Hogy hogyan lehet fenntartani egy olyan rezsimet, amelynek minden lépése szembemegy az alapvető erkölcsi normákkal és amely egy évtizede súlyos társadalmi nyomort, feszültségeket és történelmi szégyen tömegét termeli ki?
Egyrészt a Fidesz által megkreált NER rendszerével, amely szemérmetlenül használja fel a fasiszta diktatúrák és más történelmi elnyomó rendszerek eszköztárait. Vallásos és spirituális agymosás, nacionalista sovinizmus, ellenségképkeresés, gyűlölet- és félelemkampány, történelem-hamisítás, állandó hazugságáradat, az anyagi javak korrupt megszerzése és beillesztése a rezsim és a tőkésosztály közti viszony cserekapcsolatába, amelyben a politikai és a gazdasági hatalom pingpong transzefere zajlik.
Az egész nem jöhetett volna létre persze a jelenlegi „ellenzék” dilettantizmusa, erőtlensége, naivitása és számos rossz tulajdonsága nélkül, amelyek közül akár egy is megbocsáthatatlan egy ilyen instabil történelmi helyzetben, mikor hazánk egyenes úton száguld a fasiszta barbárság felé.
A Fidesz-rezsim tűpontosan működő gépezete termelte ki ezt az ellenzéket. A mi dolgunk olyan ellenzéket felépíteni, amely meg tudja buktatni ezt a kormányt. Nem mondjuk, hogy időben, hiszen már jóval túl vagyunk 24. órán és a rendszerváltás tragédiájának beérése immár emberi életek és sorsok tíz- és százezreibe kerül. Összeszedtük az ellenzék 10 főbűnét, amelyen azonnal és sürgősen változtatni kell. Akár a főszereplők lecserélésével.
NATO- és nyugatfétis
Teljességgel érthető, hogy a hazai ellenzék számára szimpatikusak bizonyos értékek, amelyet sokan a nyugattal párosítanak – bár ezek univerzális értékek, eredetükben semmi nyugati nincs, sőt, nem is biztos, hogy nyugaton is úgy működnek ezek a dolgok, mint ahogy elképzelik. Érdemes csak belegondolni, hogy az Egyesült Államokban, a „szabadság hazájában” hogyan nyomják el a szólásszabadságot és most újonnan a bevándorló közösségeket, vagy hogy a polgári Franciaországban a neoliberális Macron hogyan vereti szét a teljes joggal sztrájkoló és tüntető francia munkásosztályt.
A szocialista blokk puszta léte által fenntartott jóléti államok lényegében megszűntek. A hazai ellenzék nyugatfétise pedig megmaradt. Ez nem jelenti persze, hogy az orosz oligarchakapitalizmus valamivel is jobb lenne. Mindazonáltal nem kellene beszorulni a kelet-nyugat hamis dilemmájának a keretrendszerébe, hiszen a Föld golyón szerte és időben-térben ugrálva számos pozitív példát lehetne keresni, nem feltétlenül a nyugati kapitalizmus illúzióját. A rendszerváltás óta próbálják letömni a magyar nemzet torkán, hogy a kapitalizmus jó, csak még egy kicsit kell szorítani a nadrágszíjon, és hamarosan jobb lesz.
Miközben kifejezetten hasznos, hogy az ellenzék által helytelenül nyugatinak vélt, ám univerzális értékeket, mint a szólásszabadság, az emberi jogok és a demokrácia felöleli, a nyugatfétissel magával vonzza annak szomorú valóságát is. Amikor az Egyesült Államokban szólásszabadságról beszélnek, akkor mindig a háttérben áll egy Ku Klux Klan-os rasszista, akinek reggel a szólásszabadságát biztosítják, de mikor leszáll az est, akkor maszkban afro-amerikaiakat ütlegel. Mikor az Egyesült Államok elnöke kiejti a száján a szabadság és demokrácia szópárt, akkor mind tudjuk, hogy egy olajban vagy más nyersanyagban gazdag ország lebombázása van napirenden ezzel az ürüggyel. Amikor azt mondják, hogy emberi jogok, akkor kifejezetten a fehér populáció közép- és felsőosztályának jogairól és kiváltságairól van szó, nem azoké a menekülteké, akiket a határokon táborokba zárnak, még nőket és gyermekeket is.
