A szélsőséges, antikommunista történelem-hamisítás minden erejével próbálja dehonesztálni a jelenlegi munkásmozgalmat.
A kommunista kifejezésbe ezért minél inkább bele próbálják tuszkolni a sztálinizmust, a dzsucsét és a Pol Pot féle Vörös Khmer rezsimet, amelyek külsőségeikben, perifériás elemeiben, felületesen tényleg hasonlítanak kommunista rendszerhez, ám lényegi pontokban radikálisan eltérnek a marxi elmélettől. A mai jobboldali agymosás annak ellenére próbálja összemosni ezeket a bűnös rezsimeket a valódi szocializmussal, hogy ezektől a mai munkásmozgalom pártjainak, szervezeteinek és aktivistáinak túlnyomó többsége teljesen elhatárolódik és azokat elítéli.
Ennek ellenére az agymosás sikeres, és a mai fiatalok és átlagpolgárok teljesen egy lapon említik (ha ismerik) a Pol Pot féle rémuralmat a szocializmussal, holott
1) a Vörös Khmer rezsim tevékenysége alapjaiban ellentétes a marxi-lenini elmélettel;
2) Pol Pot hadseregét a CIA és a brit titosszolgálat is támogatta a vietnami kommunisták ellen;
3) Pol Pot rémuralmának a valóban kommunista vietnamiak bevonulás vetett véget;
4) a rezsim bukása után az Egyesült Államok és szövetségesei nyomására az ENSZ-ben még évekig a Pol Pot rezsim képviselte Kambodzsát, holott ekkor már nyilvánvalóak voltak a rendszer bűnei.
Hogy megvilágítsuk, hogy ez a rendszer mennyire távol állt a kommunizmustól, Kádár János szavaihoz nyúlunk vissza:
“Az Egyesült Államok vietnami veresége után abban reménykedtünk, hogy Indokínában nyugodtabb esztendők következnek, és az ott élő népek végre saját helyzetük javításával foglalkozhatnak. De nem így történt. Az Egyesült Államok veresége után a maoista vezetés minden lehetséges módon támogatta a maga képére formált Pol Pot-féle kambodzsai rezsimet, amelynek semmi néven nevezendő köze nem volt a szocializmus, a kommunizmus eszméihez, és kegyetlen dolgokat művelt, a népirtástól sem riadt vissza. Ugyanez a kínai vezetés fegyverrel támadt a szocialista Vietnamra s annak sokat szenvedett népére. Az új, a születőben levő demokratikus, szabad Kambodzsában, amely élvezi a Vietnami Szocialista Köztársaság testvéri segítségét, most javul a helyzet. Mint tudják, itt van Budapesten a Heng Samrin vezette kambodzsai küldöttség, s tárgyalásokat folytatunk velük. A tőlük kapott tájékoztatásból kitűnik, hogy Kambodzsában konszolidációs folyamat bontakozik ki, de tartósan azzal kell számolni, hogy ott még sokára lesz nyugodt és békés a helyzet.”
/ FELSZÓLALÁS A BELÜGYMINISZTÉRIUM PARANCSNOKI ÉRTEKEZLETÉN – 1980. november /
“A bonyolult nemzetközi helyzetben a harmadik neuralgikus pont Dél-kelet-Ázsia. Amikor erre a térségre gondolunk, elsősorban Vietnam jut eszünkbe. Álláspontunk következetes és világos. A vietnami néppel teljes mértékben szolidárisak voltunk akkor is, amikor a gyarmatosítók ellen harcolt, akkor is, amikor az amerikai agresszióval szemben védelmezte szabadságát és függetlenségét, és akkor is, amikor Kína intézett agresszív támadást ellene. Szolidaritásunk továbbra is töretlen, mert a vietnami népnek igaza van. Igazságos ügyért, törvényes jogaiért harcol. Ugyancsak szolidárisak vagyunk Kambodzsa demokratikus erőivel és Laosszal. Kívánjuk, hogy Vietnam, Kambodzsa és Laosz önálló, szabad országként élhessen, hogy népeik békében építhessék országukat, szebb jövőjüket. Az olyan manőver azonban, mint amilyen a napokban az ENSZ-ben is történt, ugyanúgy nem segíti elő Dél-kelet-Ázsia problémáinak megoldását, mint a vietnami menekültek ügye körül csapott lárma. Az ENSZ-ben a mandátumvizsgáló bizottság jelentése alapján közgyűlési határozat született arra, hogy a Pol Pot-rezsim képviselői foglalják el Kambodzsa helyét. Nem sokkal előbb Havannában az el nem kötelezett országok úgy foglaltak állást, hogy Kambodzsa helyét nem töltik be. Ebből egyszerű logikával is következtethetünk arra, hogy ez a visszás ENSZ-határozat milyen erőknek köszönhető. A Pol Pot-rezsim rövid, de dicstelen működésének korszaka alatt barbár népirtást követett el, mindvégig agresszív fegyveres provokációt folytatott Vietnam ellen. Kambodzsa demokratikus erői helyesen, népük érdekében jártak el, s Vietnam is törvényes jogait védelmezve nyújtott nekik segítséget. A Pol Pot-rezsim megbukott, s akármilyen határozatot hoznak bárhol is, ez a rezsim Kambodzsa ügyeit már soha nem fogja intézni. A politikai józanság azt diktálja, hogy a nemzetközi fórumokon is mielőbb a kambodzsai nép törvényes képviselői foglalhassák el az őket joggal megillető helyet.”
/ BESZÉD A BUDAPESTI PÁRTAKTÍVA-ÉRTEKEZLETEN – 1979. SZEPTEMBER /