Szombat-vasárnap az ausztráliai Brisbane-ben került sor a 20 legfejlettebb ország (G-20: „a 20-ak csoportja”) állam- és kormányfőinek csúcstalálkozójára.
Az államcsoportban jelen van a Nyugat teljes vezérkara: USA – és leghívebb csatlósai. De ott vannak a BRICS-országok is (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-afrika).
Bár a szervezők letették a nagyesküt, hogy Ukrajna nem lesz a megtárgyalandó témák között (és a plenáris üléseken nem is lett) – az egész rendezvényre rányomta sötét árnyékát az USA által vezényelt Nyugat, illetve Oroszország közötti hidegháborús légkör. A csúcstalálkozó szervezői tetemrehívást akartak.
Még emlékszünk: Oroszországot kizárták a másik (szűkebb) fórumról (Nyolcak – G-8). Ez valóban a Nyugat szervezete (ahová egykor Oroszországot csak utólag vették föl). Az idei G-20 csúcstalálkozó házigazdája, Ausztrália még a tavasszal (a Krím visszatérése után) jelezte: BOJKOTTÁLJA OROSZORSZÁGOT, ÉS NEM HÍVJA MEG PUTYINT. (Akkor nyilván szóltak neki: ne izéljen már. Még remélték: hátha Putyin megtörik, behajol ukrán ügyben. Egyre inkább úgy tűnik, nem alaptalanul remélték: Oroszország addig, majd azóta is – enyhén szólva – félreérthető gesztusok sorozatát teszi az ügyben.)
AMIRŐL MOST ISMÉTELTEN, ÉS MINDEN EDDIGINÉL GOROMBÁBB MÓDON BEBIZONYOSODOTT: TELJESEN FÖLÖSLEGESEN.
Putyint tehát meghívták. Ám külsődleges, protokolláris jelzések, a BUNKÓSÁGIG UDVARIATLAN, MEGALÁZÓ(NAK SZÁNT) GESZTUSOK egész sorával értésére adták: OROSZORSZÁG A NEMZETEK KÖZÖSSÉGÉNEK FEKETE BÁRÁNYA, KITASZÍTOTTJA.
(Ha még ebből sem értett Putyin – és a diplomáciai piruettek buzgó művelője…)
Az amerikai, a kínai elnök elé maga az ország főkormányzója járult a repülőtérre. PUTYINT A HADÜGYMINISZTER EGYIK SEGÉDTISZTJE várta a repülőtéren (szemtanúk szerint pedig még hátat is fordított, amikor az orosz elnök megjelent a repülőgép ajtajában).
Putyin, a kanadai miniszterelnökkel találkozva, elsőnek nyújtott kezet. Mire amaz: „Rendben van, KÉNYTELEN VAGYOK kezet fogni magával. De csak annyit mondhatok: tűnjenek el Ukrajnából.”
Az ausztrál miniszterelnök (noha vele is négyszemközt találkozott Putyin, még Pekingben), újra csak előhozakodott: kérjen bocsánatot az ausztrál néptől a lelőtt maláj repülőgépen utazó 38 ausztrál áldozat miatt.
Obama hű maradt önmagához. Ausztrál egyetemi hallgatók előtt újfent előadta: Amerikának különleges felelőssége van a világ előtt – és ezt örömmel vállalja. Amerika felelősséget vállal a NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉG HARCÁBAN az Ebola, a szélsőséges iszlám állam, illetve az Ukrajnát ért orosz agresszió elleni harcban. Mely agresszió egyik legeklatánsabb példája volt a maláj utasszállító gép lelövése – harciaskodott a pekingi idegen közeg után ismét saját köreiben sütkérező amerikai elnök. Legfőbb famulusa, a brit miniszterelnök pedig kontrázott neki: megengedhetetlen, hogy nagy országok kisebb országokat fenyegessenek.
Putyin, persze, minden, általa előre eltervezett programját lebonyolította: találkozott mindazon vezetőkkel, akikkel találkozni akart. Nem tudni, miről beszéltek – nyilván nem ilyen harcias hangnemben. De a légkör fagyos maradt: a nyilvánosság előtt minden nyugati vezető kerülte, hogy Putyin társaságában mutatkozzék (aki így, valóban, időnként eléggé egyedülállónak – KIKÖZÖSÍTETTNEK – tűnt). Az ausztrál vendéglátók által szervezett „családi fotón” pedig az orosz államfő, noha az első sorba, de annak a leges legszélére került.
