Raúl Zibechi, uruguayi író és újságíró szerint Latin-Amerika történelme a szakszervezet, a párt és az Állam köré központosult. Mindazonáltal rámutat, hogy azok az intézmények nehezen konfrontálódnak a mélyről jövő változási folyamattal.
Ezt figyelembe véve fenntartja, hogy politikai kultúra változása szükségszerű, hogy a népek felszabadítása valósággá váljon, amelyben az új közösség magáévá teszi a részvételt, és a nőknek releváns szerepük van.
Szemtanúi voltunk a kormányok rablásainak a kapitalista megaprojektek kegyére, és ettől kezdve a politikai kultúra változásának szükségességének, de azzal a biztosítékkal, hogy: „az emberi kultúrák, a módok, amelyekben az emberi lények cselekednek és viszonyulnak egymáshoz, nem rendeletekkel változnak, és nem egyik napról a másikra változnak,” – magyarázza a La Jornada nevű lapban.
A lap munkatársai már közölték a Kritikai gondolkodás és lázadás dekolonizációja: autonómia és felszabadulás a progresszívizmus korában című könyvét, amelyet spanyol nyelven a Bajo Tierra Ediciones adott ki.
E művében megkérdezi: miért reprodukálják a forradalmak az uralkodó osztályok politikai kultúráját újra és újra?
Ugyanakkor leírja, hogyan őrzi meg a hatalom a gyarmati formáját, ahonnan az őslakos népek és az elszegényedett városi közösségek kommunitárius formáit fenntartják mint ellenállást a kapitalista termelés módszere által provokált élet felbomlásának.
Marxizmus és eurocentrizmus
Tekintettel a dekolonizálás gondolatának eszméjére, Raúl Zibechi úgy véli, hogy: „a világban a kapitalizmus, amelyet az eltulajdonítás felszaporodásának nevezünk kifosztás vagy rablás által, egy kategória, amelyet a marxista elméleti geográfus, David Harvey alkotott meg, korszerűsítése a kolonializmusnak, mivel manapság a kapitalizmus ugyanolyan módon funkcionál, a víz, a földek kisajátításával, elűzve teljes közösségeket a megaprojektek, nagy hidroelektrikai munkálatok, külszíni fejtések, szója monokultúrák és vad városi ingatlanspekuláció érdekében.”
Hozzáteszi, hogy a hajtóerők egyike, amelyek arra vezették, hogy visszatükrözze a politikai gazdasági modellt, amely megalkotta az eltulajdonítás felgyarapodását, ahol a népesség ahelyett, hogy integrálódna, ahogy a korábbi korszakokban történt, legyőzendő akadály, amikor a megamunkálatokat végrehajtják, és a populációkat áthelyezik.
Zibechi a dekolonizáció koncepciójában is érdekelt, mivel a latin-amerikai baloldalon és az olyan személyekben, mint ő, aki hajlamos a marxizmusra, az uralkodó politikai kultúra eurocentrikus képzetű.
„Járatos vagyok a marxizmusban és Leninben, és az eurocentrikus gondolatot, amelynek akkora érvényessége van Latin-Amerikában, olyan hagyományokkal kell megszövegezni, amelyek nem a felvilágosodásból, hanem inkább az afro-származású kultúrából erednek, az őslakos kultúrából és a népi szektorok kultúrájából.
„A kultúránkban, a politikai kultúrában, amelyre ma annyira szükség van, a tequionak (közösségi munka) és a tianguisnak (közösségi piac), amelyek kapcsolódási pontok, fontos szerepet kell játszaniuk, mert hagyományosak, a kontinensünkhöz tartozó ellenállás politikai kultúrájának hagyományai, amelynek mondanivalója van ebben a történelemben.
Halál, vér, erőszak
Az író szerint, manapság a szociális mozgalmak a központi elemei és meghatározói annak a politikai gazdasági kultúrának, amelyre szükségünk van. „Ők csinálják a változást, és részben az, ami alatt dekolonizációt értek, az, hogy most nem az államok, amelyek meghatározzák a változásokat, hanem sokkal inkább a szociális mozgalmak.”
A mexikói helyzettel kapcsolatban az uruguayi aktivista kifejti, hogy: „valaki vagy valakik úgy döntöttek, hogy Mexikót halállal, vérrel, erőszakkal és militarizációval teli hellyé alakítják.
„Látom, hogy Mexikó mozgalmai és népi szektorai drámát tapasztalnak, talán sokkal nagyobbat a mexikói forradalomnál és a függetlenségi háborúnál. Forrón kívánom, hogy a népi mozgalmak képesek legyenek felülkerekedni ezen a nehéz veszedelmen, de nem veszíthetjük el az optimizmust, mert a legutolsó, amelyet elveszíthetünk, az a mosoly és az akarat, hogy a dolgok máshogy menjenek.”
forrás: https://compamanuel.wordpress.com