Hazánk tragédiája, hogy miközben a szociális tragédiák közepette a kormány rég letért a demokratikus útról és fasizálódik, az ellenzék teljesen dilettáns módon a totális ellenkezőjét teszi majdnem mindennek, amit tennie kellene.
Ez olyan történelmi bűn, amit egyszer tankönyvekben fognak elemezni.
Célunk nem az „ellenzék” sározása, csupán jó útra téríteni azokat, akik ténylegesen le akarják váltani a rendszert, de benne ragadtak azokban a mantraként ismételgetett dogmák körében, amelyből vagy kitörnek, vagy a Fidesz-rezsim továbbra is a nyakunkon marad.
A témáról könyvet lehetne írni, mi azonban igyekeztünk néhány pontban összefoglalni az ellenzék legfőbb bűneit, amelyek ahhoz vezettek, hogy Orbán rendszerét a borzalmas politikája és az abból kialakult katasztrofális állapotok ellenére sem tudták még teljes összefogással sem megállítani.
7, Defenzíva és ötlettelenség
A neoliberálisok és az újfasiszta Jobbik kollaborációja által alkotott „ellenzék” lényegében sosem állt elő semmi forradalmian modern és új ötlettel. Az ellenzéki kommunikáció lényegében arra szorítkozik, hogy a rezsim tevékenységére és véleményeire reagál. Nincs támadó és kezdeményező taktika, pusztán üres frázisok és ígérgetések a társadalom különböző rétegeinek, amelyre a nép már több évtizede szinte immunis. Ezzel ellentétben az alternatív baloldal, közte az Európai Baloldal felkarolt olyan ötleteket, mint a Tobin-adó, luxusadó, informatikai fejlesztések, környezetvédelmi ötletek és kezdeményezések, a Szociális Bank, a Fiatalok Bankja stb., amelyek érdeklődést váltottak ki azon kevesekből, akikhez anyagi lehetőségeinkkel el tudtuk juttatni az üzeneteinket. Az ellenzék lényegében programok és ötletek helyett csak szavazatsefteléssel foglalkozik, így a hírek is csak a belső feszültségekről és intrikáról szólnak, amely nem fogja elnyerni a választók bizalmát.
6, Kamuportálok és önhülyítés
Egy későbbi pontban fogunk foglalkozni azzal a problémával, amely azzal foglalkozik, hogy a Jobbikkal való összefogás nem azt eredményezte, hogy a Jobbik demokratizálódott, hanem hogy az ellenzék fasizálódott. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy a gombamódra szaporodó szélsőjobboldali kamuportálok mintájára olyan „ellenzéki” „hírportálok” is megjelentek, amelyek éltek a kamuhírgyártás, a teljesen félrevezető, bulváros és kattintásra ösztönző szalagcímek eszköztárával, amelyek teljesen ellentétesek a tisztességes sajtóetikával, de még az ellenzéki baloldalisággal is. Ezen oldalak semmilyen ideológiával nem rendelkeznek, olykor régi kurucinfós cikkeket is egy az egyben átvesznek, amelyek „cigányoznak” és „buziznak”, nem is beszélve az „ukrán nyugdíjasok és vendégmunkások” elleni idegengyűlölő uszításról, amely ellenzékihez méltatlan erkölcsi nullaság.
Az álbaloldali kamuportálok ráadásul szinte naponta közölnek olyan szalagcímeket, hogy „ebbe most biztos belebukik a kormány”, vagy „megrengette az internetet”, stb, amely az ellenzéki olvasó aktivisták totális félrevezetése és hamis reményekkel való felruházása, amely óriási taktikai hiba. Az ellenzéknek pont az lenne a dolga, hogy őszintén és nyíltan szembenézzen a hibáival, hogy azokat kijavíthassa. A kamuoldalak aktivisták tízezreivel hitetik el, hogy a kormány leváltható, hogy gyengül, hogy Orbán pszichiátriai kezelés alatt áll, és számos más álhír, amely dezinformációk akadályozzák a valódi ellenzéki küzdelmet a rezsim ellen. A sajátjaink hülyítése nem járható út. Sőt, rendkívül kontraproduktív. A kamuportálok nyilvánvaló hazugságai ráadásul támadási felületet jelentenek a totális kamumédiát működtető jobboldal számára.
