind kontraproduktív, a belga célok nem nyújtanak választ azokra a kihívásokra, amelyekkel az EU ma szembenéz.
“Mi mély társadalmi válság közepén találtuk magunkat Európában, ahol az emelkedő árak, a nem megfelelő bérek, és a magas villanyszámlák és élelmiszerárak réme sújtja közösségeinket. A túlzott profitok által táplált inflációs nyomások csak súlyosbítják ezt a helyzetet. Megdöbbentő módon a belga elnökség mintha közömbös lenne ezen kritikus problémák iránt, nem kínálva semmiféle javaslatot a szociális vészhelyzet kezelésére, sőt, arra utalva, hogy destruktív módon visszatérnének a megszorítási politikákhoz. Ez teljesen figyelmen kívül hagyja a munkás családok valóságát” – mondja Marc Botenga, a Baloldal frakció EP -képviselője (Belga Munkáspárt).
Az Oxfam legfrissebb egyenlőtlenségről szóló jelentése szerint 2020 óta a világ öt leggazdagabb embere megduplázta vagyonát. Ugyanebben az időszakban globálisan majdnem öt milliárd ember lett szegényebb. A bejelentett európai megszorítások újraindulása előtt létfontosságú egy paradigmaváltás.
A nagyvállalatok a munkavállalók kizsákmányolásával, adók elkerülésével, az állam privatizálásával és a klímaváltozás súlyosbításával a vagyonukat gyarapítják a gazdag tulajdonosok számára, fokozva ezzel a súlyos egyenlőtlenséget. A munkás közösségek óriási szüksége van a megélhetési költségekhez igazodó bérekre és a közoktatás, az egészségügyi ellátás és a fenntartható jövőbe történő közös beruházásokra. Most, hhogy a kontinens a rekordprofitok által vezérelt megélhetési válsággal néz szembe, nem a munkásoknak kellene megfizetniük ezt az árat.
A hatalmi dinamikának európai szinten meg kell változnia az emberek, nem pedig a multinacionális vállalatok Európájáért. Egy alapvetően másfajta Európára van szükségünk – olyanra, amely a közös munkára, szolidaritásra, a közös beruházásokra és kiegyensúlyozott regionális fejlődésre épül. Egy olyan kontinensre, amely felhasználja a leggazdagabbak vagyonát az ipari, ökológiai és szociális beruházásokhoz.
Egy olyan Európára, amely a civil részvételen alapul, nem az emberek iránti megvetésre.