A Jurassic Park sorozat ötödik részénél tartunk, amelyből az utóbbi kettő már Jurassic World néven látott napvilágot.
A Bukott birodalom elődje meglépte azt, amit a Star Wars az Ébredő erővel. Újraalkották az első részt, csak pár dolgot megváltoztatva, hogy a gyanútlan közönségnek ne tűnjön fel, plusz a kor színvonalához mért technikai megoldásokat kapott. Ahogy az Ébredő erőben kaptunk egy nagyobb Halálcsillagot, az első Jurassic World-ben is kaptunk egy még nagyobb T-Rex-et (annak más neve volt).
Kíváncsian vártuk, mit tudnak még ezek az őrült sufnitudósok magántőkéből összegénsebészkedni nekünk az új részben… nem okoznak csalódást. Sajnos a film viszont totálisan igen.
Ha az első Jurassic World a Jurassic Park első részét koppintotta, akkor logikus volt a várakozás, hogy a második Jurassic World majd az Elveszett világot koppintja. Biztos elvárnánk, hogy az alkotók ügyeltek rá, hogy elkerüljék a két film közötti hasonlóságokat. Hiba volt. Ez a film lényegében az Elveszett világ cselekményének rebootolása. A szigetes kaland után hajókázás, majd irány a “civilizáció”….
Pedig elég jól kezdődik a történet. Mi több, a Jurassic széria legerősebb óráját kapjuk, amely tele van pörgéssel, feszültséggel, dinóhegyekkel, kalanddal, sőt még egy vulkánkitörés katasztrófájával is. Mikor összegeztük, hogy el lesz minden idők legjobb Jurassic Park filmje, mintha a sztorit elvágták volna, mintha a zseniális forgatókönyvíró kiment volna 5 percre a WC-re, és közben valami laikus totális baromságokkal pakolta tele a maradék üres lapokat.
Igen, látvány- és feszültségorgiával teli első fél után kb. a született feleségek agyi szintjére zuhan a film, és eléri, hogy a legjobb egy óra után összesítésben a széria legrosszabb részévé alázza magát.
Szinte érthetetlen miért kell olyan gagyi jelenetekkel és baromságokkal (dinótranszfúzió) telepakolni a filmet, amelyre 100 néző közül 100 fogja azt mondani, hogy ez sz@r. A sablonkaraktereket (kisebbségi gyógyegér számítógépzseni humorforrás, keménymacsóvilágmegmentő, szexideokoscsaj, pénzéhesfőgenya, a főgenyasegédje, megmentendőkislány) még elnéztük volna, ha kanyarítanak hozzá valami értelmes történetet.
A sztori amúgy borzalmasan kiszámítható, akárki rosszfiú feltűnik, már percekkel előtte lehet tudni, hogy csak azért tűnt fel, hogy épp valami dinó brutális körülmények között megpadlóztassa. Már a film közepén lelőnek dolgokat – eléggé átlátszó módon, majd a film elvárjá, hogy a “csúcspontokon” meglepődjünk.
Az első 5-10 alkalommal is unalmas volt, mikor a nagy dinoszaurusz által sarokba szorított és már esélytelen főhős úgy menekül meg, hogy oldalról beugrik egy még nagyobb állat, és megeszi az üldözőt, és ebben a műben még láthatunk ilyenből vagy ötöt.
A film második felére lényegében az első egy órában is működő horrorelemeket lehetne pozitívumként említeni, de még a legfeszültebbnek szánt jelenetnek sincs semmi tétje, hiszen az biztos, hogy az alkotók nem fogják megetetni a dinóval a főszereplő kislányt. Különben is a kislányt nyegtető szörnyet már eljátszották szinte ugyanígy a Bolygó neve: Halál-ban.
A nosztalgiafaktor is jelen van, de néhol már elég pofátlanul tolják a képünkbe, megidézve a régi zene alapjainak butított változatait, hogy el ne felejtsünk tényleg meghatódni a nyálas részeken.
A zene az első részben fenomenális volt. Minden Jurassic Park részben elvárnánk, hogy ezeket a dallamokat megidézzék, de csak pár zongorabillentyűs pöttyintésig jutnak el. Akár a stílus alapján lehetett volna hozzá fülbemászó soundtrack-et kanyarítani, de ez nem jött össze. A zenét megint Michael Giacchino jegyzi, aki egyébként a Zsivány Egyesben próbálta – a végső fenomenális részt kivéve sikertelenül – megidézni John Williams zenei világát. Ugyan a zene monumentális próbál lenni, de jellegtelen marad, ráadásul elég erőltetett is, mert szinte mindig az arcunkba kapjuk.
Mindent összevetve már előre borítékolható, hogy a film óriási bukás lesz mind a nézők, mind a filmértők kritikái tekintetében. A jegypénztárak már más tészták. Ott még lehet aratni, hiszen ehhez még elég a név…. de már nem sokáig.
Annyi biztos, hogy a részletesen elemző spoileres kritikákon sokkal jobban fogunk szórakozni, mint magán a filmen.