5, Fogalmuk sincs róla, mi a demokrácia
Az ellenzék abban a tévképzetben ringatja magát, hogy demokrata, miközben fogalma sincs a demokráciáról. A demokrácia számukra az, amikor ők nyernek meg egy választást, vagy ami az idealizált EU-t és Egyesült Államokat jelenti. Demokratának lenni valójában annyit jelent, mint elérni a nép többségét, hogy az beleszólhasson saját közügyeibe. Ennek semmiféle csírája nem látszik a jelenlegi ellenzék tevékenységében, amely tetten érhető bármely programjukban. Ezt rosszindulatú kifejezéssel parlamenti kretenizmusnak is nevezik, nem véletlenül. Az ellenzék nem a néppel együtt akar tevékenykedni vagy kormányozni, az ellenzék valójában csak atyáskodásra akar felhatalmazást szerezni, sokan jóindulattal, sokan pedig a kizsákmányolás lehetőségével.
Szintén borzasztó, hogy elszakadtak a néptömegektől, és nincs semmiféle innováció arra, hogy a parlamenti és az önkormányzati székek megszerzésén kívül bármiféle népi kezdeményezést indítanának. Pedig számos mozgalmat lehetne patronálni és mellette állni (környezetvédők, állatvédők, kilakoltatásellenesek, békeaktivisták, antifasiszták, hajléktalanfigyelők, korrupcióellenes hálózat, szakszervezetek, ateisták, szkeptikusok stb.), amelyek alulról és balra építkezve érnék el, amit ők a parlamenti és önkormányzati székek megkaparintása hiányában képtelenek felülről megtenni. Az ellenzék csak a központi hatalomban gondolkodik, holott számos mozgalom (internetadó) alulról kényszerített olyan nyomást a kormányra, amely jobbá tette az életünket.
Az ellenzék szándékosan elfeledkezett róla, hogy ellenzékben is szerepe van, és ellenzékben is támogatnia, segítenie és képviselnie kellene azokat az embereket, akiket a kormányprogramjukban célközönségül vesznek. Egy politikus nem csak kormányon kell politikus legyen, hanem ellenzékben is. Ezért szorgalmazzuk, hogy inkább egy 1%-os valódi ellenzék, amely képes a hatalom ellenében olyan akciókra, amely megszorongatja a rendszert és előnyöket csikar ki a kizsákmányoltak számára, mintsem egy opportunista, hatalomra ácsingózó milliárdos társaság, amelynek a politikai hatalom azért kell, hogy gazdasági hatalmat szerezzen magának.
4, Kollaboráció a nácikkal
Élhetnénk a divatos eufemisztikus fogalmakkal, mint alt-right, populista jobboldal vagy radikális jobboldal, de ki kell mondani, hogy a Jobbik mind a mai napig – még a cukikampány ellenére is – náci és fasiszta párt, a szó klasszikus értelmében. Mi nem dőlünk be azon hatalmi pozíciók megszerzésére szőtt zsonglőrködésnek, amelyet az ellenzék egyik fele megevett, a másik fele pedig hatalmi érdekek miatt nem hajlandó elfogadni és még a fejét is elfordítja. Az ellenzék egyetlen helyes és morális taktikája az lenne, ha a Jobbikot megsemmisítené. Határozott és elvhű antifasiszta politika hatására a szélsőjobboldali propagandától megittasult választók nagy része józanódna ki, akiket át lehetne terelni az ellenzéki oldalra, hiszen a Fidesz is nyugodtan nevezhető már jó ideje neohorthysta-fasiszta pártnak, amelynek sokkal több közös metszete van a Jobbikkal, mint amiben különböznek. Külön cikkben foglalkoztunk vele, hogy a Jobbikkal való összefogás ön- és közveszélyes,
mert szélsőséges pártról van szó,
mert csak hatalmat akarnak, amelyet akár az ellenzéki partnerek hátba szúrásán keresztül is meg akarnak szerezni;
mert elvtelenek, mivel még a Stop Soros alkotmánymódosítást és a homofób törvényt is megszavazták a Fidesznek,
mert korruptak, mivel Simicska tőkéjéből híztak;
mert erkölcstelenek, mivel náci pártról van szó;
mert felesleges, hiszen így sincs meg a kormányváltáshoz szükséges szavazatmennyiség;
az ellenzék pedig hülye, mivel ezt mind nem hajlandó ép ésszel felfogni.