Orosz újságíróknak az ausztráliai orosz nagykövetség munkatársai elmondták: vért izzadtak az államfő látogatásának előkészítésekor: szinte minden felvetésüket, kérésüket elutasították, vagy legalábbis ellenségesen fogadták. Ausztrália vezető napilapja azzal a barátságtalan fejléccel fogadta, amely a „BOCSÁNAT!” szó kimondását követelte Putyintól (mármint a maláj utasszállító lelövéséért, amin 38 ausztrál is utazott).
De hogyan értékelte maga az ausztrál miniszterelnök? „Mindezzel együtt is Putyin elnök a G-20-ak egyik tagállamának vezetője, és ÖRÖMÖMRE SZOLGÁLT, HOGY ITT AUSZTRÁLIÁBAN UDVARIASSÁGUNKAT, TISZTELETÜNKET TEHETTÜK NEKI.” (Lásd az elején írottakat.)
Gondolom, az orosz államfő aligha felejti el egyhamar ezt a példátlanul barátságtalan fogadtatást. De hogy lesz-e foganatja? Méltatói szerint az orosz elnök nem felejt – és akkor vág majd vissza, amikor a másik fél a legkevésbé számít rá, a visszacsapás pedig a legfájóbb lesz. Ám Putyin már korábban megmondta: a szankciókra nem érzelemből fog reagálni. Higgadtan, megfontoltan – ám ha lép, akkor az majd ütős lesz. Ahogyan az történt, például, az amerikai és uniós agrártermékekkel. Maga az orosz elnök jegyezte meg, arcán talányos közönnyel: a szankciók és az orosz válaszlépések eddig 5 MILLIÁRD EURÓJÁBA kerültek az uniós tagállamoknak. (Ám azok nem tanulnak belőle. Még a magyar elnök sem – aki egy újabb antikommunista örömévfordulón tartotta szükségesnek megerősíteni a NATO és az EU iránti töretlen magyar hűséget. Szankciós ügyekben is. Éppenséggel megtehette volna, hogy nem mond semmit…)
II.
Putyin az első nap végeztével otthagyta a díszes gyülekezetet. Magyarázatai ugyan eléggé átlátszóak voltak: fáradt, közel 24 órás repülőút vár rá, hétfőn reggel pedig már megy munkába, mert DOLGA VAN. Már nem is merjük remélni, hogy seregnyi dolga között netán újraértékelne bizonyos felfogásokat. Olyanokat például, amiről úgy tartja a magyar közmondás: nem érdemes szaladni olyan szekér után, amire úgysem vesznek föl.
És végre erélyesebb lépésre szánja rá magát a junta minden bizonnyal elsöprő erejű offenzívájától fenyegetett Donyec-medence megtámogatására.
Mert ne legyen kétségünk. Hogy Putyin – bírálói szerint nem túl elegánsan – mintegy „megfutamodott” , annak azért méltányolható okai voltak. A csúcstalálkozó másnapján részben elhanyagolható protokolláris rendezvények voltak. Részben pedig a nyugatiak külön tanácskozásra gyűltek össze uruk és vezérük irányításával.
Ne legyen kétségünk: e külön tanácskozáson (újra) szóba kerül Ukrajna. Immár a saját szájuk íze szerint. Egyeztetnek. A döntést alighanem Joe Biden alelnök viszi pénteken Kijevbe. Az a Biden, aki fiának nagyon kellenének már a kelet-ukrajnai palagázmezők (melyek most a népi erők kezén vannak). Az a Biden, aki hajszálpontosan hét hónapja KIADTA A JUNTÁNAK AZ UTASÍTÁST: TÁMADÁS! (Az ő április 21-i látogatását követően fogadta el az ukrán parlament – második nekifutásra! – azt a törvényt, AMELY A DONYEC-MEDENCEI NÉPMOZGALMAK KATONAI ERŐVEL TÖRTÉNŐ ELFOJTÁSÁT ÍRTA ELŐ.)
Putyin azonban még mindig próbálkozik. Próbálkozott előtte is (az ARD német televíziójának adott nyilatkozatában üzent nyugati kollégáinak. Láthattuk, milyen eredménnyel). És próbálkozik azóta is, hogy eljött a csúcstalálkozóról.
PUTYIN MOST IS BÉKÜLÉKENY HÚROKAT PENGET. Mindenekelőtt újra leszögezte: MOSZKVA UKRAJNA TERÜLETI EGYSÉGÉNEK MEGŐRZÉSÉT AKARJA. (Mindazok után, ami történt! Mindazok után, hogy egy népszavazással, majd önálló államfő és önálló parlament megválasztásával a Donyec-medence népe kétszer is kinyilvánította: nem hajlandó tovább egy államban élni egy fasiszta juntával, a békés lakosságot irtó, településeit tönkre bombázó veszett dúvadak sokmilliós gyülekezetével.)
