Február 20-án elkezdődött az Európai Baloldali Párt és még öt más, dél-mediterrán párt által szervezett II. Mediterrán Konferencia Isztambulban, összehozva több mint 20 baloldali politikai pártot. A konferencia célja, ahogy azt Maite Mola, az Európai Baloldali Párt alelnöke kijelentette, nem csak a régió és a különböző országok helyzetének elemzése és megvitatása, hanem egy nyilatkozat, amely meghatározott célokat tartalmaz.
Az Európai Baloldal alelnöke azzal érvelt, hogy a „szocializmus nem építhető fel egyetlen országban, vagy akár a Földközi-tenger egyetlen partján. Számunkra, az antikapitalista és internacionalista baloldal számára, nincsenek határok.” Kifejtette, hogy a lényeg, hogy „egy közös megoldást alakítsunk ki együtt.” Mola hozzátette, hogy ez nem a szavak, hanem a „munka és a harc ideje”, és ezért a politikai és gazdasági szándékon kívül létfontosságú „az utcai küzdelem, amely elvezet minket a baloldal egységéhez.” Emlékeztetett Samir Amin szavaira: „bátorság, bátorság és bátorság.”
Ebben az egység felé vezető munkában bejelentette a következő Alternatívák Fórumát, amelyet az Európai Baloldal Párizsban szervez május utolsó hétvégéjén, valamint a párt Nyári Egyetemét.
Maite Mola figyelmeztetett annak veszélyére, hogy csak a válságra fókuszálunk, és figyelmen kívül hagyunk más problémákat, amelyeket a baloldalnak nem szabadna elvetnie. Újra felidézte az elnyomásokat, amelyet Ciprus és Palesztina szenvedett el, valamint az elnyomást, amely a nők ellen folyik. Kihangsúlyozta a nyugat-szaharai helyzetet és a Polisario ellenállását az elmúlt négy évtizedben, tekintetbe véve az Egyesült Nemzetek elismerését az önrendelkezésükre és a nemzetközi közösség részéről történő cselekvés relatív hiányát.
A Syriza győzelme, együtt az egész görög nép győzelmével, kiállva a Trojka által eszközölt megszorítások ellen, számos beszédben visszatérő téma volt. „A Syriza győzelmet jelent az egész mediterrán térség számára, vagy akár nemzetközi győzelem, amelyben egy baloldali kormány tárgyalhat az európai neoliberális intézményekkel a nép gazdasági és társadalmi problémáiról.” Maite Mola újra felszólított a nemzetközi támogatásra: „Az a kötelességünk, hogy elfoglaljuk az utcákat, hogy megvédjük őket.”
A konferencia előadásán Bilge Seçkin Çetinkaya, a Török ÖDP (Szabadság és Szolidaritás Párt, az Európai Baloldali párt tagja) régióban történt imperialista támadásokról beszélt, és arról, hogy a Syriza győzelme szembesülést jelenthet ezen támadásokkal, csakúgy, mint a növekvő fasizmus és fundamentalizmussal szemben. Igazolta, hogy a Syriza győzelme társadalmi mozgalmakat csatolt a politikai párthoz, és ez a siker útja.
Ridvan Turam, az SDP (Szocialista Demokrácia Párt) elnöke általános elemzést adott a válságról, és arról, hogyan is vezetett ez az Arab Tavaszhoz, amely Tunéziában kezdődött, és hullámként terjedt tova. Nem feledkezett meg az ellenforradalmakról és a negatív eredményeikről, de Syriza és a Rojava jelenlegi győzelmeinek pozitív gyümölcseiről sem. Az SDP elnöke kezdettől fogva világossá tette a közös munka fontosságát: „Globális választ kell adnunk, mert a támadás is ténylegesen globális.”
Turan elmagyarázta, ahogy Seckin is, hogy a török kormány fél, és a félelmei nem alaptalanok, és ezért fokozza az elnyomást. „Az AKP (a konzervatív török kormányzópárt) és Erdogan tekintélyelvű politikát akarnak keresztülvinni, óriási támadással az osztályharc ellen, különösképp azon szakszervezetek ellen, amelyek érintik a tőke érdekeltségeit.”
Selahattin Demitras, a HDP (Népi Demokratikus Párt) alelnöke a törökországi harcok történelmét az európaiakkal hasonlította össze. Törökországra összpontosítva, sürgetett, hogy egyesítsék az erőket azért a célért, hogy széles frontot hozzanak létre az AKP ellen, rámutatva, hogy a júniusi választások lehetőséget adnak az ország megváltoztatására. Azt is tekintetve vette, hogy a rojavai forradalom jelentősége megmutatkozik a szolidaritáson alapul együttműködésben, hála számos összejövetelnek, beleértve ezt a Mediterrán Konferenciát és a Szociális Világfórumot.
Európai Baloldali Párt