Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nevelőotthon a Tolna megyei Faddon. Lepusztult volt, túlzsúfolt, tele szerencsétlen sorsú, állami gondozott gyermekkel.
Aztán végre történt valami normális az országban. Valami, amit végre jó hírként lehetne leközölni A MI IDŐNK-ben (bizonyára unják olvasóink, hogy a jó hírek csak a szocialista Venezuelából és Bolíviából érkeznek).
Az annyi sok szemét, mocskos, fasisztákkal és tömegnyomorral teli hír között végre itt egy, amely európai, emberi és normális. A gyermekvédelmi kirendeltség családi házakat vásárolt, nagyrészt 300 milliós európai uniós forrásból, amelyeket 8-12 fős lakásotthonná akartak alakítani. Ezekből Szekszárdon és Őcsényben egyet, kettőt pedig a megye nevét viselő Tolna községben.
Igen! Ezt így kell csinálni!
Erre jönnek a tolnai tanyasi bunkók – mély tiszteletünk a kivételnek -, és tiltakozni kezdenek a project ellen.
Így valószínűleg ezek a gyermekek lakásotthon nélkül maradnak, mert a „közösség” „nem befogadó”.
Volt már ilyen a történelemben. Arkansanban 9 fekete hallgatót vettek fel a Little Rock-i Központi Gimnáziumba. Az állam fasiszta kormányzójának, sőt számos fehér hallgatónak ez annyira nem tetszett, hogy minden eszközzel megpróbálták megakadályozni, hogy oda járhassanak. A kormányzó még a nemzeti gárdát is kirendelte a 9 fekete diák ellen. Ekkor Eisenhower elnök – számos történelmi bűne ellenére – csodát tett, és úgy reagált, ahogy egy normális államférfinak kell. Az Egyesült Államok Hadseregének ezer ejtőernyősét küldte a helyszínre, akik parancsnokságuk alá vonták a nemzeti gárdát, és biztosították, hogy a kilenc hallgató beléphessen az iskolába.
Bár Magyarország is néha normális tudna lenni a posvány közepette. Legalább egyszer!