Joel McIver nagyszerű könyvet írt a kommunista rap-rock zenekarról.
A Rage Against The Machine zenekar azért különleges, mert zseniális zenészek zseniális politikai mondanivalót közvetítenek. Az együttes számára kb. 50-50%-ban fontos a politika és a zene. Minden egyes daluk rendkívül éles látású, baloldali társadalmi, gazdasági, politikai és történelmi kritika. Ugyanakkor rendkívüli zenei virtuozitással is rendelkeznek. Az énekes, Zack de la Rocha mondjuk nem énekel, csak rappel, és nincs X Faktorba illő hangja, de kiváló dalszövegeket ír, és azokat rendkívüli átéléssel és energiával adja elő. Tom Morello gitáros a szakmában is rendkívül tisztelt és elismert virtuóz, aki nem csak kiváló gyorsasággal és pontossággal játssza le a szólókat, de különleges effekteket állít elő pusztán a gitárja segítségével, amelyek nagyon színessé teszik a zenekari hangzást. A ritmusszekció tagjai után is kapkodtak szakmai berkeken belül, miután feloszlott a zenekar.
Egy Rage Against The Machine könyvtől elvárnánk, hogy 50-50%-ban tartalmaz zenei és politikai részeket. Sőt, tekintve, hogy sok rajongó inkább a zene miatt kedveli őket, plusz ezt a könyvet inkább a kapitalizmus keretei között adták ki, kb. 80-20% arányra számíthatunk a zene javára. Szerencsére ez az arány pont fordítva áll! A politika jóval hangsúlyosabb teret kap a könyvben, és pont ettől lesz izgalmas olvasmány. Sőt! Joel McIver nem finomkodik. Bár a kommunizmus szó egyetlen egyszer sem hangzik el a műben, az olvasó végig szembesülhet a kapitalizmus marxista kritikájával. Fidel, Che és Marx is említve van a műben, Noam Chomskyt pedig egyenesen több helyen is szó szerint idézik. Ezen kívül van egy jó nagy adag Mumia Abu-Jamal, Leonard Peltier és Fekete Párducok is. Sőt! Chomsky már az első fejezet első oldalán megszólal. Csakúgy, mint az együttes tagjai, akik szintén nem rejtették soha véka alá véleményüket és politikai meggyőződésüket. A zenekar történetét kiválóan viszi végig a könyv a tagok kezdeti útkeresésétől – más bandákban is -, egészen a feloszlásig, új bandák alapításáig, majd az újra egymásra találásig, amely az X Faktor legyőzésének kalandjában csúcsosodott ki.
A zenekar történetét persze folyamatosan a politikai tevékenységük is szegélyezi, amely a tagok nyilatkozataiban jelenik meg a könyvben, amely ezáltal rengeteg jó idézetet tartalmaz. A könyv szerkesztése néhol nem logikus. Egy ponton elkezd foglalkozni egy politikai témával, amely egyszer csak átvált egy Pamera Satterwhite-tal készített interjúba. A szocialista írónő érdekfeszítő válaszokat ad a riporter kérdéseire, ennek ellenére mégis a levegőben lóg a dolog, mert a Rage Against The Machine-hez közvetlenül semmi köze.
A mű eredeti alcíme nem Frontvonalban, hanem Know Your Enemy (Ismerd az ellenséged), amely az egyik legnépszerűbb RATM dal címe.
A könyv különlegessége, hogy a magyar kiadás előszavát Csongor Bálint írta, aki a népszerű hazai Subscribe metálzenekar énekese. A Subscribe tagjai működtetik a Guilty Parties mellékproject-zenekart, amely a Rage Against The Machine dalait játssza élőben.
Mindent összevetve a könyv remek olvasmány, politikailag rendkívül korrekt. Díjazzuk Joel McIver bátorságát, aki nemhogy nem akarta szőnyeg alá söpörni a zenekar politikai véleményét, de inkább rendesen ki is domborította azt. Tisztelet a kiadónak, hogy Magyarországon egy ilyen művet ebben a rezsimben meg mertek jelentetni.