Gail Cartmail, a Unite-tól elmondta, hogy a kormány nagyon is tévedett, amikor azt gondolta, hogy „olyan üzletet köthet, amely véglegesen kiárusítja az NHS-t (Nemzeti Egészségügyi Szolgálat) az Egyesült Államoknak.”
Az USA és az EU bürokratái által zárt ajtók mögött kicsépelt, homályos üzlet a továbbiakban megnyitja Nagy-Britannia szolgáltatásait a külföldi kapitalisták előtt – és David Cameron miniszterelnök elutasította az NHS megszüntetését.
„Cameron! Használhatná a vétójogát, ahogy Franciaország tette azt. Az NHS biztonságban van az Ön kezei közt? Na, ne röhögtessen.”
De a szónokok figyelmeztettek, hogy a TTIP veszélyei sokkal tágabbak, mint az egészségügyi ellátás.
A „befektető-állam viták megállapodása” még azt is megengedi a nagyvállalatok számára, hogy bepereljék a kormányokat, ha nem tetszenek nekik azok döntései.
„A nagyvállalati érdek soha nem taposhatja el a közérdeket. Mondjanak nemet erre az egyezményre. Fenyegeti a képességünket, hogy megvédjük a brit polgárok érdekeit.”
A közszolgáltatásainkat további privatizációnak teszi ki. Elképesztő, hogy hagyjuk, ahogy egy csoport nem megválasztott tárgyaló titokban döntsön az oktatásügy jövőbeni formáiról.
Abban mind egyetértünk, hogy azt akarjuk, hogy a vasút, Királyi Posta, víz, gáz, elektromosság és buszok társadalmi tulajdonban maradjanak.
„Szeretném látni a G4-eket a munkaügyi központok, a gyakornoki szolgáltatás és a biztonságosan őrzött börtönök előtt. Ha megkapjuk a TTIP-t, akkor ezeket el is felejthetjük.”
James Anthony, az Unisontól elmondta, hogy ennek-annak a szolgáltatásnak a magánosításával még nem lenne vége.
„Szembesüljünk a tényekkel: még ha nem is vesszük az NHS-t, a TTIP még akkor is véresen borzalmas.”
„A deregulációról szól és gyors hanyatlásról. Az Unison azért küzdött és nyert is, hogy a szolgáltatások a közszektorban maradjanak.”
„Véghez vittük a takarító szolgáltatásokkal a kórházakban és a szociális munkával a helyi önkormányzatokban. Nem engedjük, hogy a TTIP veszélyeztesse ezeket a vívmányokat.”
Itt az idő az egész mozgalom számára, hogy nemet mondjon a TTIP-re és a Mindenre Kiterjedő Gazdasági és Kereskedelmi Egyezményre (az EU és Kanada között). Egy TTIP-vel működő EU már nem az az EU, amely segíti a tagjait, és nem olyan EU, amelynek részei szeretnénk lenni.”
Jackie Simpkins, a Harc a Szükségletekért (War on Want) szakszervezet tisztségviselője szerint „óriási hír, hogy a szakszervezeti mozgalom nemmel szavazott a TTIP-re.”
“A harc, hogy megvédjük a munkahelyeket, a munkakörülményeket és a közszolgáltatásokat most fokozott lehet annak a tudatában, hogy 6 millió ember hangja egyként szólal meg.”
Forrás: Morning Star