Mikrobák formálták ezeket a sziklákat a Marson?

A Curiosity által lefényképezett marsi sziklák kísértetiesen hasonlítanak azokra, amelyeket a Földön a mikrobák formáltak.

A megfigyelés még távolról sem bizonyíték rá, hogy a sziklákat élőlények formálták, mindazonáltal ez a legígéretesebb lelet, amit a marsi küldetés eddig talált.

A Mikrobiálisan Indukált Szedimentációs Struktúrák (MISS) jelentik a legrégibb bizonyítékait a földi életnek, amely 3,5 milliárd éves. Ezek hasonlóak, de laposabbak, és nehezebben észrevehetők, mint a sokkal híresebb sztromatolitok.

A MISS akkor keletkezik, amikor baktériumtelepek kalcium-ionokat precipitálnak, hogy réteges struktúrát hozzanak létre, amely összetömörödve sziklát alkot. Dr. Nora Noffke, az Old Dominion Egyetemről, aki felfedezte a Föld legősibb MISS-ét, észrevette egy ilyen szikla körvonalait a Curiosity által a Marson, a Gillespie Lake-nél készült felvételeken. A hasonlóság annyira szembeötlő, hogy az is látja, aki nem töltött el éveket a megkövült mikrobiológiai populációk tanulmányozásával – mondta Noffke.

Noffke elmagyarázta az asztrobiológiai megfigyeléseit. Érdekesség, hogy a homokkő, amelyre rámutatott, 3,7 milliárd éves lehet, majdnem annyi idős, mint amelyeket Nyugat-Ausztráliában talált.

„A marsi élet bizonyítékai nélkül, a Vörös Bolygó mikrobiális ökoszisztémájának rekonstruálása (és annak változásai) puszta spekuláció,” – írja. „Érdemes megjegyezni, hogy a mikrobális biofilmek és gyakran a réteges összecsapzódások a Földön majdnem minden szilárd anyagon kifejlődnek, amelyeket periodikusan víz ér.”

„A Gillespie Lake homokkövének három litofáciesze (az adott képződmény litológiai, szedimentológiai arculata) centiméter-méter skálán ugyanazt a struktúrát mutatja makroszkópos morfológiailag, mint a földi MISS, amely eróziós maradványokat, zsebeket, csomós szilánkokat, hengereket, kiszáradási hasadékokat és gázkupolákat is tartalmaz,” – írja Noffke. Továbbá megjegyzi, hogy ezek nem véletlenül alakultak így, hanem bizonyos módokon „látszik, hogy az idők során változtak.” Vagy merhetjük azt mondani: kifejlődtek.

Noffke többet is tett, mint rámutatott az azonosságokra, ezt egy óriási, 23 oldalas cikkben tette. Körvonalazott egy „stratégiát a jelenlegi és jövőbeni Mars küldetések számára, hogy detektáljanak, azonosítsanak, megerősítsenek és elkülönítsenek lehetséges MISS-eket.”

A Spirit, az Opportunity a Curiosity által nyert bizonyítékok hulláma az ősi marsi vízre alátámasztja a reményt, hogy a Marson egyszer  bőséges élet létezhetett, amely a föld alatti zsebekben túlélhetett. Noffke nem az első, aki bizonyítékokat lát a marsi sziklákon található mikrobiális tevékenységre, de a gazdag tapasztalata a földi formációk terén hitelt ad a munkájának.

A Noffke által megfigyelt playák (mélyesések) olyan jeleket mutatnak, mintha „váltakozó nedves és száraz ősklíma” alakította volna ki, amely fokozatosan szárazabb lett, mint sok esetben a Földön. Néhány helyen Noffke a jeleit látja a „mikrobiális összecsapzódások kialakulásának és következményes bomlásának.” Máshol további szinteket vél felfedezni, amelyben gázok rekedtek az összecsapzódások alatt, amelyek kupolákat alkottak, amelyek átszakadtak, lyukakat hagyva maguk után. Ez megegyezik a Földön található különféle struktúrák széles skálájával, részben az ismert legidősebbekkel.

Noffke elismeri, hogy nem-biológiai hatások is kialakíthatnak hasonló struktúrákat, mint amelyeket megfigyelt, de hozzáteszi, hogy ilyen mértékű azonosság „rendkívüli egybeesést” követelne.

forrás: IFLScience

Vélemény, hozzászólás?