Mi, a munkások pártján álló baloldaliak, nem is örülhetnénk jobban annak, hogy a kormány végre elfogadta a Kamara követelését, és talán 30 év óta először emberhez méltó bérek lesznek a magyar egészségügyben.
Azonban mégiscsak gyanús, hogy egy radikálisan munkásellenes, fasisztoid, neoliberális megszorító és durván tőkésbarát oligarchakormány ilyen nagylelkű gesztust tesz a dolgozók felé.
Kénytelenek vagyunk beleásni magunkat a témába, hogy megértsük, mi is ez a hirtelen jött népbarátság:
1, A történet kulcspontja a koronavírus. Az első hullám eredménye ugyanis az volt, hogy augusztusi hírek szerint május óta 6500 egészségügyi és 13 ezer szociális dolgozó mondott fel. Miért? Egyrészt mert a koronavírus brutális terheket rótt az amúgy is kizsigerelt egészségügyi személyzetre, amely továbbra is alulfizetett maradt, ingyen túlmunkáztatott és borzalmas körülmények között dolgozott, fokozottan stresszes légkörben. A kormány válságterve az volt, hogy 500 ezer bruttó bérkiegészítést kaptak az eü dolgozók. Nem szívjóságból, nem valódi megbecsülésként; a rezsim egyszerűen további katasztrófától és súlyosabb társadalmi ellenállástól rettegett, amelyet már a migránspropagandával sem voltak képesek tovább orvosolni.
Közben persze az amúgy is csúcsra járatott kormánypropaganda egy újabb sebességbe kapcsolt: tele a facebook a fideszes politikusok fizetett propagandahirdetéseivel és Pesti Tévé néven újabb szélsőjobboldali csatorna alakult a fasiszta Pesti Srácok lap gárdájából merítve. És közben továbbra is ontja a közmédiának csúfolt pártpropaganda a migránskampányt. A vírus átmeneti lecsengésével a rezsim azonban csak egy lélegzetvételnyi szünetet kapott, amely során felkészülés helyett egyesek inkább gyanús luxushajókázásra mentek az Adriára.
2, A koronavírus második hulláma a szakértők előrejelzése szerint súlyosabb lesz, mint az első. A kormány tehát felkészült rá, hogy egyrészt képtelen lesz kezelni a betegeket, másrészt képtelen lesz kordában tartani az egészségügyi személyzetet. A rezsim retteg, hogy az egészségügyi személyzet létszáma nem 6500-zal, hanem jóval többel fog csökkenni, amely óriási ellátási katasztrófát és a hazai társadalom felzúdulását eredményezné, nem is beszélve a nemzetközi lebőgésről. Az egészségügyben maradók elégedetlenségétől és lázadásától és a tüntetéseiktől is rettegnek. Ráadásul jelenleg a nép hálával és szolidaritással tekint az életüket értük kockáztató (és sajnos volt, hogy áldozó) egészségügyi személyzetre, és ez a szimpátia erősebb, mint valaha. A kormány tehát ezt a béremelést sem szívjóságból adja, sem megbecsülésből, sem azért, mert ezt az egészségügyi személyzet megérdemli. Holott ennek kéne a béremelés legfőbb mozgatórugójának lennie, nem az adott kormány félelme a lázadástól.
3, Ne felejtsük el, hogy az egészségügyben a személyzet alulfizetettsége csak egy probléma a millió közül. Nincs megoldva, hogy kevés a kórház, kevés a személyzet, rossz az oktatás, végeláthatatlanok a várólisták, alacsony az ágyszám, omladoznak a falak, nincsenek primer prevenciós (betegségmegelőzési) programok és felvilágosítások, nincs elég diagnosztikai készülék és szakember hozzá. Állítólag a béremelés megoldaná a hálapénz problémáját, amely nem csak gazdasági, de erkölcsi kérdés is. A béremeléstől a dolgozók munkája nem lesz sem minőségileg, sem mennyiségileg kevesebb. Sőt! Ezt a béremelést pont azért kapják, hogy a kormány ezentúl újabb terheket, plusz munkát és problémákat zúdíthasson a munkásokra, akik cserébe hátha “befogják pörös szájukat.” A béremelés ráadásul társadalmi feszültségeket fog szülni, ugyanis most milliós fizetésekkel rendelkező orvosoktól fogja a betegtársadalom elvárni azt a szolgáltatást, amelyet az egészségügyi rendszer hiányosságai miatt továbbra is képtelen lesz megadni. A milliós fizetésű orvosok egyéb jogos felháborodása immár nem fog azon társadalom szolidaritásával találkozni, akik ezt a béremelést végső soron áttételesen megfizetik – és ezzel elérkeztünk a legkardinálisabb pontig:
4, A legfőbb probléma ezen béremeléssel, hogy SEMMI PÉNZÜGYI HÁTTERE NINCSEN!
