Az elmúlt 28 év politikai hatalma a médiáján keresztül mindent elkövetett, hogy kiirtsa a kultúrát.
A kulturált és művelt ember ugyanis veszélyes elnyomóira. Míg a szocializmus rendszere még ösztönözte és lehetővé tette a kulturált szórakozást, a könyvtárak és színházak látogatását, a minőségi zenei produkciók állami támogatását és a magyar irodalom legszebb remekeinek világszínvonalú filmre vitelét (és ugyanakkor a szemét tiltását), a rendszerváltás utáni rezsimek hátraarcot vettek, az érték helyét átvette a mocsok, az erkölcs helyét pedig a nacionalista uszítás és butítás.
Eljött a valóságshow-k, az álvalóságshow-k, a rasszista beszélgetős műsorok kora, amelyben a társadalom elé olyan kulturális példákat állítottak, amelyeket követve az ember fogyasztóvá silányul, amelyben a tömeg egyik fele passzívan tűri önnön elnyomását, a másik fele pedig aktívan közre is játszik benne.
A legújabb követendő kulturális minta az Észbontók című sorozat legújabb évada, valamint a Feleségek luxuskivitelben nevű új förmedvény, amelyben a magyar nép csodálkozhat az idiótákon.
Igen! Ez kell a fogyasztó népnek. A tévé előtt ülő értéktelen emberek végre megláthatják, hogy ők talán annyira nem is szánalmasak. Az Észbontók című műsorban ugyanis teljesen hülye emberek gondolkoznak alapvető műveltségi vagy logikai kérdéseken, és azon rendre kudarcot vallanak, miközben teljesen ostobán tévelyegnek, logikáznak és következtetnek. Jót tesz ez a fogyasztó tévénéző önbecsülésének. Megnyugszik: „Lám, van, aki még nálam is hülyébb.” Talán még el is hitetik vele, hogy ő okos, mivel ő nem bukna meg egy olyan kérdésen, hogy melyik évben volt a 48-as szabadságharc.
Aztán átkapcsol a luxusfeleségekre, amelyből rájöhet, hogy a burzsoá újgazdag újarisztokrácia szintén idióta. Vagy azért, mert nőként egy nyávogós, hisztis, ostoba némber, vagy mert férfiként ilyenekkel köti össze az életét. És ki akarna ilyen idióta lenni? A tanulság: „Jó nekem itt a kis elnyomott szerepemben a kis karosszékemben a kis tévém előtt.”
A fogyasztót így gondolkodásában megfosztják (a gondolat – tudjuk – veszélyes fegyver), és passzivitásra késztetik. Esetleg egy kis felesleges hőbörgésre olyan dolgok miatt, amik a tévében nem igazak.
Ezek a műsorok ugyanis pont ugyanolyan hazugok és képmutatók, mint maga az egész kapitalista rendszer, amelyben élünk (vagy élni próbálunk). Azok az emberek ugyanis az Észbontókban NEM idióták. Azok a luxusfeleségek NEM elviselhetetlen, nyűgös cédák. Pusztán SZEREPET JÁTSZANAK!
Közben persze a fogyasztó tévénéző a tökhülye, mert a média és az egész rendszer tökhülyének nézi.
Mondhatnánk, hogy nyugodjanak meg! Az Észbontók és a Luxusfeleségek nem áldozatok! De ne nyugodjanak meg! A képernyők előtt Önök az áldozatok!