A Jobbik ráadásul haldoklik, mivel a tőkés patrónusát kicsinálta a Fidesz. Csak hagyni kellene kiesni a versenyből, ennek ellenére most maga az ellenzék rakta lélegeztetőgépre, hogy a szörny ismét feltámadhasson és akár elárulva mindenkit, Orbánnal karöltve kormányozhasson.
Mint már említettük, borzalmas tendencia, hogy a kollaboráció során nem a Jobbik demokratizálódik, hanem az ellenzék fasizálódik, és veszi át az idegengyűlöletet (menekültellenesség, ukrán nyugdíjasok és vendégmunkások elleni uszítás, a DK EP képviselői leszavazták a földközi-tengeri mentések kiterjesztését, „cigányoznak”, „orsósoznak”, „buziznak” stb…) A valóságtól elszakadt és rózsaszín-barnás ködben úszó, és egyre inkább fasizálódó ellenzékkel nem lehet és felesleges is leváltani a Fideszt.
3, Nulla rendszerkritika
Az ellenzék egyik legfőbb problémája, hogy semmiféle rendszerkritikával nem rendelkezik. Még nagyobb probléma, hogy a rendszer része. Még az alkotmányra is felesküdtek. Észre kell venni, hogy hazánk problémáit nem pusztán a Fidesz, hanem az általa működtetett neoliberális megszorító kapitalista rendszer okozza, amely csak és kizárólag a tőkés piac érdekeit védi a hazai és minden munkavállaló kárára. Ennek a rendszernek részei azon neoliberális milliárdosok is, akik most baloldaliként tetszelegnek, és akik pusztán Orbán személyét és sleppjét akarják leváltani, de érintetlenül akarják átvenni annak kizsákmányoló rendszerét, legfeljebb megpróbálkoznak leszedni róla a fasiszta elnyomó eszköztárat, amely azonban még mindig édeskevés a hazai demokratikus rend visszaállításához. Olyan ellenzékre van szükség, amely ki meri mondani, hogy a Fidesz antidemokratikus úton szerezte a hatalmát, ennél fogva az „alkotmánya” is semmis, valamint minden intézkedését egy tollvonással eltörli, az okozott károkat, pedig megpróbálja helyrehozni, többek között a korrupcióból hízók vagyonából és a nép javáért újraindított termelésből. Ilyenről az ellenzékben még csak gondolati csíra sem fogalmazódott meg, pedig ez a demokratikus minimum minumuma is.
Érdekesség, hogy bár a Fidesz-rezsim világpolitikai szinten óriási bűnök részese (fegyvereladások, NATO-agressziók, atomfegyverek), addig az ellenzék nulla külpolitikai koncepcióval rendelkezik, és nem támadja meg a rezsimet ezen premisszák mentén, pedig ezek sokkal súlyosabb katasztrófák annál, mint amelyet belföldön okoznak. Az ellenzék külpolitikai koncepciója során kizárólag egy russzofób, Kína-ellenes, kultúrrasszista nézetet vesz magára, miközben a háborús bűnös Egyesült Államokat és az EU-t (a Nyugatot) fetisizálja, amely szintén történelmi bűn.
