A szélsőjobb mellett még a neoliberálisok is szájukat elhúzva fanyalognak, mikor az Aczél-féle kultúrpolitika kifejezést hallják.
Akár tetszik, akár nem, ha mérlegre tesszük a Kőszívű ember fiainak, az Egri csillagoknak, az Aranyembernek a megfilmesítését; vagy a rajzfilmeket a Magyar népmeséken át Dr. Bubón keresztül a Mézga családig; másik oldalra pedig elhelyezzük a Mónika Show, a valóságshow-k és az ultranemzeti Honfoglalás, Sacra Corona és Szabadság Szerelem nyálas borzalmait, akkor kimondhatjuk, hogy a szocialista kultúra minden tekintetben felsőbbrendű volt a mai kapitalistánál.
És akkor még nem is beszéltünk a könyvtárak számáról, az olvasottságról, és arról a korszakról, amikor a színházlátogatás nem a sznobok státusz-szimbóluma volt, hanem a nemzeti kultúra része.
Manapság a nemzetinek csúfolt kormány nyomokban sem annyira nemzeti, mint amennyire Aczél György alatt volt.
A Fidesz-rezsim hatalomhoz görcsösen ragaszkodó stratégiájának célja minden fronton ultrajobboldali-ultranacionalista, valamint antikommunista és munkásellenes agymosással kábítani azon néptömegeket, akik szintén a rendszer kárvallottjai, csak a nemzeti rózsaszín köd miatt észre sem veszik, vagy észre sem akarják venni.
Ezen stratégia legújabb produktuma a nemzeti csalogánnyá vedlett Tóth Gabi, valamint a Belga zenekar rémálmát, a magyar nemzeti hip-hop-ot életre keltő Fankadeli koprodukciójának borzalmas dala: Egy az isten.
A sztori háttere, hogy a Pozsonyi csatára kell emlékezni, amely azon kevés történelmi események egyike, amikor a magyarok győztek. Amúgy a csatáról lényegében semmit nem tudunk, sokak még a helyszínt is más helyre teszik (Zalavári csata). A találgatások szerint Árpád nagyfejedelem is ebben a csatában halhatott meg, de erre sincsenek bizonyítékok. A jobboldali megmondóemberek a történelmi hézagokat kitöltve a Pozsonyi csatát „világtörténelmi jelentőségűnek” próbálják beállítani (Czakó Gábor), bár a korabeli nemzetközi forrásokban nem igazán szerepel. A Don-kanyar bűnöseinek szellemi örökösei most újra a Pozsonyi csatával tetszelegnek, amelyről dokumentumfilm fog megjelenni az amúgy Fidesz-fasiszta „köz”médiában.
Ennek felvezetése az Egy az isten című nemzeti nyáldal, amely vetekszik az Ismerős Arcok Nélküled című förmedvényével.
A Youtube-on már több mint kétszer annyian dislike-olták (azaz fejezték ki nemtetszésüket), mint ahány pozitív lájkot kapott. A negatív kommenteket is törölgetik serényen.
Majd megszólal Tóth Gabi rendkívül hiteles háborús felhívása:
„Mikor harcba kell menni és véremet adni, én nem feledem egy az Isten.”
Valahogy tényleg nehéz a vérét adó Tóth Gabit autentikusan elképzelni a pozsonyi csatában. Kb. mint nemzetihiphop Fankadelit, aki még a 2006 előtti suhancrapjével sem volt hiteles, hátmég nacionalista zenei produkciónak.
Mi erre inkább csak Gyóni Gézát idéznénk válaszul:
„Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…”
Miközben az egész egyazistenből dől a hiteltelenség, a nemzeti cukormázat is leoldja a nemzeti nyál. Olyan nagyképű kijelentésekkel van tele, hogy „Mikor eljön a halál, a szemébe nézünk,…”, miközben tisztában vagyunk vele, hogy a két konformista előadó valószínűleg a könnyeivel és más testi anyagai visszatartásával sem tudna megbirkózni, mikor szembesülnének a háború nyers poklával.
Ráadásul az egész dalszöveg totál inkoherens. Nincs semmiféle kapocs az egymás után pakolt léleksimogató, majd harcra hívó mondatok között:
„Ősök sorsai, sorsok a mostban, aranyló szikra a dobokban lobban.
Etesd a szíved a tett erejével, bukása várja ki, soha nem térdel.
A szándék a fontos, a többi csak köd, éjre a nap az egyetlen örök.
Ki lombok alatt él, földeken átvág, fák hozománya építi bárkád.”
Az öt versszak során ötször jelenik meg az árják kedvenc szava: a vér. Még több esetben van utalás erőszakra például a kard szimbólumával. Ez még érthető is lenne, ha a ténylegesen a pozsonyi csatával összefüggő szöveget hallanánk, azonban erre semmiféle utalás nincs a dalban.
