Az energiaárak legutóbbi emelkedésének témája ismét visszatért a politikába és a médiába.
Az európai kormányok és a Bizottság gyorsan rövidtávú megoldásokat ajánlottak. De ezek nem elegendőek, hogy megküzdjünk a kihívásokkal, amelyekkel szembesülünk. Egy Lavinia Steinforttal, a Multinacionális Intézet (TNI) kutatójával készült interjúban el is magyarázzák, miért.
“A klímaváltozás a legnagyobb piaci bukás.” Lavinia Steinfort ebben a mondatban foglalta össze a jelen kulcsproblémáját. A neoliberális piaci alapú rendszer nem csak megteremti és kiszélesíti az igazságtalanságokat, hanem nem is képes megküzdeni korunk kihívásaival. Ezt itt mindenki láthatja és az energiaárak emelkedése csak a legújabb döbbenetes példa.
A TNI egy nemzetközi kutató és tanácsadó intézet, amely sok éve dolgozik az energia és klíma témakörében, kritizálva a piaci hozzáállást, valamint követelve az állami tulajdont és a demokratizálást mint a klímaválság megoldást. Steinfort politikai geográfus és aktivista. A TNI kutatójaként olyan állami alternatívákon dolgozik, mint a közszolgáltatások (újbóli) önkormányzati tulajdonba vétele, az energia demokrácia felé történő igazságos átállás, valamint a pénzügyi transzformáció a 99% felé.
Azért találkoztunk vele, hogy beszéljünk az energiaárak jelenlegi csúcsáról és a piaci torzulásokról.
Az energiaárak Európában és világszerte rekord magasságban vannak. Miért történik mindez?
Számos okból. A magyarázat egyik része, hogy a fosszilis üzemanyagok kinyerése egyre inkább extraktívabb lesz, azaz manapság sokkal több energia kell az olaj és a gáz kitermeléséhez, valamint, hogy abból üzemanyag és energia legyen. Ráadásul a klímaválság melegebb nyarakat és hidegebb teleket eredményezett, amely miatt több energiát kell belföldön elhasználni és kevesebb jut exportra.
Szintén vannak ellentmondó vélemények, amelyek próbálják magyarázni ezen áremelkedést. Például, sokan állítják, hogy az árcsúcs jó dolog, mivel arra kényszerít minket, hogy az energiahatékonyság irányában gondolkodjunk és cselekedjünk. Azt hiszem, hogy ebből az érvelésből egy nagyobb kép hiányzik.
Azaz?
Az energiapiacot a profit hajtja. A múlt megmutatta, hogy minél inkább liberalizálták a piacot és megpróbálták a versenyt erősíteni, az egyre nagyobb energiakoncentrációhoz vezetett. Ha nem változtatjuk meg a rendszert, akkor a hosszútávú javaslatok – még a sokat emlegetett nettó zéró célkitűzés is – egyszerűen megerősítik az energia áru jellegét, még akkor is, ha ez nem is teljesen privatizált. A jelenlegi modellel az energia átállás függ az ármechanizmusoktól és a liberalizált piaci profittól. Ezen kereten belül a profitok függnek az állami támogatásoktól, ezért abban a pillanatban, amikor az állami pénz nem folyik tovább a magánvállalatokba, azok abbahagyják a befektetést, amely masszív befektetési deficitet okoz a szektorban. Ez azért van, mert a kormányok pénzt költenek arra, hogy magánbefektetőket vonzzanak, és nem építenek maguknak fenntartható energiaszektort. Ennek nem kellene így lennie egy teljesen állami energiamodellben, mivel minden jövedelmet vissza lehetne invesztálni az energia átállásba, hogy biztosítsák, hogy az igazságosságot és az igényeket szolgálják. Hasonlóan, ingadozó árak sem lennének, ha demokratikus és szükség alapú rendszer lenne, amely az energiát nem versenyképes árunak, hanem jognak és felelősségnek tekinti.
Bár valaki csak jövedelmez a rendszerből…
Hála a piacok liberalizálásának, az európai energia szektor oligopóliummá vált, amelyet öt nagy energiatermelő ural, amelyek szétzúzzák a kis szövetkezeti termelőket, valamint az önkormányzati kísérleteket, amelyekben a kis- és nagyvárosok elkezdenek energiát szolgáltatni a lakosaik számára. De ameddig a verseny és a profitábilis árak döntőek a klímaakcióban, addig a teljes kifejlődött átállás csak vágyálom marad. A piacok és a magán szereplőik egyszerűen képtelenek energiaátállást biztosítani.
