A Star Wars univerzum akármennyire is a kapitalista fogyasztói kultúra terméke, megkerülhetetlenné vált a baloldal számára.
Már az első trilógia is annyit utalt a birodalom és a fasizmus kapcsolatára, amennyit nem szégyellt. Az előzménytrilógia szintén egy az egyben a fasiszta önkény hatalomra jutásának allegóriája. Az új trilógia első két részében szintén erősek a nácizmusra és a fegyveriparra tett politikai utalások.
Ez nem baj. Egy jó mese ugyanis tanít, és a Csillagok Háborúja sorozat írói nem csak a Zsivány Egyesben, de a Solo-ban is elővették a lázadás eszméjének dicsőítését, és bizony bele mertek nyúlni olyan aktuálpolitikai kérdésekbe, mint a kizsákmányolás, a rabszolgaság, a maffia és a hatalom összefonódása, de még a migráció és a kerítés is tetten érhető nyomokban. Aki tájékozott a felszabadítás ideológiájában, annak néhol ez szájbarágós lehet, de sajnos ők kevesen vannak, így ez nem is hátrány.
És persze nem hiányoznak a beszélő nevek sem, ami szintén erőteljes jellemzője a Star Wars univerzumnak. Az L3 nevű droidban az L talán a Liberation-re (felszabadítás) utal, a 3 pedig angolul kimondva (three) a free (szabad) szót adja.
Szerencsére a film az eszmei mondanivalón túl sem okoz csalódást, sőt, egész jó. De azért néhány komoly kritikát meg kell fogalmaznunk.
Han Solo szerepét egy szinte ismeretlen színész kapta – mint általában az újabb széria és spin-off-ok főszerepeit. Alden Ehrenreich sok helyütt kissé túljátssza a címszerepet, és bár több ponton hasonlít Harrison Ford alakítására, mégis egy újfajta, kisfiúsabb Han Solo-t hoz. Woody Harrelson drámai szerepekben már az egész világot lehengerelte tehetségével, de a mostani bűnöző szerepe nem adott teret képességei kiterjesztésére.
A sztori lényegében az akció-kaland-heist movie keretein belül mozog, szerencsére kevés gagyi komikus kiszólással (utóbbiból Az utolsó jedik sajnos bővelkedett).
Az újabb Star Wars filmek egyik fő problematikája a memóbogyók (a régi filmekre való rajongóbarát utalások). Az ébredő erőben ezeket enyhén túlzásba vitték, ami nem volt jó, ellenben Az utolsó jedik ezeket szándékoltan kerülte, ami szintén nem volt jó. A Zsivány Egyesben és a Solo-ban viszont sikerült eltalálni az arany középutat, ráadásul ebben a filmben ezek sokszor inkább részei a történetnek, semmint öncélú kényeztetések a hardcore rajongók számára.
A film egyik legsajnálatosabban gyenge pontja a zene. A zene alapvető része és tulajdonképpen főszereplője volt minden Star Wars mozinak. Az első trilógia és az előzményepizódok is bővelkedtek a John Williams által megteremtett csodálatos dallamokban, volt ami még slágerlistákra is felkerült! Sajnálatos módon Az ébredő erő már kevesebb olyan új témát hozott, amely megüti a régi mércét, és a zenei katarzisok is leginkább abból eredtek, hogy a régi darabokat leporolták és újra elővették. A Zsivány Egyes zenéjét az utolsó 10 perc zseniális kompozíciói mentik meg, igaz itt Michael Giacchino tollából. Az utolsó jedik zenéje viszont a régi mércéhez képest kritikán aluli. A Solo zenéjét John Powell szerezte (Williams csupán egy tételt írt), de egyetlen új olyan harmóniát sem mutatott be, amely bennmaradt volna a fejünkben. A régi dallamok viszont kiválóan működnek, sajnos csak kevés helyen. Viszont végre meglépte valaki azt, amire már rég vártunk, és – talán ennyi spolier belefér – egy akciódús, üldözős jelenetben újra megidézték A birodalom visszavágból az Asteroid Field zenéjét, amelyért erősen kijár a piros pont a készítőknek.
A 135 perc pont elég, a történet dramaturgiája is sebészi pontossággal megszerkesztett, így sosem fogunk unatkozni és a film végig feszes marad. Bár sokszor próbálnak „erős” fordulatokat olyan filmes eszközökkel eladni, mintha nagyon meg kellene lepődnünk, de a sztori mégis kiszámítható.
Az audiovizuális élmény – ahogy a Star Wars-tól elvárható – nem csak hozza a kor színvonalát, de magasra is teszi a mércét.
Mindent összevetve a filmet látni kell, és el kell ismerni, hogy az alkotók még mindig nyíltan mernek állást foglalni a kapitalizmus és a fasizmus ellen. És ahogy a korábbi alkotások tanulságairól, ezekről is beszélnünk kell.