És mitől lesz nyál? Attól, hogy teljesen értelmetlen – de minél fennköltebbnek imponáló – költői képekkel rakták tele, amelyekre semmiféle magyarázat nincsen:
„Mikor csillagok fénye szívem menedéke, én nem feledem egy az Isten.” (A YouTube link alatti hivatalos dalszöveg helytelen vesszőhasználatára is kitérhetnénk, de már széles körben ismert a turbómagyarok saját anyanyelvükön való megszólalásának és helyesírásának borzalmas színvonala.) Teljesen megmagyarázhatatlan, hogyan lesz a csillagok fénye az éneklő alany szívének menedéke. Hogy nyújthat több csillag által kibocsájtott fotonhalmaz menedéket valaki szívének? Mire gondolt a költő? Valószínűleg semmire, mert ennek semmi értelme.
Aztán: „Lovam szőrén már csillan a nap, az égi kapu mindig nyitva marad,” – Itt talán az égi kapu a mennyországra lehet utalás, ezt értjük, de mi köze van a lószőrön csillanó naphoz? Már megint semmi értelme.
Aztán: „Ősök sorsai, sorsok a mostban, aranyló szikra a dobokban lobban.” Az talán érthető, hogy az őseink sanyarú vagy győzedelmes sorsa most is fellelhető ma is sanyarú és győzedelmes emberek sorsában. De ez semmitmondóan triviális és felesleges megállapítás, mert mindenre igaz. De hogy jön ide az aranyló szikra és hogy lobban fel a dobokban? Ennek megint SEMMI értelme.
Aztán „Vérem a vérrel, húsom a hússal, földi igazság szállj a turullal.” Nem értjük, mi történik a költő vérével és más általános vérrel, illetve a húsokkal. Szintén érthetetlen, hogyan száll a földi igazság egy turullal. Egyáltalán mi az a földi igazság? Ha egy az isten, akkor nem csak égi igazság létezik? Mi a különbség? A turul bálványimádata mellesleg nem kis bűn az egyazistent dúdolászó kereszténység szemében. Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség keményen elítéli és rengeteg helyen szerepel a Bibliában is, hogy őrizkedjünk a pogány bálványimádástól. És miért? Pont azért, mert „egy az isten”.
Az egésznek semmi értelme! Csak némi érzelmi töltetet próbálnak közvetíteni a kulcsszavakkal, mint vér, kard, ló, csillag, ég, isten, ősök, nap, fény, harc, testvér, turul. Fogták ezeket a szavakat, random elhelyezték egy papíron, a köztük lévő lukakat pedig kitöltötték töltelékszöveggel. Ez nem más, mint klasszikus GICCS. A szöveg lényegében csak ilyen teljesen értelmetlen költői képszerű katyvaszból épül fel, mint az átlag jobboldali szónokok beszédei. Ezen beszédek szintén értelmetlenek, viszont tele vannak tűzdelve a nacionalista hallgatóság lelkét simiző kulcsszavakkal. A jobboldali szónoklat úgy épül fel, hogy blablablablablablabla…HAZA!… blablablablablablabla…CSALÁD!… blablablablablablabla…NEMZET!…..
Fankadeli dalszövege pontosan követi ezt a formulát, és bizony úgy tűnik, sokan vevők is voltak erre.
A ragrím borzadálya után (mellyel szintén találkozunk pár helyen a „műben”) feltalálták a kifejezésrímet is: „Mikor eljön a halál, a szemébe nézünk, fogjuk a kardot, és szemébe nézünk.”
A zenében ugyan vannak ízlések és pofonok, de attól még létezik az, hogy egy zene objektíven ROSSZ. Lényegében egyetlen minimalista „dob”téma megy végig, amely egyetlen törzsi jellegű dobhangból és egy tapsból áll, néhol a taps helyett cintányérszerű dobgéphang, mind rettenetesen mű. A dallamvezetés totál unalmas, ráillik két akkordra. Tóth Gabi nyújtja a szokásos „tudokmagashangotkiénekelniezértakkoraművészvagyok” X-faktoros mentalitást.
Külön kiemelendő, hogy a Pozsonyi csata idején a magyar törzsek és az egyistenhit köszönőviszonyban sem voltak egymással. Épphogy egyistenhitű keresztények ellen harcoltunk a Kárpát-medencében. A csatáról ráadásul korabeli keresztény krónikák fennmaradtak, amelyek kurta szövegei azért leírták, hány papot öltek meg a honfoglaló magyarok.
A videóklipp ráadásul már egy 1990-es évek végén megjelenő videójáték átvezetőjének is szánalmas lett volna.
Már csak az a kérdés, vajon milyen összegekből készült, és került-e bele az adófizetők drágán megtermelt pénze is? A projektért felelős Magyarságkutató Intézet tudomásunk szerint egyelőre nem közölt erről részleteket, pedig sajtótermékek már tettek fel erre vonatkozó kérdést.
Ez a dal mindenesetre annyit ér, mint a NER szánalmas és halszagú kulturális ellenforradalma.