Tehát a piac nem csak igazságtalan, de nem is hatékony?
A magánbefektetők lelkesen fektetnek be az energiaszektorba, amikor a profitjuk – néha a 30%-50%-os határ között – az állam által garantált. Az emberek azt gondolhatják, hogy ez szükséges, de ezen egyezmények a nagyvállalatokkal (ismertebb nevén Állami Felvásárlási Egyezmények = PPA) aláaknázzák a klímaátállást. A TNI legújabb kutatása felfedi, hogy a Vattenfall Netherlands, a svéd energiamulti egyik leányvállalata több mint fél milliárd támogatást kapott a kormánytól 2015 és 2020 között. Miközben ez százmilliós profitokat hozott a vállalatnak, a holland megújuló energia termelés majdnem megfeleződött ugyanebben a periódusban. Ez felháborító: állami pénzeket pumpálnak, hogy egyesek profitáljanak, miközben megfúrják az energiaátállást.
Hogy kerülhetünk ki ebből a helyzetből?
Meg kell változtatnunk az áramlatot. Azért, hogy valódi átállás legyen a megújuló energiamodell felé úgy, hogy tiszteletben tartjuk az energiához való jogot, valamint a minden faj számára élhető klímát, vissza kell szereznünk az energiarendszerünket a piactól. Biztosítanunk kell, hogy a munkások és a lakosok – különösképpen azok, akiket leginkább elnyom a rendszer, valamint kiteszik őket a munkások faji, nemi és osztályalapú megosztásának- legyenek azok, akikkel együtt meghatározhatjuk a klíma- és energiapolitikát. Ez a fajta demokratizálódás a gyökerénél fogva kezelné az energiaszegénységet és kényszerítené arra a gazdag országokat és az elitet, hogy radikálisan csökkentsék az energiafelhasználásukat, mivel amikor a nagyvállalatok partvonalra kerülnek és az energiát egyenlően elosztják, a társadalom sokkal kevesebb energiával is működhet.
És hogyan tehetjük ezt meg?
Kezdetben, úgy vélem, ehhez le kell zárni a nagybani és kiskereskedelmi piacot, meg kell állítani az Állami Felvásárlási Egyezményeket, valamint államosítani és önkormányzati tulajdonba kell venni a magán energia vállalatokat. Ha ezt megtettük, a közösségek elkezdhetik az integrált és decentralizált állami tulajdonú modell fejlesztését, hogy lehetővé váljon a részvételi tervezés, a demokratikus kormányzás és a közös fejlesztések.
A Bizottság javaslatai ebbe az irányba mutatnak?
Nem. Az Európai Bizottság jelenlegi eszköztára csak sebtapaszokat nyújt, amelyek nagyon messze vannak a liberalizált piac által okozott ingadoozó árak problémáinak strukturális megoldásától. Ha a Bizottság megfelelő választ akar, akkor meg kell fékeznie a nagyvállalatok hatalmát, és valóban fel kell fognia, hogy az energiamodell és annak megújulókra való átállása állami feladat.
Mik a TNI követelései, hogy ezen célokat elérjük?
A 100%-ig megújuló energiára való átállást, valamint az energia alapvető jogként és közjóként való elismerését úgy kell felfogni, mint ugyanazon érme két oldalát. Sajnálatos módon a hatalomban lévők még mindig csak úgy tekintenek erre a két dologra, mintha konfliktusban állnának egymással. Ezzel párhuzamosan ki kell fejlesztenünk egy globális közjó megközelítést: be kell ismerni a rablás és gyarmatosítás jelenleg is zajló történelmét, az úgy nevezett globális Északnak kell elsőként csökkentenie a mocskos, káros és nem létfontosságú energiafogyasztását, el kell törölni a szellemi szabadalmakat, hogy biztosítani lehessen, hogy a megújuló és környezetvédő technológiák mindenki számára hozzáférhetők legyenek, és végül, klímakártérítést kell fizetni a globális Dél országainak és közösségeinek, hogy demokratikusan virágzó rendszereket formáljanak a saját körülményeik alapján.
EP Baloldal frakció