A DK közleményben örül a hazai nácizmus felszámolásának, azonban a folytatásban diktatúráról beszél.
„A szabadság és demokrácia helyett azonban egy hol keményebb, hol puhább, de újabb diktatúra következett, amelyet 1956-ban próbált meg ledobni magáról a nemzet.”
Persze egy szó sem hangzik el a felszabadító vörös hadseregről, a hazai kommunista ellenállásról, akik súlyos véráldozatok árán megadták nekünk a szabadságot. Ehelyett lábbal tiporják emléküket, dilettáns módon diktatúrának nevezve egy 40 éves korszakot, amelynek bár vannak foltjai koránt sem annyi, mint Gyurcsány Ferencék kormányzásának.
Annak következményeként ugyanis telente 400-500 ember fagyott halálra Magyarországon. Ez a szám csak telente duplája a DK közleményében „kemény diktatúrának” nevezett Rákosi-korszaknak. Azaz 8 évük alatt 16-szor annyi halált okoztak, mint a – szintén elítélendő – Rákosi-rendszer. És ez csak a fagyhalálok száma, még nem is beszéltünk a lezüllesztett egészségügy, a feszített életmód, a nyomor és az éhezés miatt elhunytakról, valamint a rekordmennyiségű öngyilkosságról.
Végképp tűrhetetlen a Rákosi-korszak és a Kádár-korszak összemosása, és ez utóbbi diktatúrának való feltűntetése, különösképp a DK által is képviselt tőkés diktatúra tükrében.
Ennek a célja pusztán annyi egy vergődő, liberálfasiszta párt részéről, hogy a szélsőséges jobboldal és a radikális baloldal felé is rúgjon, és a kettőt összemossa. Úgy néz ki, már kicsit unják a demokratikus baloldal rugdosását. Holott ennek a piros betűs ünnepnek pont a baloldal összefogásáról kellene szólnia, hiszen olyan ellenségtől szabadultunk fel, amely egyaránt gyilkolt kommunistát, szociáldemokratát, anarchistát, liberálist és mérsékelt konzervatívot.