IGOR SZTRELKOV FIGYELMEZTETÉSE A JUNTA KÉSZÜLŐ TÁMADÁSÁRA
Igor Sztrelkov, Donyeck korábbi hadügyminisztere – aki a posztjáról augusztusban történt kényszerű távozása óta Moszkvában él – október 21-én sürgős nyilatkozatot tett a Donyec-medencei forradalmat fenyegető katonai támadásról.
A Donyeckben mindmáig rendkívül népszerű, elismert stratégának számító katonapolitikus mostani „száműzetésében” is rendszeresen figyeli a fejleményeket.
A katonai vezető figyelmeztet: saját megfigyelései, értesülései – továbbá más katonai szakemberek véleménye alapján is RÖVIDESEN (alighanem rögtön a vasárnapi kijevi parlamenti választás után) VÁRHATÓ A JUNTA OFFENZÍVÁJA. Ennek előjelei: a néphadsereg állásai, a polgári lakosság, a civil létesítmények ellen megszaporodott, egyre pusztítóbb, egyre nagyobb tűzerejű tüzérségi eszközökkel, reaktív aknavetőkkel – sőt most már messzehordó taktikai rakétafegyverekkel intézett támadások (mint amilyenre hétfő reggel, azzal a bizonyos „Tocska-U”, lényegében rövid hatósugarú ballisztikus rakétával került sor. Kijev óriási erőket vonultatott fel már eddig is – csapatokat, nehéztüzérséget, légvédelmi rakétarendszereket (amelyekkel földi célpontokat támadnak). Aktivizálódtak az ellenség diverziós csoportjai is.
Az un. „fegyverszünet” óta TÖBB POLGÁRI LAKOS ESETT A BELÖVÉSEK ÁLDOZATÁUL, MINT A KORÁBBI IDŐSZAKOKBAN, a harcok idején.
Donyecktől északnyugatra, illetve délnyugatra két támadó csapategységet telepítettek – mely egységek JÓL LÁTHATÓAN TÁMADÓ ALAKZATOT VETTEK FÖL. Egy harmadik csapategység pedig Gyebalcevó térségébe települt (amit a tűzszünettől korlátozott néphadsereg nem tudott elfoglalni – holott korábban az ottani egységeket a néphadsereg már bekerítette). Ebből következik: Donyecket északnyugatról és délnyugatról éri támadás – míg a harmadik hadseregcsoport feladata lesz, hogy utat törjön az államhatár felé, újra lezárva azt – megfosztva ezzel a két népköztársaság fegyveres erőit a (lehetséges) utánpótlástól.
A hadvezető figyelmeztet: AKKORA HADERŐKRŐL VAN SZÓ, HOGY – TÉNYLEGES OROSZ SEGÍTSÉG NÉLKÜL – a létszámában kicsiny, minden eddigi erőfeszítés dacára szétszórtan, koordinálatlanul tevékenykedő (és haditechnikával is lényegesen rosszabbul ellátott) NÉPI FEGYVERES ERŐK NEM FOGJÁK TUDNI FELTARTÓZTATNI AZ ÁRADATOT, VERESÉGRE VANNAK ÍTÉLVE.
A junta terve egyszerű: VILLÁMGYORS CSAPÁSSAL BEVENNI DONYECKET (vagy annak legalább egy részét). (Méghozzá nyilvánvaló: még a november 2-re kitűzött helyi választások előtt). HA SIKERÜL ELFOGLALNI A VÁROST, VAGY ANNAK LEGALÁBB EGY RÉSZÉT, a Donyec-medence népi forradalma lényegében elbukik.
Ugyanakkor a junta számára is ez szinte ez utolsó esély. A HADMŰVELET CSAK AKKOR LESZ SIKERES, HA VILLÁMGYORSAN VÉGREHAJTJÁK – MIELŐTT MÉG MOSZKVÁBAN ÉSZBE KAPNÁNAK. Donyeck elfoglalása után a junta AZONNAL ÚJRA FEGYVERSZÜNETET FOG HIRDETNI (aminek feltételeit, természetesen, már ő fogja diktálni). Két okból is: 1. nyugati gazdái előtt azzal fog tetszelegni (akik ezt készséggel fel is karolják majd a világ előtt), hogy ő a békés megoldáson dolgozik; 2. az újabb fegyverszünettel megakadályozza Moszkva (esetleges) közbelépését.
