Ritkaság, hogy egy zenekar koncertfilmjét moziban is meg lehet tekinteni. A Rammstein: Paris koncertjének viszont egyértelműen vásznon volt a helye!
A Rammstein volt az a zenekar, amely már egész korán társadalomkritikus hangokat is megütött. Szerencsétlenségükre németül énekeltek (bár más szempontból ez előny volt), és rengetegen ok nélkül rájuk tolták a „náci” jelzőt, hiszen még katonás ritmusok is tarkították a zenét. Erre a zenekar lépett, és nyíltan el kezdte vállalni baloldali kötődését vörös csillagos poszterrel, dalszövegekkel, Brechtre utalással, a Német Kommunista Párt indulóinak szövegi elemeinek átvételével, interjúkban az NDK méltatásával, rendszerkritikával. Sőt, egy slágerük (Mein Land) még a bevándorlóellenes neonácikat is kigúnyolta.
A zenekar egészen egyedi koncerteket ad. A 2000-es évekig a rockbiznisz arról szólt, hogy az együttesek felvettek albumokat, majd ezeket élő fellépésekkel támogatva promózták. Minél jobb és több koncertet adott valaki, annál jobban vették a CD-ket, ám most a trend megfordult. A zenekarok fő bevételi forrásai a fellépések lettek.
Egy rockkoncert mindig óriási élmény a nézőknek, bár sokáig nézni embereket, ahogy színpadon hangosan játszanak, néhol unalmas lehet. A zenekarok ezen is újítottak és megjelent a „show”. Ezt a trendet használta ki a német Rammstein indusztriális metálzenekar, amely már évtizedek óta nyomja a túlzott színpadi pirotechnikát, a vicces jeleneteket és néhol még a polgárpukkasztó szexualitást is (volt is bajuk belőle).
A Rammstein zenekar bizonyos számaihoz komoly koreográfiát alkalmazott, hogy biztosítsa a nézők számára, hogy ne csak zenei élményük legyen. Szó szerint lángoló gitárok, égő mikrofonállványok, tűzijáték, fényparádé, a billentyűsnek való lángszórós alápörkölés, amikor egy kondérban játszik. Persze a Rammstein koncerteken voltak dalok, amelyeket normálisan is előadtak. A Rammstein: Paris célja azonban az volt, hogy a leglátványosabb performansz-elemeket elővegyék, és belesűrítsék egyetlen koncertfilmbe. Az eredmény: leesett állak.
Mert a Rammstein koncertfilm az elsőtől az utolsó pillanatig végig üt. Nem egy szokványos koncertet vártunk, ha már mozis premierje volt a hamarosan megjelenő DVD/CD/Blu-ray-nek. És ezt meg is kaptuk. A show tökéletesre sikerült. Mi a különlegessége? Tulajdonképpen egy koncertet látunk, de olyan színvonalon, mint az egyetlen slágerre megalkotott koncertes videóklippeké. Csakhogy itt minden dal olyan, mintha egy koncertvideóklip lenne. A felvételek csodaszépek. A mozgások jól koreografáltak. És kemény filmes utómunka is folyt digitális effektekkel, speciális vágásokkal, belassított felvételekkel, montázsokkal, a fényjátékokkal. Néha nehéz eldönteni, mi az, ami ténylegesen megtörtént a színpadon, és mi az, amit a koncertfilm alkotógárdája utólag adott hozzá.
És itt adhatunk egy virtuális Oscar-díjat Jonas Akerlund rendezőnek, aki hihetetlen jól komponált meg minden részletet. És ebben a zenekar is abszolút partner volt. Elég ugyanis egyetlen baki, egy kis késés, és egy egész jelenet mehetett volna a kukába, például, mikor a zenekar a koncert előtt zenére bevonult és a végén a gongra fáklyát gyújtott; vagy amikor a lángoló gitárokat el kellett dobni, és a következő refrénre a sötétben felvenni a sértetlen hangszereket és azokkal folytatni a dalt.
Az operatőri munka zseniális, érződik, hogy rengeteg kamera vette a fellépést, és minden egyes ember pontosan tudta, mikor mit hogyan vegyen fel, legyen akár szó az énekes tekintetéről, vagy a közeli gitárfelvételekről.
A Rammstein: Paris azonban még mindig több, mint egy vizuális orgia. A zene is nagyon a helyén van. A dalok kiválasztása kiváló (kivéve talán a botrányos Pussy-t, amely csak habfürdős showelem miatt lett része a repertoárnak). Hiányérzet persze mindig van, hiszen a Rammsteinnek csak a kislemezen megjelent slágerei is kitesznek két koncertnyi anyagot. Dehát ez a zenekar immár negyedik (!) koncertlemeze, és az előző három sem volt piskóta.
A zenészek kiváló formában vannak: nincs félrenyúlás a gitárokon (vagy utómunkával pillanatok alatt megoldották), és az énekes Till Lindemann is a legjobbját hozza, sőt! Bizonyos dalok érzelmileg sokkal jobban átjönnek (rajongók hasonlítsák össze pl. a Keine Lust kiállásának lassabb énekét a korábbi koncertverziókkal vagy akár a stúdiófelvétellel.)
És a negatívumok: hiába zseniális az alkotás, a Rammstein mégiscsak rétegzenét játszik, amelytől az átlagember falra mászik. Ez a koncert persze nem is nekik készült. Ami biztos, hogy a Rammstein most rengeteg új embert szólít meg, és olyan rockerek is rajongók lesznek, akik nem az indusztriális műfajban utaztak. A Rammstein ezen kívül képes volt a nem metálos fiatalokkal is megszerettetni magát… jó dalokat írtak és ennyi!
Ami felróható az a polgárpukkasztás eltúlzása. Az még oké, hogy szadomazojáték keretein belül a nőnek öltözött dobos pórázon átvezeti a kutyaként csaholó zenekart egy közönség felett kiépített hídon egy kisebb színpadra, hogy ott további dalokat is eljátszanak, de, amikor még a spriccelő műpénisz is előkerül, az az a pillanat, amit az akadémiák már nem díjaznak. Pedig ez a film komoly díjakra esélyes. Persze ez a film sem az akadémiáknak készült.
Szintén felróható még, hogy furcsa mód a közönséget teljesen mellőzték. Persze bizonyos snittekben látható a tömeg, és hallható a hangja, de a felvételek 99%-ban a zenekarra fókuszálnak, még akkor is, amikor teátrálisan a végén meghajolnak és térdre ereszkednek a közönség előtt. Ezt azzal próbálták kompenzálni, hogy a felirat alatt viszont csak a közönség arcait mutatják közelről.
Mindent összevetve: aki szereti kicsit is a Rammsteint, az rohanjon az első boltba a kiadványokért. Számos formája lesz:
– letölthető digitálisan
– dupla CD audió
– DVD vagy Blu-Ray Digi-Pak csomagolásban
– 4 bakelitlemezes + 2 CD + Blu-Ray verzió
– dupla CD + Blu-Ray vagy DVD nagyobb csomagolásban
– dupla CD + Blu-Ray lézergravírozott fémfedeles csomagolásban.
A Rammstein DVD koncertek mindig szép formátumban jelennek meg, ezért nyilván az áruk is borsos lesz. Ez ne vegye senki kedvét.
A zenekari honlap szerint a 2012-es turnén, amelynek állomása volt ez a párizsi koncert, 99 fellépést nyomtak le, 100 hangszóróval, 380.000 wattos hangrendszerrel, 25 teherautóval és 125 fős személyzettel.