Olyan időkben, mikor a fasisztoid Fidesz kormány és csatlósai ismét a nemzetiségek és „idegenek” elleni uszítással termelnek gyűlöletet, hogy a nyomor miatt megingatható hatalmukat megszilárdítsák, szükséges rávilágítanunk az emberi nemzetiségi politikára.
Ki más is lenne erre alkalmasabb, mint Kádár János, akinek rendszerében lényegében nem csak megszűnt, de megvetendő is lett a rasszizmus. Mikor minden nemzetiségű embernek munkája volt, és a vállalatoknál, az iskolákban, az egyetemeken nem diszkriminálták a más bőrszínű munkásokat és hallgatókat, és szociális helyzetük növekedésével megszűntek a rasszizmusból következő társadalmi problémák (pl. a nyomor és a nyomorbűnözés).
Akinek rendszerében az egyetemek ingyen fogadták a külföldi és más bőrszínű diákokat, hogy erősítsék a népek közti kulturális és tudományos kapcsolatokat és az országok közti baráti diplomáciát. Cserébe ezen országok is számos gesztust tettek, például magyar diákok is tanulhattak színvonalas szovjet és más egyetemeken.
Akinek rendszerében a Magyarországon élő szomszéd népek tagjai, valamint a határon túli magyarok is békében élhettek, sőt, saját anyanyelvükön tanulhattak, egyetemeket tarthattak fenn, stb..
Kádár János így nyilatkozott erről:
„A nemzeti összefogás fontos eleme a hazánkban élő nemzetiségek állampolgári egyenjogúsága. A hazánkban élő nemzetiségiek egyenrangú állampolgárokként vesznek részt az egész népet átfogó építőmunkában. Az államigazgatás és a közélet fórumain szabadon használhatják anyanyelvüket, ápolhatják nemzeti kultúrájukat, s minden támogatást meg is kapnak hozzá. Pártunk azt vallja, hogy a lenini nemzetiségi politika érvényesítése nélkülözhetetlen feltétele a szocialista ország belső szilárdságának ugyanúgy, mint a szocialista országok összeforrottságának, a népek barátságának. Arra törekszünk, hogy a hazánkban élő német, szlovák, délszláv, román és más nemzetiségek, valamint a szomszédos országok magyar nemzetiségű lakossága hidat alkossanak országaink között.”
„Pártunk feladatának tartja a szocialista népi-nemzeti egység további erősítését. Ezen belül fontos törekvésünk, hogy a hazánkban élő német, szlovák, délszláv és román nemzetiségű dolgozók egyenjogú állampolgárokként, kultúrájuk, nyelvük megőrzésével megtalálják a maguk helyét szocialista rendszerünkben. A nemzetek és a nemzetiségek boldogulását és reményteljes jövőjét csak a szocialista rendszer biztosítja végérvényesen.”
Kádár János szavai a nacionalizmusról ma is roppantul aktuálisak:
„A történelem úgy hozta – nemcsak Európában, de a világ sok más táján is hogy jelentős számú néptöredékek élnek az adott országok határain túl. Az ebből adódó kérdések megfelelő megoldása nagy figyelmet kíván az érintett országok kormányaitól, és nagy felelősséget ró rájuk. A XX. században nem lehet a XIX. század módszereivel megoldani a nemzetiségi kérdést. Európában ma a népek együttműködésének fejlesztése a járható út. A kisebbség sorsa elválaszthatatlan a többség sorsától. A nemzetiségi kérdést is véglegesen a szocializmus oldja meg azáltal, hogy az egész társadalom, tehát a nemzetiségek számára is biztosítja a szabad fejlődést. A jelenlegi Európában a nemzetek és a nemzetiségek problémáinak megoldása nem a „hajdan való dicső múlt” emlegetése, hanem a történelem tanulságainak hasznosítása. A volt uralkodó osztályok nemzetietlen, más népekkel szemben gyűlölködő’, revansista politikája mérhetetlen kárt okozott mindenekelőtt magának a magyar népnek, kis híján a nemzet teljes pusztulását okozta. Kormányzatunk nem ezt az utat járja. A törekvés az, hogy mai hazánkban, a szocializmus útján járva, új nemzeti felvirágzást biztosítsunk népünknek, s természetesen a hazánkban élő nemzetiségeknek is. Arra törekszünk, hogy a Magyarországon és a szomszédos országokban élő nemzetiségek mindinkább hidat alkossanak országaink és népeink között. Köztudomású, hogy sok magyar él nemcsak a szomszédos országokban, hanem Európa és a tengerentúli földrészek számos országában is. A Magyar Népköztársaság hivatalos politikájához tartozik, hogy miközben természetesnek tekinti a határainkon túl élő magyarság beilleszkedését az adott ország életébe, ugyanakkor a megengedhetőség és a lehetőség határain belül ápolja a szülőföld, az óhaza iránti szeretetet is. Ezt a célt szolgálja a sok állammal kötött szerződés alapján lebonyolított utazások, látogatások elősegítése, a kulturális kapcsolatok fejlesztése, a népi hagyományok ápolása.”„A magyar uralkodó osztályok saját reakciós céljaik érdekében felhasználták a nacionalizmus eszméjét. A Habsburgokkal, az osztrák uralkodó osztályokkal, s később a hitleri imperializmussal szemben lemondtak az ország függetlenségéről, s cserébe megkapták a magyarországi nemzetiségek elnyomásának jogát. A nacionalizmust a belpolitikában felhasználták az éles osztályellentétek leplezésére, a külpolitikában pedig két világháborúban való részvétel eszmei megalapozására.”
Kádár János többször nyilatkozott konkrét szomszédos országok nemzetiségi kérdéseivel kapcsolatban, így Csehszlovákiáról is:
„Magyarország és Csehszlovákia alapvető érdekei és céljai közösek. Azonos nézeteket vallunk a szocialista építés és a nemzetközi politika valamennyi fontos kérdésében. Egyre jobban kihasználjuk lehetőségeinket a gazdasági kapcsolatok elmélyítésére, kiszélesítésére; műszaki, tudományos és kulturális együttműködésünk is termékeny. Népeink igazi jó szomszédként élnek egymás mellett, és a bennünket összefűző szálakat erősítik az országainkban élő nemzetiségek is, amelyek hidat alkotnak államaink között.”
Kádár János a lenini nemzetiségi politika elveiből vezette le nézeteit és alkalmazta azokat sikerrel a gyakorlatban is:
„Szóba került nemzetiségi politikánk is, plasztikusan és konkrétan, a gyakorlatból bemutatva azt, amit a Központi Bizottság beszámolójában is említettünk. E gondolatokat történetesen két elvtársnő felszólalásában is hallgathattuk, akik nemzetiségek lakta községeikről beszéltek. Csatlakozom a javaslathoz: a határozat szövegébe is iktassuk be a nemzetiségi szövetségek munkájának megfelelő méltatását, mert érdemesek rá. Szeretném hozzáfűzni, hogy amint az említett felszólalásokból is kiviláglott: nálunk, Magyarországon a különböző nemzetiségű emberek, a lenini nemzetiségi politika elveinek, törvényünknek és alkotmányunknak megfelelően, teljes jogú állampolgárként élnek, dolgoznak és boldogulnak. Ugyanezt kívánjuk a határainkon túl élő magyarok számára is.”