Az ellenzék nem csak nem kritizálja a jelenlegi katasztrofális kapitalista-fasisztoid berendezkedést, de durván antikommunista is, amellyel lényegében nem csak a munkások és szegények baloldali pártjait, de az egész osztályt kizárják a hatalomgyakorlásból. Fel kell ismerni, hogy a jelenlegi parlamenti „ellenzék” lényegében ismét csak a tőkés elit lakájainak túsza, akik ráadásul követik is ezeket az embereket a totális csőd felé. Gyurcsány Ferenc kijelentette, hogy „csak az lehet hiteles antifasiszta, aki antikommunista is.” Az aktuális történések bebizonyították, hogy aki olyan hiteles antikommunista, mint ő, az szemrebbenés nélkül képes lenne hatalmat adni Borsodban egy rasszista-antiszemita náci jobbikosnak.
Szintén borzalmas tendencia, hogy miközben egy neohorthysta-szélsőjobboldali-fasiszta rendszerrel állunk szemben, ellenzéki szereplők – ahelyett, hogy bemutatnák a fasiszta diktatúrákkal való vészjósló párhuzamokat – elkezdik kommunistázni a Fideszt és Kádárhoz hasonlítani Orbánt, amely megint csak a saját aktivisták ideológiai hülyítése és teljesen kontraproduktív, ráadásul szándékosan aláássa azzal a baloldallal való összefogást, amellyel a szélsőjobboldal helyett ténylegesen együtt lehetne eredményesen működni.
2, Nincs közös szociális válságkezelő program
A leendő Fidesz utáni kormány legfontosabb dolga nem csak a demokratikus berendezkedés helyreállítása, valamint a demokratikus terek kiszélesítése (ez utóbbi eszükbe sem jut), hanem a katasztrofális szociális helyzet gyors megoldása kell, hogy legyen. Ehhez egy közös ellenzéki szociális válságkezelő programra lenne szükség, amely nem azt jelzi, hogy melyik csoport milyen összegeket és támogatást kapjon, hanem megnevezi azok forrásait is, hogy milyen adókból és gazdasági bevételből fogják azt fedezni. Ezen bevételek és adók része kell legyen, hogy „fizessenek a gazdagok”, amely demokratikus-humánus-szolidáris minimum nem jelenik meg semmiféle ellenzéki programban vagy közbeszédben, pedig enélkül nincs kormányváltás. Bár már csak kicsit kevesebb mint egy év van hátra a következő választásig, az ellenzéknek még nincs humánus, szolidáris, zöld és demokratikus válságkezelő programja, amellyel már rég kampányolni kellene. Ahogy az Európai Baloldal számos fórumon és közleményben kifejezte: nem vezető kell az ellenzék élére, hanem PROGRAM. Egy ilyen programot kell a nép körében népszerűsíteni és egy ilyen programot kell kormányváltás esetén kompromisszumok és habozás nélkül végrehajtani. Erre nincs ellenzéki bátorság, sem ambíció, sem akarat. És mivel program nincs, amivel a választópolgárokat meg lehetne fogni és aktivizálni, ezért az ellenzékről szóló hírek kimerülnek abban, hogy épp milyen összefogósdi, szavazatseftelés vagy intrikus háttéralkuk történnek, amely nem szimpatikus a választók számára.
