A MI IDŐNK
  • Főoldal
  • Bemutatkozás
  • Impresszum
  • Manifesto of the European Left
  • English

A MI IDŐNK

AZ EURÓPAI BALOLDAL PORTÁLJA

Menu
  • Hírek
    • Belföld
    • Külföld
  • Forradalom
  • Antiimperializmus
  • Antifasizmus
  • Elemzés
  • Programok
  • Tudomány
  • Kultúra
  • Történelem
  • Európai Baloldal
  • EP Baloldal
  • Környezetvédelem
  • Ateizmus
  • Kurdisztán
  • Koronavírus

Zseniális a Rammstein mozis koncertfilmje

2017. március 25.

Ritkaság, hogy egy zenekar koncertfilmjét moziban is meg lehet tekinteni. A Rammstein: Paris koncertjének viszont egyértelműen vásznon volt a helye!

A Rammstein volt az a zenekar, amely már egész korán társadalomkritikus hangokat is megütött. Szerencsétlenségükre németül énekeltek (bár más szempontból ez előny volt), és rengetegen ok nélkül rájuk tolták a „náci” jelzőt, hiszen még katonás ritmusok is tarkították a zenét. Erre a zenekar lépett, és nyíltan el kezdte vállalni baloldali kötődését vörös csillagos poszterrel, dalszövegekkel, Brechtre utalással, a Német Kommunista Párt indulóinak szövegi elemeinek átvételével, interjúkban az NDK méltatásával, rendszerkritikával. Sőt, egy slágerük (Mein Land) még a bevándorlóellenes neonácikat is kigúnyolta.

A zenekar egészen egyedi koncerteket ad. A 2000-es évekig a rockbiznisz arról szólt, hogy az együttesek felvettek albumokat, majd ezeket élő fellépésekkel támogatva promózták. Minél jobb és több koncertet adott valaki, annál jobban vették a CD-ket, ám most a trend megfordult. A zenekarok fő bevételi forrásai a fellépések lettek.

Egy rockkoncert mindig óriási élmény a nézőknek, bár sokáig nézni embereket, ahogy színpadon hangosan játszanak, néhol unalmas lehet. A zenekarok ezen is újítottak és megjelent a „show”. Ezt a trendet használta ki a német Rammstein indusztriális metálzenekar, amely már évtizedek óta nyomja a túlzott színpadi pirotechnikát, a vicces jeleneteket és néhol még a polgárpukkasztó szexualitást is (volt is bajuk belőle).

A Rammstein zenekar bizonyos számaihoz komoly koreográfiát alkalmazott, hogy biztosítsa a nézők számára, hogy ne csak zenei élményük legyen. Szó szerint lángoló gitárok, égő mikrofonállványok, tűzijáték, fényparádé, a billentyűsnek való lángszórós alápörkölés, amikor egy kondérban játszik. Persze a Rammstein koncerteken voltak dalok, amelyeket normálisan is előadtak. A Rammstein: Paris célja azonban az volt, hogy a leglátványosabb performansz-elemeket elővegyék, és belesűrítsék egyetlen koncertfilmbe. Az eredmény: leesett állak.

Mert a Rammstein koncertfilm az elsőtől az utolsó pillanatig végig üt. Nem egy szokványos koncertet vártunk, ha már mozis premierje volt a hamarosan megjelenő DVD/CD/Blu-ray-nek. És ezt meg is kaptuk. A show tökéletesre sikerült. Mi a különlegessége? Tulajdonképpen egy koncertet látunk, de olyan színvonalon, mint az egyetlen slágerre megalkotott koncertes videóklippeké. Csakhogy itt minden dal olyan, mintha egy koncertvideóklip lenne. A felvételek csodaszépek. A mozgások jól koreografáltak. És kemény filmes utómunka is folyt digitális effektekkel, speciális vágásokkal, belassított felvételekkel, montázsokkal, a fényjátékokkal. Néha nehéz eldönteni, mi az, ami ténylegesen megtörtént a színpadon, és mi az, amit a koncertfilm alkotógárdája utólag adott hozzá.

