Ahogy előre szóltunk, nem működik a „széleskörű”, „ellenzéki”, „demokratikus” „összefogás”, ami se nem széleskörű, se nem ellenzéki, se nem demokratikus, se nem összefogás.
A szélsőjobboldali Jobbikkal való kollaborálás ismét megbukott. A győri fideszes Dézsi Csaba András ugyanis óriási fölénnyel, 56%-kal verte a 39%-ot kapott összefogás-jelöltet.
A fideszes jelöltet úgy sem sikerült még csak megszorongatni sem, hogy a Borkai-szexbotránynak jelentősen meg kellett volna tépáznia a képmutatóan magát “kereszténynek” és “demokratának” bemutatni akaró Fidesz hírnevét.
Ahogy azt az alternatív, rendszerkritikus baloldalon rendszeresen kifejeztük: a Jobbikkal való összefogás, káros, életveszélyes, felesleges és csak demokratikus szavazatokat visz el. Nem csak hosszú, de a jelek szerint már rövid távon pedig súlyosan mérgezi a demokratikus ellenzék politikai tevékenységét, hiszen MSZP-s és DK-s politikusok is fasisztoid módon hergelnek „ukrán nyugdíjasok” és „ukrán vendégmunkások” és az „oroszok” ellen, pont azon kizsákmányolt osztályokat és szegényeket, akiket a baloldali, szocialista és demokratikus jelzőt viselő pártoknak a nemzetközi szolidaritás alapján védeniük kellene.
A Jobbik politikusai már számos alkalommal döfték hátba az „ellenzéket” – nem mintha nem érdemelték volna meg, hiszen a mainstream, hatalomra ácsingózó, neoliberáls „ellenzék” is megtette volna ugyanezt és meg is teszi egymással. A Jobbik a demokratikus szavazók tömegeit taszítja el az urnáktól. A Jobbik-fasiszták bárminemű politikai hatalomhoz való juttatása óriási történelmi felelőtlenség. Sőt, a Jobbik ellen folytatott legvehemensebb küzdelem hiánya is már óriási történelmi felelőtlenség. A Jobbiknak ráadásul nincs is elegendő támogatottsága ahhoz, hogy matematikailag esélyes legyen bármilyen győzelem a Fidesz ellen az országgyűlési választáson, a győri eset pedig most megmutatja, hogy ez az önkormányzati időközikre is elég gyenge lesz.
Mi a megoldás?
Mint azt ezerszer leírtuk: nem mennyiségi, hanem minőségi ellenzék kell.
Nem ezerféle párt koalíciójára és a nácikkal való kollaborációra van szükség, hanem hiteles baloldalra és egy szociális válságkezelő programja, valamint annak kőkemény reklámozására az egymással alkudozó, karrierista és opportunista, „ellenzéki” politikai elit intrikái helyett, amelyet azonnal le kell váltani.
Nem adhatunk újabb, utolsó utáni lehetőséget ennek az ellenzéknek. A kormányváltás első lépése az ellenzékváltás. A neofasisztákkal összefogó neoliberális „ellenzék” nem fogja leváltani a neoliberális, megszorító gazdaságpolitikát folytató, neofasiszta Fideszt. Lángszóróval még mindig nem lehet tüzet oltani.
Szolidáris, humánus, környezetvédő, antikapitalista, rendszerkritikus, alternatív baloldalra van szükség!