Sztrelkov figyelmeztet: AZOK AZ ERŐK, amelyek a moszkvai vezetésen belül A SZEPTEMBERI „TŰZSZÜNET” KIKÉNYSZERÍTÉSÉVEL LEÁLLÍTOTTÁK A NÉPHADSEREG OFFENZÍVÁJÁT (többek között megakadályozva Mariupol bevételét, holott a kérdéses időpontban az ukrán fő erők már el is hagyták a várost), AZOK MOST IS MINDENT MEG FOGNAK TENNI, HOGY A MOSZKVAI DÖNTÉST KÉSLELTESSÉK.
MÁRPEDIG, HA NOVOROSSZIJA MOST ELBUKIK, ENNEK BELÁTHATATLAN KÖVETKEZMÉNYEI LESZNEK MAGÁRA OROSZORSZÁGRA, AZ OROSZ BELPOLITIKÁRA IS – figyelmeztet a katonai parancsnok.
* * *
Igor Sztrelkov (valódi nevén: Girkin) orosz állampolgár, korábban a hadseregben, a különleges belügyi alakulatokban szolgált. Önkéntesként harcolt a csecsen háborúban – és a délszláv háború idején is. A Donyec-medencébe a Krímből érkezett. Április végén érkezett a forradalom akkori központjának számító Szlavjanszkba, ahol a semmiből megszervezte a kezdetben még teljesen fegyvertelen népfelkelő egységeket. Élükre állva hosszú ideig sikerrel verte vissza az általa irányított népsereg a város elleni újabb és újabb rohamokat. Már június vége felé azonban előre látta: a város sokáig már nem lesz tartható. Drámai videóüzenetben fordult ezért Oroszországhoz, személy szerint Putyinhoz. Segélykérése azonban nem talált válaszra – és a junta július elején (akkor is egy fegyverszünet után!) megindított, elsöprő erejű offenzívájával a város tarthatatlanná vált. Már csak annyit tudott tenni, hogy ügyes manőverrel kimenekítette az immár teljesen bekerített városból egységét, mielőtt a döntő támadás megindult.
Csapataival Donyeckben termett – és elmondása szerint meghiúsította az ott folyó áruló összeesküvést, mellyel a helyi oligarchák által befolyásolt egyes helyi politikusok a város feladására készültek. Sztrelkov rendet tett az addig szétszórtan, fegyelmezetlenül, koordinálatlanul harcoló egységek között is, amelyeket összehangolt, fegyelmezett, hatékony sereggé formált rövid idő alatt (ami meg is látszott a népi erők augusztus utolsó harmadában kibontakozó ellentámadásában – amivel meg is hiúsították a junta offenzíváját, súlyos emberi és haditechnikai veszteségeket okozva neki. Az összeomlás szélén álló kijevi erőket a szeptember 5-ével kierőszakolt „tűzszünet” mentette meg a teljes vereségtől.)
Máig sem tisztázott, belső intrikák folytán azonban augusztus közepén Sztrelkov lemondani kényszerült a honvédelmi miniszter posztjáról, amire pedig alig egy hónappal korábban nevezték ki. (Szakértők szerint ezzel meg is akadt az a kedvező folyamat, amivel a fegyvertelen, tapasztalatlan népfelkelőkből már-már igazi, fegyelmezett, szakszerű hadsereg vált. A hírek szerint a donyecki hatóságok nem is engedik vissza Sztrelkovot Oroszországból.)
Sztrelkov azóta is változatlanul hangoztatja lojalitását Putyin államfő iránt – de, mint korábban is, élesen bírálja a moszkvai vezetésen belül megbúvó azon erőket, amelyek szemmel láthatóan Novorosszija elgáncsolásán dolgoznak.
Csikós Sándor