És itt adhatunk egy virtuális Oscar-díjat Jonas Akerlund rendezőnek, aki hihetetlen jól komponált meg minden részletet. És ebben a zenekar is abszolút partner volt. Elég ugyanis egyetlen baki, egy kis késés, és egy egész jelenet mehetett volna a kukába, például, mikor a zenekar a koncert előtt zenére bevonult és a végén a gongra fáklyát gyújtott; vagy amikor a lángoló gitárokat el kellett dobni, és a következő refrénre a sötétben felvenni a sértetlen hangszereket és azokkal folytatni a dalt.

Az operatőri munka zseniális, érződik, hogy rengeteg kamera vette a fellépést, és minden egyes ember pontosan tudta, mikor mit hogyan vegyen fel, legyen akár szó az énekes tekintetéről, vagy a közeli gitárfelvételekről.

A Rammstein: Paris azonban még mindig több, mint egy vizuális orgia. A zene is nagyon a helyén van. A dalok kiválasztása kiváló (kivéve talán a botrányos Pussy-t, amely csak habfürdős showelem miatt lett része a repertoárnak). Hiányérzet persze mindig van, hiszen a Rammsteinnek csak a kislemezen megjelent slágerei is kitesznek két koncertnyi anyagot. Dehát ez a zenekar immár negyedik (!) koncertlemeze, és az előző három sem volt piskóta.

A zenészek kiváló formában vannak: nincs félrenyúlás a gitárokon (vagy utómunkával pillanatok alatt megoldották), és az énekes Till Lindemann is a legjobbját hozza, sőt! Bizonyos dalok érzelmileg sokkal jobban átjönnek (rajongók hasonlítsák össze pl. a Keine Lust kiállásának lassabb énekét a korábbi koncertverziókkal vagy akár a stúdiófelvétellel.)

És a negatívumok: hiába zseniális az alkotás, a Rammstein mégiscsak rétegzenét játszik, amelytől az átlagember falra mászik. Ez a koncert persze nem is nekik készült. Ami biztos, hogy a Rammstein most rengeteg új embert szólít meg, és olyan rockerek is rajongók lesznek, akik nem az indusztriális műfajban utaztak. A Rammstein ezen kívül képes volt a nem metálos fiatalokkal is megszerettetni magát… jó dalokat írtak és ennyi!

Ami felróható az a polgárpukkasztás eltúlzása. Az még oké, hogy szadomazojáték keretein belül a nőnek öltözött dobos pórázon átvezeti a kutyaként csaholó zenekart egy közönség felett kiépített hídon egy kisebb színpadra, hogy ott további dalokat is eljátszanak, de, amikor még a spriccelő műpénisz is előkerül, az az a pillanat, amit az akadémiák már nem díjaznak. Pedig ez a film komoly díjakra esélyes. Persze ez a film sem az akadémiáknak készült.

Szintén felróható még, hogy furcsa mód a közönséget teljesen mellőzték. Persze bizonyos snittekben látható a tömeg, és hallható a hangja, de a felvételek 99%-ban a zenekarra fókuszálnak, még akkor is, amikor teátrálisan a végén meghajolnak és térdre ereszkednek a közönség előtt. Ezt azzal próbálták kompenzálni, hogy a felirat alatt viszont csak a közönség arcait mutatják közelről.

Mindent összevetve: aki szereti kicsit is a Rammsteint, az rohanjon az első boltba a kiadványokért. Számos formája lesz:

– letölthető digitálisan

– dupla CD audió

– DVD vagy Blu-Ray Digi-Pak csomagolásban

– 4 bakelitlemezes + 2 CD + Blu-Ray verzió

– dupla CD + Blu-Ray vagy DVD nagyobb csomagolásban

– dupla CD + Blu-Ray lézergravírozott fémfedeles csomagolásban.

A Rammstein DVD koncertek mindig szép formátumban jelennek meg, ezért nyilván az áruk is borsos lesz. Ez ne vegye senki kedvét.

A zenekari honlap szerint a 2012-es turnén, amelynek állomása volt ez a párizsi koncert, 99 fellépést nyomtak le, 100 hangszóróval, 380.000 wattos hangrendszerrel, 25 teherautóval és 125 fős személyzettel.

Kultúra, bemutató, DVD, koncert, koncertfilm, kritika, Live in Paris, metál, mozi, Paris, Rammstein, rock
Facebook Pagelike Widget

RSS | Atom

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2023 A MI IDŐNK.

Magazine WordPress Theme by themehall.com