Az orosz elnök még a csúcs előtt bejelentette: OROSZORSZÁG NEM AKARJA NEHÉZ HELYZETBE HOZNI AZ UKRÁN GAZDASÁGOT (ugyan, miért nem?), és NEM FOGJA IDŐ ELŐTT VISSZAKÖVETELNI A 3 MILLIÁRD DOLLÁRNYI UKRÁN ADÓSSÁGOT. Újra elmondta – senkit sem hat meg vele –, hogy Oroszország már 25 milliárd dollárral segítette meg Ukrajnát (új barátai ennek az összegnek eddig jó, ha a tizedét adták; természetesen ehhez nem számítjuk sem a Janukovics-rendszer megdöntésére költött 5 milliárd, sem a Majdan üzemeltetésére fordított heti 20 millió dollárt).
Várjuk, hogy javul a helyzet Ukrajnában, helyreáll együttműködésünk a Nyugattal – mondta az orosz elnök a német televíziónak. (Ugyan, mitől javulna?)
Az a tény, hogy a kijevi vezetés teljes gazdasági szankciót fogadott el a Donyec-medence ellen, nagy hiba volt – ám EGÉSZÉBEN VÉVE JÓ KILÁTÁSAI VANNAK AZ UKRAJNAI HELYZET RENDEZÉSÉNEK (?) – mondta az orosz elnök, már a tanácskozáson.
Az államfő elmondta: Ukrajna témája a plenáris üléseken egyáltalán nem szerepelt – a kétoldalú találkozókon azonban kiemelt kérdéskör volt. Partnereim világosan feltárták, ami őket Ukrajnában aggasztja. „Ez nagy segítségünkre lesz” – mondta az orosz elnök, aki kifejezte reményét: a partnerekkel együttműködésben – ide értve Kijevet is, amely nélkül lehetetlen bármiféle megoldás kidolgozása – végső soron sikerül majd megoldani ezt a konfliktust.
UKRAJNÁBAN, MINDENEKELŐTT, AZ EMBEREK ÉRDEKÉBEN CSELEKSZÜNK, az ő érdekeiket tartjuk tiszteletben – szögezte le az orosz államfő. (Lásd még az „egységes Ukrajnával” kapcsolatban mondottakat. Meg azt a zavaros játszmát, ami nyolcadik hónapja folyik, aminek eddig már több mint négyezer polgári áldozata van – nem számítva azokat a további ezreket, akik a junta eddig még föl nem tárt tömegsírjaiban nyugszanak. Amely junta a háború elhúzódásának minden egyes napjával emberek legalább tucatjait küldi halálba. És amely juntának az együttműködésére számít az orosz elnök. Mintha valaki Hitler közreműködésével akart volna véget vetni a háborúnak, megállítani a vérontást, többek között zsidók millióinak kiirtását.)
Há-áá-át… Nem is tudom… Putyin március 18-i beszédében még azt mondta: Oroszország ezentúl Amerika játékszabályai szerint fog játszani. Ezek szerint, még most sem fog – noha, minden jel szerint, a ház már ég.
Ennél még Lavrov, a piruett bajnok is keményebb volt. Az NTV orosz tévécsatornának nyilatkozva kiosztotta Amerikát, amely a maga képére akarja formálni a világot, és leszámol mindenkivel, aki nem hajlandó neki engedelmeskedni. Megerősítette: Oroszország nem fog kunyerálni a szankciók eltörléséért, és NEM FOG SENKIVEL SEM EGYEZETETNI A SZANKCIÓK ELTÖRLÉSÉNEK FELTÉTELEIT ILLETŐEN (amelyek között, például, a népfelkelők leszerelése, teljes kapitulációra való rábírása is szerepel).
Lavrov az interjúban az alábbi, megszívlelendő szavakat is mondta: „AZ USA ÚGY VÉLI, JOGÁBAN ÁLL ORSZÁGOKAT MEGBÜNTETNI, HA EGYIK-MÁSIK KÉRDÉSBEN NEM WASHINGTON ELVÁRÁSAINAK MEGFELELŐEN CSELEKEDNEK – illetve jogában áll együttműködést követelni tőlük az USA és szövetségeseik számára létfontosságúnak tartott kérdésekben.”
A paksi és a temelini erőmű felújításában való amerikai részvétel is, ha úgy tetszik, Amerika LÉTFONTOSSÁGÚ érdeke… Főleg az Oroszország ellen vívott kíméletlen geopolitikai hidegháború fényében. Melynek fagyos szele átjárta a kora nyári (42 fokos) hőhullámtól ájuldozó Ausztráliát.
Csikós Sándor