Egy normális országban létezik állami-közösségi termelés, amelynek profitját a népre-közösségre fordítják, történetesen infrastruktúrát építenek, kultúrára ruháznak be, szociális hálót, egészségügyet és oktatást teremtenek, stb. Magyarországon a bevételek nagy részét az elit zsebre vágja és luxusban tobzódva feléli, vagy feleslegesen kisvasutakat és stadionokat építenek belőle, hogy a miniszterelnök minél színvonalasabban adózhasson saját hobbijának.
Egy normális országban a béremelés úgy zajlik, hogy a társadalmi termelés szervezettségi és technikai fejlődésénél fogva minőségileg és mennyiségileg jobbat alkot, amelyből a társadalom profitál, például béremelések képében is. A jelenlegi Fidesz-rezsimben ennek a béremelésnek nincs termelési háttere. Magyarul a béremelés során kifizetett pénz valahonnan hiányozni fog. Márpedig nem a Fidesz nagytőkései, bankárai, arisztokratái, egyházai és oligarchái fogják ezt az összeget a zsebükből kiemelni és azt a népnek adni, hanem fontos forrásokat fognak elvonni szintén fontos helyekről. Ezt a pénzt majd extraadók, áremelések, járulékcsökkentések, állami és önkormányzati elbocsátások, iskola- és óvodabezárások, az infrastruktúra elhanyagolása és a neoliberális megszorítások különféle formáin keresztül vissza fogják hajtani a népen, és a vírusjárvány lecsengése után magán a javadalmazott egészségügyi személyzeten is. A kormány valószínűleg már felkészült a betegtársadalom és az egészségügyi személyzet megosztására és a kettő egymásnak ugrasztására. A fiókokban már ott lapul a propaganda, amely a milliós fizetésű, hálátlan orvosok ribilliójáról értekezik, akik csak lázadnak ahelyett, hogy ellátnák a betegeket, miközben ez ügyben az ellátórendszerért felelős kormány a bűnös. Az egészségügyi szakdolgozók most béremelést kapnak, amelynek ára, hogy ők a következő bűnbakok a rezsim számára, akik miatt összeomlott az egészségügyi rendszer, miközben a kormány mindent megtett, még óriási béremelést is adott. Egy ilyen szintű tömeghipnózisra a kormány totális médiakontrollja képes, ezt bizonyította a migráns- és Soros-hisztéria is.
Ennyi a kulcsa a munkásellenes-ultrajobboldali kormány hirtelen jött népbarátságának.
Az Európai Baloldal ezért azt javasolja a kizsákmányolt egészségügyi dolgozóknak, hogy miután elfogadják az őket teljes joggal megillető béremelést, ne adják fel a harcot, és küzdjenek azért, hogy ebből a bérből meg is tudjanak élni. Már csak az élelmiszerárak radikális emelkedése is azt jelzi, hogy ez egy létező feladat, amelyet a szegényeknek meg kell oldani az adott kényszerítő eszközeikkel és a kormány leváltásával. Az Európai Baloldal mint valóban szegénypárti, rendszerkritikus, alternatív baloldali párt a gazdasági termelésből, a nagytőke és a bankok megszorításából és a korrupt módon elrabolt oligarchavagyon visszaszerzéséből fedezné az életszínvonal nagymértékű fejlesztését.