Adott Quentin Tarantino, aki a Kutyaszorítóban után egyből Hollywood élvonalába lépett, majd a Ponyvaregénnyel mennybe ment. Azóta bármihez nyúl, annak egyértelműen arannyá kell válnia, még akkor is, ha azok néha nehéz és merész témák (Grindhouse sorozat).
Bár a kritika az utóbbi filmjeiről nem mindig egyértelműen pozitívan nyilatkozik, nem lehet leírni sem a Kill Bill-t, sem a Halálbiztost, sem a Terrorbolygót. Aztán jött a régóta dédelgetett project, a második világháború idején játszódó film, amelynek ötletét már 2005-ben említette a rendező, és az őt figyelő rajongóknak négy évet kellett várni a megvalósításra.
Adott a megszállt Franciaország, még a D-Nap előtt. A zsidókat kíméletlenül üldözik, ebben élen jár Hans Landa ezredes (Christoph Waltz), aki bár klasszikus úriemberként, kellemes modorával, mosolyogva beszél a francia paraszttal, mégis könnyedén gyilkoltatja le a házában bujtatott zsidó családot. Ő az igazi főgonosz, aki passzív agressziójával félelmetesebb bármelyik dühöngő őrültnél. A nácik módszereire pedig megérkezik a válasz, Aldo Raine hadnagy (Brad Pitt) ugyanis zsidókból szervez náciirtó alakulatot. Az ő módszerei sem jobbak Landáénál, a foglyokat mind megölik és meg is skalpolják őket az elrettentő lélektani hadviselés nevében. (Itt persze megjegyezzük, hogy a valóságban ilyen szakasz soha nem létezett, viszont a zsidók kíméletlen lemészárlása történelmi tény). Az angol titkosszolgálat megneszeli, hogy jó sok náci vezetőt megölhetnek egy francia filmbemutatón, és mivel a brigantyk a közelben vannak, őket bízzák meg a hálás feladattal….
Tarantino eme filmjére is jellemzőek a roppantul erős dialógusok, amelyek zseniális jelenetekben csúcsosodnak ki. A filmjeire jellemző, hogy a történések szinte átvezető jellegűek, az igazi lényeget a frappáns párbeszédek adják, amelyben néha sokkal több történés van, mint egy akciójelenetben. A filmben minden szereplő eredeti nyelven beszél. A német, angol és francia uralja nagyjából azonos arányban a filmet, de egy jelenetben még olasz is van. A magyar változatban az angol jelenetek lettek lefordítva, a többit felirattal kell élveznünk.
A film mind erős a forgatókönyvben és rendezésben: a két és fél órányi mozi nagyon gyorsan eltelik, a figyelem egy pillanatra sem lankad. A színészek zseniálisan lettek összeválogatva, Hans Landára alkalmasabb színészt tényleg nem lehetett volna találni. Az ő szerepére volt a legnehezebb valakit szerezni, már majdnem sutba dobták a megfilmesítést, amikor megtaláltak Christoph Waltzot, akiről a szakma is pozitívan emlékezett meg. Landa szerepére Leonardo DiCaprio neve is felmerült, szerencsére nem mellette döntöttek. Az egyetlen, ami zavaró lehet, az a zene, amelybe nem sikerült most jól beletrafálni. Sokaknak zavaró lehet a nem korhű zene, a Brigantyk repertoárja ugyanis sokkal modernebb, mint a 40-es évek. Biztosak vagyunk benne, hogy Tarantino mester, aki közismerten bizonyos jeleneteit zenére írja, talált volna korabeli muzsikát, amelyből akár egy ütős soundtracket is össze lehetett volna hozni. Ennio Morriconéval is tárgyaltak filmzene ügyben, de sajnos egyeztetési problémák miatt nem tudta vállalni. Ennek ellenére korábbi Morricone tételeket bevágtak háttérzeneként.
Tekintve, hogy a filmben egy-két tényleg durva képi erőszakkal élő jelenet is van, ezért csak erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk.
És hogy a film címében miért van y-nal a briganti szó? Tarantino a bastard (korcs) szót kicsit szlengesítve basterd-nek írta, a magyar fordítók bizonyára jelezték ezt a különbséget. 1978-ban már született egy hasonló történetű film The Ingloriuos Bastards címmel. A készítők megengedték Tarantinonak, hogy használhassa az egy betű híján ugyanazon címet.
Érdekességek:
A Hicox hadnagyot játszó Michael Fassbender szerepe szerint angol tiszt, aki németül jól beszél, ám akcentussal. A valóságban pont fordítva van, hiszen Németországban született, majd Angliába költözött, ezért a német az anyanyelve és az angolt beszéli akcentussal.
A film egyik jelenetében Göbbels dühbe jön, amikor Lilian Harvey színésznő nevét kiejtik előtte. Harvey segített egy zsidó koreográfusnak, Jens Keithnek Svájcba szökni, ezért a színésznőnek is menekülnie kellett a nácik Németországból.
Mikor a „Medvezsidót” játszó Eli Roth-ot megkérdezték, hogyan tudott olyan hitelesen erőszakosnak tűnni a gyilkolós jelenetekben, viccesen csak annyit válaszolt, hogy gyapjú alsóneműt viselt, és előtte Hannah Montana zenéit hallgatta, amitől tényleg ölni támadt kedve.
Az 1978-as The Inglorious Bastards filmet Enzo G. Castellari rendezte, születési nevén Enzo Girolami. Brad Pitt karaktere olasz rendezőnek álcázva ezen a néven mutatkozik be a náciknak.
A zsidóvadászt alakító Cristoph Waltz fia rabbi.
A zsidó lány, Shosanna édesapját Patrick Elias alakítja, aki rokona a naplójáról elhíresült Anne Franknak. A jelenetben nácik elől bujkálnak, akárcsak egykoron Anne.
A Göbbelst játszó színész korábban szintén a propagandaminisztert alakította a Führerem című filmben, a Hitlert alakító színész szintén Göbbelst játszott korábban a Rosenstrasséban.