Meg kell említeni, hogy bizonyos borzalmas ellenzéki stratégiai megfontolások miatt már az emberi jogok, a humanizmus és a demokrácia értékei is erodálódni kezdtek, különösképp mióta megjelent a fasiszta Jobbik párttal való összefogás tendenciája. Miközben az ellenzék arra apellált, hogy a nácik majd demokratizálódni fognak és tényleg olyan cukik lesznek, mint ahogy azt a cukikampányban hazudták róluk, az történt, hogy az ellenzék demokratikus részén jelentek meg olyan hangok, amelyek „ukrán vendégmunkásokkal”, „határon túli magyarokkal”, és „ukrán nyugdíjasokkal” riogattak, ráadásul a legfontosabb kampánytémák között. Ezek nem nyugati értékek, ezek nem is értékek, ez a fasizmus csírája. Nincs értelme ellenzékiségről és a kormány leváltásáról akár csak beszélni is, ha az ellenzék a Fidesz mintájára külföldiek, bevándorlók, határon túliak és nyugdíjasok ellen hergel.
Miközben ténylegesen hasznos, hogy az ellenzék magáévá tette a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok kérdéseit, a nyugatfétissel némi NATO és EU-fétis is párosult. A jelenlegi átlagellenzékiek mindig is a nyugattal kötött szövetségek keretrendszerében voltak képesek gondolkozni. Az Európához való tartozás elengedhetetlen, hiszen mind ugyanazon a kontinensen élünk. Az EU alapeszméi szerinti kölcsönös fejlődés, segítségnyújtás és gyarapodás mindenképp olyan eszmeiség, amelyet védeni kell. Sajnálatos módon az EU ezen funkcióit már rég elvesztette, hiszen lényegében a tőke által pénzelt politikai erők vezetik, a kizsákmányolt többséget képviselő GUE/NGL frakció pedig egy közepes politikai erőhöz szükséges mandátumot kapott csak a választóktól. Mindazonáltal érthető és támogatható hazánk EU tagsága, csak éppenséggel a mi dolgunk lenne, hogy ez az EU ne a vállalatok és a bankok Európai Egyesült Államoka, hanem Szociális Európa legyen!
A NATO-t tekintve ilyen alternatíva viszont elméletben sem létezik. Érthetetlen, hogy a hazai politikai erők miért támogatják ezt a háborús bűnös hidegháborús maradványszervezetet, amelynek egyetlen célja az Egyesült Államok imperialista agresszív politikájának nemzetközi kiszolgálása. Az egész ellenzéknek egyöntetűen kellene határozott NEM-et mondani a NATO-ra és az Egyesült Államok agresszív külpolitikájára, és nem csak azért, mert a Fidesz-kormány ennek lelkes támogatója, akárcsak az „ellenzék.”
Egy antidemokratikus és embertelen rezsimet csak demokratikus és humanista ellenzék válthat le. Egy demokratikus és humanista ellenzék pedig nem adhatja el ezeket az értékeket a nyugatnak való megfelelési kényszer oltárán. Óriási tömegek viszolyognak az Egyesült Államok által viselt rablóháborúktól, ezt pedig az ellenzék még politikai tőke kovácsolására sem meri felhasználni, bár úgy lenne helyes, ha ezt alapvető emberi erkölcsi kötelességből tenné.
Nem az USA-nak való megfelelés fogja kirángatni hazánkat a szellemi, morális és anyagi nyomorból. Pont ez a megfelelési kényszer juttatta oda.
Az ellenzéknek azonnal el kell utasítania a NATO imperialista politikáját. Be kell mutatnia, hogy a jelenlegi és a korábbi kormányok milyen bűnös kollaborációval támogatták az iraki és afganisztáni inváziót, hogy mennyi pénzt fecséreltünk el feleslegesen, és hogy mit művelt a hadseregünk ezekben az országokban. Békepárti, humanista és valóban demokrata ellenzékre van szükség, amely nem csak a hazánkban élő nyomorgók jogait, hanem a katonai szövetségeseink és a saját hadseregünk által is megszállva tartott elnyomottak jogait is a keblére meri ölelni.
Ilyen hang – sajnos – kizárólag a szegénypárti, alternatív baloldalon hallható. Amíg ez nem változik, nem csak egy kommunikációs stratégiai fegyvertől esik el az ellenzék, hanem saját morális alapjaitól is.