Sebastian Kurz osztrák néppárti (ÖVP) politikushoz – Orbán nagy haverjához – nagy reményekkel állt az egész európai, fasizálódó, klerikális jobboldal.
A fasiszta Szabadságpárttal koalícióra lépett fiatalember valójában csak egy brutális korrupciós botránnyal (Strache-botrány) övezett belpolitikai válságot volt képes előidézni.
Kurz nem a klasszikus neonáci európai jobboldal képviselője, hanem azon karrieristáké, akik csak akkor nyúlnak a fasiszta diktatúrák eszköztárához, ha már szorul körülöttük a hurok vagy éppenséggel lehetőséget látnak hatalmat szerezni ezáltal – mint tette azt Orbán is a menekültválság kapcsán.
Kurznak lényegében csak egyetlen pozitív politikai nézete van: támogatja az atomfegyverek leszerelését… ám tekintve, hogy Ausztriának ilyenből kereken NULLA van, ezt tekinthetjük irrelevánsnak.
Azon túl, hogy összefogott az osztrák fasisztákkal, maga is fasisztaként viselkedett, többek között az azonos neműek házassága ellen való tiltakozás során, majd a menekültválság során mutatott uszítással és félelemkeltéssel. Azt csinálta, mint Orbán, azzal az apró különbséggel, hogy a magyar miniszterelnöknek nincs papírja a látszólag ellenzéki Jobbikkal kötött, gyakorlatban nagyon is létező koalícióról.
Ahogy a hazai Jobbiknak és Fidesznek titkolnia kell az egymással kötött politikai paktumot, úgy az LMP is titkolja ezt. Márpedig hazánk kamuzöld pártja, az LMP is rengeteget segített a Fidesznek, valamint rengeteg politikai szálon kötődik a szélsőjobbhoz. Az osztrák Zöldek pártjának azonban ugyanúgy nincs szüksége semmiféle titkolózásra, mint a Szabadságpártnak és a Néppártnak.
Ott nyíltan támogatják egymást, hiszen épp most érkezett a hír, hogy sikerrel folytak a Zöldek és a Néppárt közti koalíciós tárgyalások. Az osztrák „zöldek” elsöprő többsége szavazott a koalíciós kormányzásra. Nem puccsszerűen történt a zöldek koalícióba vitele, hanem a pártküldöttek 93%-a (!) szavazott az Orbán-klón Kurz-koalíció mellett.
Werner Kogler, a Zöldek elnöke az árulásért cserébe alkancellári széket kapott, Leonore Gewessler pedig egy „szuperminisztériumot”, amely a környezettel, energiával és infrastruktúrával fog foglalkozni.
Nem csak az a probléma, hogy ezen opportunista zöldpártok lépten-nyomon lepaktálnak a fasizálódó európai jobboldallal, hanem hogy tevékenységük árt a valódi zöldek tevékenységének.
Az osztrák Zöldek hasonlóan üres demagóg populista frázisokkal kampányolnak, mint az őket is tömörítő Európai Zöldpárt. 2040-re, 10 évvel az EU célkitűzés előtt szeretnék Ausztriát szénsemlegessé tenni, amely önmagában üres ígéret.
Európában kétféle zöld politika van jelen. Az egyik az Európai Zöldpárt és tagpártjai (mint az LMP) által folytatott „környezetvédelem”, amelynek egyrészt tagadja, hogy a problémát a bolygó kapitalista kizsákmányolása teszi tönkre, másrészt opportunista és korrupt politikusok alkotják, akik csak karriert akarnak befutni a mindenki számára népszerű „zöld” hívószóval. A másik zöld politikai vonal a vörös-zöld Egyesült Baloldal / Északi Zöldek (GUE/NGL) frakció és a vele szövetséges Európai Baloldali Párt, illetve annak országos tagpártjai (hazánkban az Európai Baloldal – Munkáspárt 2006) által alkotott politikai mozgalom, amely pontosan felismeri a globális klímakatasztrófa okait, és erre nem tüneti kezelést és toldozást-foltozgatást ajánl, hanem a létünket megmentő radikális változásokat a gazdasági termelésben, amellyel szorosan összefügg a szintén a kapitalizmus által okozott óriási szociális nyomor, amelyre szintén hasonló megoldást kínálunk.
Az ember és természet kizsákmányolása egy tőről fakad.
Európa országos parlamentjei hosszú évek-évtizedek óta tele vannak az Európai Zöldpárt tagpártjaival és nem is rossz százalékos arányokban, mégis csak ott történik komoly környezetvédelmi haladás, ahol radikális baloldali pártok is koalícióra jutnak – lásd Portugália esetét, ahol óriási teret nyertek a megújuló, tiszta energiaforrások. Magyarországon viszont semmi ilyesmi nem történik, hiába az LMP évek óta tartó parlamenti jelenléte.
Valójában egy 1%-os radikális, alternatív, szegénypárti baloldali párt is sokkal többet tehet a környezetvédelemért, mint 20%-nyi szocdem vagy zöld. Ugyanez igaz a társadalmi nyomor problémájára is.
Külön pikantériája a történetnek, hogy miközben a neoliberális kapitalizmus óriási szegénységet és óriási klímakatasztrófákat zúdított a világra, addig a fasizálódó jobboldal – beleértve Sebastian Kurzot és Orbán Viktort – klasszikus neoliberális kapitalista gazdaságpolitikát űz, beleértve a piac, a nagyvállalatok és a bankok kontrollálatlan uralmát és az alacsonyabb társadalmi osztályokat megszorító politikát.
Még pikánsabb, hogy ezen jobboldali politikai erők mainstream ellenzéke szintén a neoliberális kapitalizmus híve, amely különösképp tragikus azon a Magyarországon, ahol az embereknek már elege van nem csak a kormány, de az ellenzéki neoliberális politikából is, és nem felejtették el azok kormányon bedobott, neoliberális megszorító csomagjait (Bokros-Gyurcsány-Bajnai).
Az osztrák Zöldek árulása csak egy újabb folt az Európai Zöldpárt kötelékébe tartozó álzöldek tevékenységén, amely ismét megmutatja, hogy a valódi környezetvédelem nem lehet egyszintes, nem lehet felületes, nem ignorálhatja a szociális nyomort.