1, Nincs ellenzék
Az előző hat pont összefonódik abban a szomorú tényben, hogy nincs ellenzék! Illetve, léteznek maroknyi ellenzéki csoportok, de az „ellenzéknek” nevezett parlamenti pártok összefogása lényegében nem ellenzéki! Ezen pártok nem szociálisan érzékenyek, nem zöldek, nem humánusak, nem demokratikusak. Lényegében mindenben a Fideszhez hasonlítanak annyi különbséggel, hogy nincs hatalmuk. Milliárdosok nem képviselhetik a szegény osztályok érdekeit. Ebből következik az előző hat pont: Mivel nem szociálisan érzékenyek, nincs szociális programjuk; mivel a rendszer részei, nincs rendszerkritikájuk; mivel elvtelenek, összefognak a nácikkal; mivel egy neoliberális milliárdos elit vezeti őket, elszakadnak a tömegektől, nem értenek szót a szakszervezetekkel, a vidéki lakossággal és nincs érzékük az alulról és balra építkező demokráciához; mivel erkölcstelenek, simán létrehoznak ugyanolyan hazudozó propagandamédiát, mint a rezsimé; és mivel elavultak, nem fogékonyak a modern kezdeményezésekre. A Fidesz egy neoliberális megszorító gazdaságpolitikát folytat, amelyet csak fasisztoid önkényuralmi eszközökkel tud már csak ráerőltetni a népre. Miért kellene ezt ugyanolyan neoliberális megszorító politikát végrehajtó politikusokkal leváltani, akik fasisztákkal fognak össze a hatalom megszerzése érdekében? Ha ez az „összefogás” képes is lenne leváltani a Fideszt, nem lenne mersze, sem szándéka belenyúlni a rendszerbe és vélhetően ott folytatnák, ahol a jobboldal abbahagyta, amely jó esetben is csak 4 évet eredményezne számukra, majd Orbán újra visszajönne a hatalomba, még az sem kizárt, hogy a megerősödött Jobbik-fasiszták segítségével, akiket már most ki kellene iktatni a politikai küzdőtérről.
És mi a teendő?
Új ellenzéket kell kialakítani. A kormányváltáshoz ellenzékváltás kell. Be kell tartani a Fidesz leváltásának 12 törvényét. Ez hosszú és sok verejtéket igénylő procedúra, azonban más út nem létezik. Ez se adjon okot csüggedésre, hiszen akár egy 1%-os, valóban szegénypárti és baloldali párt politikai térképre kerülése is sokkal többet használhat a hazai szegényeknek, mint a jelenlegi ellenzék kormányra kerülése. Ha egy ilyen formáció véleménye megjelenik a fősodrú médiában, ha egy ilyen formáció részese lehet a hazai politikai közbeszédnek, ha egy ilyen mozgalmat nem lehet tovább cenzúrázni, az szervezni tudná a hazai civil, szakszervezeti, szociális, antifasiszta és demokrata erőket. Kicsiben mi már ezt tesszük a horányi Baloldali Sziget Fesztiválon, ahol évről évre képviselteti magát az egész ellenzék, és amely agytröszt tanácsait és következtetéseit megtartva nem csak nem lenne már Fidesz-rezsim, de sokkal élhetőbb országban is élhetnénk. Horány az a szimbolikus hely, ahol a baloldalnak a Horthy-rendszerben bujkálnia kellett. Vagy így építünk politikai alternatívát, vagy a baloldali demokraták különféle körei ismét a jobboldal börtöneiben fogják majd átértékelni, hol is rontották el. Nem vitatjuk el azon rengeteg ellenzéki aktivista jószándékát, akik sajnos a “teljes összefogás” taktikai dogmája mellett tették le a voksot, és félő, hogy csak a 2022-es választási bukás után lesz némi kiábrándulás, pedig a felsorolt 7 főbűnt már régóta folyamatosan követik el. Továbbra is elítéljük azokat a hangokat, akik “árulással” vádolják azokat, akik az összefogást kritizálják. A cikkünket logikai érvek és megtörtént példák mentén írtuk meg, a kapcsolódó cikkekkel hivatkozva a hibákra, bűnökre. Ennél fogva vállaljuk a demokratikus vitát is minden fórumunkon (pl. A MI IDŐNK facebook oldalán).